Ötven évvel ezelőtt Antônio Carlos Jobim, a bossa nova atyja és Vinicius de Moraes, költő-színdarabíró Rio de Janeiró egyik bárja, a Veloso teraszán ültek. Elsétált mellettük egy lány – 173 centi magas, barna hajú, zöld szemű modell –, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy zenetörténelmet írjanak.
Volt ugyanis egy daluk, a Menina que Passa (az Elsétáló lány, bármilyen suta is a szó szerinti fordítás), amelyet egy musicalhez (Dirigível) írtak. A szöveg azonban még nem volt az igazi: akkor lett az, amikor az elsétáló lány megihlette őket. Ebből lett a Girl From Ipanema, a világ második legtöbbször feldolgozott dala. (Az első a Yesterday.) Szövege például itt olvasható.
Az első felvétel, amelyen Pery Ribeiro énekelt, gyorsan népszerű lett Brazíliában, így Lou Levy amerikai zenekiadó-tulajdonos (aki például Henry Mancini karrierjét is beindította) megkérte Norman Gimbelt, hogy írjon rá angol szöveget – írja a Wall Street Journal. Ez a másodikként rögzített változat, 1963-ból. A felvételen Antônio Carlos Jobim zongorázik, João Gilberto gitározik és énekel. A női vokált neje, Astrud Gilberto dalolja, Stan Getz pedig szaxofonozik.
Ki ez a lány?
Az ipanemai lány
Nézd, milyen gyönyörű, csupa báj
Egy lány, aki jön és megy
Csípője édesen hullámzik, ahogy a partra sétál
A lány teste arany az ipanemai naptól
Csípője ringása versnél is gyönyörűbb
A legszebb dolog ami valaha is elhagyott
Ó, miért vagyok ilyen magányos?
Ó, miért vagyok ilyen szomorú?
Mi ez a szépség
Szépség, ami nem csak az enyém
Ó, ha tudná, hogy mikor elmegy mellettem
Az egész világ csupa báj
És a szerelem még szebbé teszi
/nyersfordítás a Shepkowski-közölte prtugál-angol tükörfordítás alapján/
Heloísa Eneida Menezes Paes Pinto, ismertebb nevén Helô Pinheiro akkor tizenhét éves volt. Rio divatos Ipanema városrészében lakott, és néha beugrott a Velosóba, hogy cigarettát vegyen az anyjának. Mindannyiszor füttykoncerttel díjazták megjelenését. Moraes nyilatkozott róla: "igazi fiatal carioca volt, aranyló tinédzser lány, virág és hableány keveréke, csupa fény és méltóság, akinek látványa szomorú is, mert a vízhez vezető úton magában hordozza a fiatalság múlandó érzését, és a szépségét, amely nem csak a miénk – az élet ajándéka a maga gyönyörű és melankolikus, állandó apályában és dagályában".
Egy, a dallal foglalkozó oldal szerint Jobim régóta figyelte a lányt, és szerelmes volt belé, de nem mert hozzá közeledni. (A lánynál kétszer idősebb, házas, kétgyerekes férfiként ez valahol érthető is.)
Jobb híján állandóan a Veloso teraszán ült, ezért vitte oda Moraest is, hátha ismét felbukkan. (Az oldal szerzője, Stanley J. Shepkowski valószínűleg saját érdeklődésére gyűjtött anyagot a történet hátteréről, neve a Google-nek is ismeretlenül cseng. Forrásaira mindenesetre részletesen hivatkozik, a TIME magazintól az UNESCO Courierig.)
Pinheiróról azt írja, szülei négyéves korában váltak el, anyja egyedül nevelte. Amikor Jobim belebolondult, nem sokra tartotta magát:a fogai csálék voltak, túl soványnak tartotta magát, gyakran gyötörték atszmás rohamok. Azt, hogy mekkora hatással volt a szerzőkra, csak 1964-ben tudta meg, amikor bemutatták a zeneszerzőnek – aki még ekkor sem merte magától megszólítani, ám aztán erőt vett magán, és randevúra hívta. A második alkalommal feleségül kérte, ám a lány visszautasította: egyrészt, mert tudta, hogy már házas, másrészt egy jóképű fiatal sráccal randizgatott: Fernando Pinheiróval.
Egy évvel később, amikor a dal Grammy-díjas lett, Vinicius de Moraes megunta a sajtó találgatásait a titokzatos ipanemai lányról, és sajtótájékoztatót hívott össze – az elvonón, ahol éppen kezelték. Pinheiro is ott volt, rögtön modellszerződéseket, filmszerepeket és világkörüli utakat ajánlottak neki. De ő tisztességes lány volt, és mint 1996-ban kiadott önéletrajzában írta, arra nevelték, hogy anya és háziasszony legyen. 1966-ban hozzá is ment az ő Fernandójához.
Tisztességes lány a Playboyban
1978-ban azonban beütött a krach: férje vállalkozása tönkrement, ott maradtak pénz és munka nélkül, négy gyerekkel – a legfiatalabb ráadásul súlyos beteg volt. Úgy érezte, nem maradt más lehetősége, mint hogy utólag hasznot húzzon az általa csak "a szerelem ajándékaként" emlegetett dalból. Modellkedni kezdett (1978-ban a Playboyban is megjelentek fotói), a tévében szerepelt, később rádióműsora lett és önálló rovata az újságok pletykaoldalain, végül saját modellügynökséget alapított, szépségversenyeket szervezett, és számos termékhez adta az arcát. Még az amerikai Topmodell leszek című realityben is szerepelt.
Férjével és legfiatalabb gyerekével Sao Paolóban élnek. Három lányából ketten próbálkoztak modellkedéssel. Kiki azóta üzletasszony, Ticiane – akivel 2003-ban közös sorozattal szerepeltek a Playboyban – azonban még mindig sikeres modell, Georgiani, aki sosem pózolt, pszichológus. Édesanyjuk mostanában főleg a Garota de Ipanema (az őt híressé tevő dal eredeti címe) nevű butikjaival van elfoglalva, amelyekben főleg bikinit árul. Nemrég töltötte be a hatvanhetet.