Egy ötéves német fiú szívesen hord ruhát és szoknyát, és hogy véletlenül se inogjon meg a hite önmagában, édesapja, Nils Pickert úgy döntött, hogy néhanapján ő is felvesz egy-két női holmit. A történetüket meg is írta az Emma magazinnak. Mint elmondta, amikor még Berlinben laktak, a szülők már ott is vitáztak azon, hogy mennyire hasznos vagy káros ez. Persze minden megváltozott, amikor apa és fia egy dél-németországi kisvárosba költözött, ahol természetesen nagyon sok a vallásos, hagyománytisztelő ember. „A fiam öltözködési szokása itt már nemcsak a szülők között volt téma, hanem az egész város erről beszélt. Persze én is kivettem a részem a dologból” – írja a férfi, aki számára nagyon fontos az egyenlőség. Hozzátette, nem igazán érti azokat az apukákat, akik lázasan értekeznek a nemek közti egyenlőségről, de amikor megérkezik a gyerek, mindent az asszonyra hagynak, ők pedig kiélik magukat a munkájukban.
„Most már tudom, ezzel én is ahhoz a kisebbséghez tartozom, amelynek tagjai néha bohócot csinálnak magukból merő meggyőződésből” – írja az apa, aki azért vállalta, hogy szoknyában jár majd, hogy fia ne érezze magát kellemetlenül amiatt, mert szívesen hord női ruhákat. „Mivel már Berlinben sem nézték ezt túl jó szemmel, alaposan átgondoltam a helyzetet, és rájöttem, nem maradt más lehetőségem, nekem is szoknyába kellett bújnom azért, hogy a gyerekem büszkén járhasson. Végül is nem várhatom el egy óvodás gyermektől, hogy úgy kiálljon magáért, mint egy felnőtt, ráadásul példakép nélkül” – olvasható az indoklás.
Nils Pickert saját bevallása szerint már Berlinben is hordott néha ruhákat és szoknyákat, és meglátása szerint a gumírozott derekú, hosszú szoknyák egészen jól állnak neki, a ruha pedig egészen más tészta. „A berliniek vagy pozitívan reagáltak vagy sehogy. Sok a furcsa fazon arrafelé, megszokták már. A dél-németországi kisvárosomban persze más a helyzet” – írja Pickert, akit a költözés annyira lefoglalt, hogy elfelejtett szólni az óvónőknek, ügyeljenek arra, hogy a fiát ne nevessék ki öltözködési szokásai miatt. „Kicsivel később már nem mert ruhát vagy szoknyát viselni és megkérdezte, hogy mikor veszek fel legközelebb én is egyet. A mai napig hálás vagyok annak a nőnek, aki a zebrán megbámult minket, majd nekiment egy lámpaoszlopnak. A fiam dőlt a nevetéstől és másnap ismét elővette a ruháit a szekrényből. Először csak hétvégén hordta, majd az óvodába is felvette”.
„És hogy mi történt azóta vele? Már a körmeit is festi. Szerinte nekem is jól áll a körömlakk. Csak nevet azon, amikor a többi fiú (mert általában fiúkról van szó), megpróbálnak gúnyt űzni belőle. Ilyenkor azt mondja nekik, csak azért nem mernek szoknyában és ruhában járni, mert az ő apukájuk sem mer. Szóval már nincs baj az önbizalmával és mindezt a szoknyás papának köszönheti” – zárja írását Nils Pickert.
Természetesen nem ő az egyetlen szülő, aki kiállt kicsit szokatlan öltözködési stílussal rendelkező gyermeke mellett. Egy amerikai édesanya, Cheryl Kilodavis könyvet is írt fiáról, a rózsaszín és csillogó ruhákat kedvelő Dysonról My Princess Boy címmel. A Today Show tavaly januári műsorában elmondta, reméli, hogy a világ előbb-utóbb nem lesz ilyen elutasító, hiszen mindannyian egyediek vagyunk.
Visit NBCNews.com for breaking news, world news, and news about the economy