Cleve Fostert az elmúlt másfél évben háromszor akarták kivégezni. A férfi, aki folyamatosan ártatlanságát hangsúlyozta, kétszer már megmenekült. Kedden, helyi idő szerint este háromnegyed hétkor megkapta a halálos injekciót – írta a Mail Online.
Kétszer kísérték át az ajtón, ahonnan csak kevesen térnek vissza. Fosternek eddig szerencséje volt, a kivégző cellában csak az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságának az ítéletét olvasták fel, mely szerint elhalasztják a kivégzést. A 48 éves férfit azért ítélték halálra, mert 2002-ben elrabolt és meggyilkolt egy 30 éves szudáni nőt, Nyaneur Palt, Fort Worth közelében.
Foster, aki korábban a katonaság toborzási munkatársa volt, tagadja, hogy részt vett volna a nő meggyilkolásában. Az ügyészek szerint viszont az áldozaton talált DNS-nyomok egyértelmű bizonyítékát adják a bűnösségnek, és a vallomásai sem egyeznek meg. “Nem én voltam” – mondta a siralomházban, amikor utolsó alkalommal ott járt. A jelenlegi fellebbezésben az szerepel, hogy a 2004-es tárgyaláson nem volt megfelelő a jogi védekezés.
A hasonló tartalmú fellebezéseket a bíróság már három alkalommal elutasította, de az ügyvédek szerint újra meg kell vizsgálni az ügyet, mert azóta változott a halálbüntetés jogi szabályozása.
“Nem akarom, hogy nagyképűnek tűnjek, de bízom az ügyvédjeimben és Istenben.”
A megölt Pal rokonai nem beszéltek eddig a nyilvánosságnak arról, hogy elmennek megnézni a férfi kivégzését. Foster viszont megosztotta a gondolatait arról, hogy mi történik a kivégzés előtt Texasban, és hogyan zajlik a folyamat.
A kivégzés napján a rokonok és a barátok egy négy órás látogatáson vehetnek részt a börtönben. "Ez az utolsó látogatás, ami zavar engem. Az óra elüti a a tizenkettőt. Megjelenik egy csomó őr és elkísér. 111 lépés a börtön kapuja, és az úgynevezett kalitka. Ez az a hely, ahol ellenőrzik, hogy a halálraítélt rejteget-e bármilyen fémet. Bilincset tesznek rád, a bokádra is lábbilincset tesznek, vászoncipőt kapsz amiben csak csoszogni lehet”. Ahogy megteszi az elitélt a 111 lépést, a többi fogvatartott az üveget veri. A börtön kapujában a felfegyverkezett alkalmazottak beteszik az embert egy furgonba, hogy megkezdje az utolsó útját Huntsville-be, ahol a kivégzések zajlanak. És Foster, a furgon hátuljában ülve, ahol ablak csak a hátsó ajtón van megkezdi útját Texas legrégebbi börtönébe, “Olyan, mintha visszamennék az időben. Várfalak és sárkányok közé.” A kocsi átgördül a kapukon, a Falakhoz, ahogy ezt a részt nevezik, amiatt, hogy 6 méteres falak veszik körül a területet.
"A fegyőrők belökdösnek a siralomházba. Félelmetes egy hely. Minden ragyog, de nagyon öreg. A történelem utánad sikolt. Úgy érzem magam, mint a Hotel Californiában (utal ezzel a THe Eagles híres számára). Bármikor kijelentkezhetsz, de nem mehetsz el."
Foster mindkét alkalommal, amikor itt járt, úgy érezte, emberként kezelték. Az őrök ránéztek, de nem mosolyogtak. Megláttam valakit, aki egy kitömött borítékot vitt magával. Ebben lehetett az injekció, amivel kivégeznek-gondoltam magamban"
2011 januárjában, az első alkalommal amikor a siralomházban járt, délután négykor kapta meg az utolsó vacsoráját. Mindenfélét rendelt, többek közt csirkét is. “Finom volt ” – kommentálta. Két órával később, amikor elkezdődött a 6 órás várakozás a kivégzésre, megérkezett a legfelsőbb bíróság haladéka.
Azóta már megszűnt a lehetőség, hogy a rabok megrendeljék az utolsó vacsorájukat. A hivatalos szervek azért döntöttek a módosítás mellett, mert míg a rabok kaphattak utolsó vacsorát, addig áldozataik nem kapták meg ezt az esélyt. Foster a második alkalommal ezér nachost és csirkét kapott volna, pont azt amit a többi rab, de már nem volt ideje megenni, mert a bíróság levele még vacsora előtt megérkezett. Az élelmes Foster ezért megkérte az őröket, hogy csomagolják be neki a kaját, a hazafelé útra, de visszautasították a kérését. Beültették a furgonba, és visszavitték a börtönbe.
2012. szeptember 25-én már nem volt szerencséje. Helyi idő szerint délután háromnegyed hétkor megkapta a pentobarbitalt. Néhány másodperccel előtte elmondta, hogy szereti Istent és a családját. "Ha behunyom a szemem, Istennel leszek. A mennyei Atya minden. Ő az életem. Este már vele leszek."
Aztán az áldozat rokonaihoz fordult, és hozzájuk is intézett néhány szót. "Nem tudom, mit érezhettek ma este. A mennyben majd találkozunk."
Aztán lehunyta szemét, elaludt, és már nem lélegzett többé.