Kjerstin Gruys betartotta ígéretét: 365 napon keresztül nem nézett tükörbe, hogy megtudja, így jobban el tudja-e fogadni saját testét. Pedig nem volt egyszerű dolga, az elmúlt évben volt az esküvője is. A kísérletről blogot vezetett, amelyen így írt az első tükrös napról.
"Első nap: Belenéztem, jó volt, megyek lefeküdni
Helló mindenki,
most értem haza az "első pillantás" bulimról, lenyűgöző volt. Sok embernek tartozom rengeteg köszönettel, amire sort is kerítek, amint szusszantam kicsit, és aludtam.
Az első, tükörbe vetett pillantásom remek élmény volt. Ideges voltam. Kicsit furcsa érzés volt (rengetegen néztek közben), de tetszett, amit láttam, és rengeteg támogatást éreztem a barátaim és a családom részéről. Nemsokára írok még."
Később kifejtette: már hetekkel a kísérlet vége előtt nagyon izgatott volt, de végül csak túl akart esni az egészen. Aztán csak elhúzta a dolgot, mert a tükröt, amelybe először belenézett, előtte kedves üzenetekkel ragasztgatták tele, ezeket kellett leszednie, hogy meglássa önmagát. Elmondása szerint a legszembeötlőbbnek saját bőrszínét látta, mert nagyon elpirult.
"Ahogy egyre több és több került elő a tükörből, emlékszem, megláttam a bőröm és a hajam színét, és arra gondoltam, hogy az egész milyen jól néz ki. Az orcáim elpirultak, úgyhogy nem tűntem betegnek vagy sápadtnak. A hajam világosszőke volt, természetesnek tűnő melírcsíkokkal, és nem neonsárga, vagy semmilyen, amitől tartottam (emlékeztek a tragikus hajfestési kísérletre?). A szemeim ragyogtak, az ajkaim rózsásak voltak. Ragyogtam!" Azt is kifejtette, hogy nem voltak elégedetlen gondolatai a testével kapcsolatban. Végül három nagy megállapítást tett.
Elsősorban azt, hogy kábé ugyanúgy néz ki, mint egy évvel korábban, nem lettek új ráncai vagy bőrhibái. Hetven kiló, vagyis kettőt hízott, de ez alig látszik. Másrészt, hogy bár nem nézi magát egész nap most, hogy lehet, de a részletek lenyűgözik. A pórusait vizsgálgatja, meg a növőfélben levő, göndörödő hajszálait és -tincseit. Igyekszik keveset foglalkozni ezekkel, de érzi, hogy könnyen elveszhetne a részletekben, úgyhogy igyekszik ezzel felhagyni.
A legérdekesebb eredmény kétségkívül az utolsó: szégyellős lett. "Most, hogy elhúztam a függönyt a fürdőszobai tükör elől, totál prűd lettem, amikor kiszállok a zuhany alól! 365 olyan nap után, amikor nem láttam magam meztelenül, sokkoló és csaknem illetlenségnek tűnik, hogy a meztelen testemet nézzem. Bámulás helyett elfordulok, minthogy ez a legudvariasabb, amit tehetek. A teljesen felöltözött tükörképem nem váltja ki ugyanezt a hatást[...]."