A Délkelet-Ázsiára 2004 karácsonyán lecsapó cunamiban tűnt el Wati, egy szumátrai kislány, aki a szökőár idején 8 éves volt. Mindenki azt hitte, hogy meghalt, de a múlt héten megjelent egy kávézóban. Semmire sem emlékszik, nem tudni, mi történt vele az elmúlt hét évben, de a családja felismerte, hazaért - írja a Daily Mail.
Wati a családjával Ujong Baroh-ban élt a szökőár idején. Az anyja próbálta őt és két testvérét megmenteni, amikor a cunami lecsapott a falura. Az erős hullámok viszont kitépték Watit az anyja kezéből. A kislányt elsodorta a tenger, mindenki azt hitte, hogy a biztos halálba.
Az anyja, Yusnair a maradék két gyerekét próbálta menteni, nem tudott Wati után menni. A család többször próbálta felkutatni a kislányt a cunami után, de mindig sikertelenül. Egy idő után elkönyvelték, hogy meghalt.
Ujong Baroh nagyobb térképen való megjelenítése
Aztán múlt hét szerdán feltűnt egy meulabohi kávézóban, több száz kilométerre onnan, ahol lakott. Semmire sem emlékezett, csak a nagyapjára, Ibrahimra. A lányt a nagyapjának egy ismerőse találta meg a kávézóban, neki lett gyanús, hogy talán a régen eltűnt unokával találkozott. A lány azt mondta, Banda Acehből érkezett, és a családját keresi. El is vitte Watit a nagyapjához, akinek ismerős volt a lány, úgyhogy felhívta Yusnairt és a férjét, akik azonnal a helyszínre siettek.
Egyből felismerték a lányukat egy meghatározó anyajegyéről, valamint egy sebhelyről a könyökén, amit még hatéves korában szerzett.
Nem tudni, hogy a lánnyal mi történt az elmúlt hét évben, és hogy hogyan élte túl a szökőárt.
A lány története nemcsak azért döbbenetes, mert hét év után került elő élve abból a cunamiból, ami a becslések szerint nagyjából 230 000-300 000 ember életét követelte, hanem azért is, mert nem egy közvetlenül a tengerparton fekvő faluból származik a lány. Ujong Baroh több kilométerre van a tengertől a szárazföldön, mégis olyan erejű, és akkora hullámok érték el, hogy el tudták ragadni a kislányt.
A szökőár a legtöbb áldozatot Indonéziában, kifejezetten Aceh térségében szedte, valamint Sri Lankán. Indonéziában több mint 130 ezer áldozata volt a szökőárnak, Sri Lankán körülbelül 35 000. Az eltűnt emberek száma Indonéziában a mai napig meghaladja a harmincezret, így ki tudja, hány olyan történet kering még az országban, mint Watié.
Az áldozatok nagy számát azzal magyarázták egyrészt, hogy a térségben a legtöbb kis faluban, városban nagyon gyenge szerkezetű épületeket építenek, másrészt, hogy a lakosság egyáltalán nem ismerte egy esetleges szökőár veszélyeit, valamint azt, hogy honnan lehet tudni, hogy szökőár közeledik. Egy cunami előtt a tenger visszahúzódik, ami már magában elég ijesztő látvány, a szokásos árapály mozgásnál sokkal jobban visszamegy a víz. A délkelet-ázsiai cunami idején az emberek ahelyett, hogy elkezdtek volna a magasabban fekvő területek felé menekülni, a visszahúzódo tenger miatt partravetett halakat kezdték összegyűjtögetni, ezért teljesen reménytelenné vált a helyzetük.
A cunamiről bővebben erre és erre.
A 2004-es cunaminak szomorú aktualitást ad, hogy a tengeráramlatok forgási ideje miatt most kezdik partra vetni a tengerek a hét évvel ezelőtt Ázsiában elsodort dolgok maradványait. Törmelék és tornacipők sodródtak eddig partra.