horoszkóp

Finoman zsarolt a Hitler-kedvenc sírrablója

mm
2012.12.12. 16:42
Budapesten folytatódott az a tárgyalás, amiben egy osztrák milliárdos elrabolt koporsója, hatmillió euró és három érdekes vádlott a főszereplők. Az ügyben mintha Guy Ritchie vagy Rejtő Jenő karakterei elevenednének meg, kezdve a Hitlerhez kötődő milliárdos családjával, odáig, hogy a zsaroló ügyvéd és a megzsarolt családi képviselő hónapokon át kedélyesen leveleztek egymással arról, hogyan cserélhetnék az ellopott koporsót pénzre, illetve, hogy tulajdonképpen jó-e McDonald’s-ban enni.

Eddig is végtelenül szövevényes volt az az ügy, ami még 2008-ban kezdődött azzal, hogy eltűnt a leggazdagabb osztrák, Hitler egykori fegyvergyárosa, Friedrich Karl Flick koporsója a veldeni családi kriptából. A kripta egyébként nagyon nedves, a koporsó is a vízben állt, de ennyire ne szaladjunk előre.

Eltűnt a koporsó, majd nem sokkal később jelentkezett egy ember, a későbbi vád szerint egy Sz. Barnabás nevű magyar ügyvéd a családnál, hogy nála van a gazdag rokon koporsója, hatmillió euróért (akkori áron kb. 1,5 milliárd forint) nagyon szívesen visszaadja. Ekkor a család képviselője és az elkövető levelezni kezdtek egymással, majd egy, a koporsóról származó bizonyíték, 200 ezer euró (kb. 50 millió forint) kifizetése, és több magánnyomozó-cég, valamint a magyar rendőrség bevonása után sikerült meggyanúsítani három embert a nagy összegű zsarolással, akiknek idén februárban kezdődött meg végül a pere.

A zsarolási ügy a héten folytatódott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, ahol az ügyben eljáró bírónő órákon keresztül olvasta fel azokat az emaileket, amiket az elsőrendű vádlott váltott a család képviselőjével arról, hogyan tudnák nyélbe ütni az üzletet. De az egész inkább olyan volt, mintha egy új Guy Ritchie-film kasztingját, esetleg egy Rejtő-regény élőszereplős változatát néznénk.

A szereplők

Négy főszereplőnk van, akik közül a szerdai tárgyalási napon csak kettőnek jutott szerep:

Agyafúrt Ügyvéd – ő az elsőrendű vádlott, Sz. Barnabás. Feltehetően ő írta álnéven a leveleket is a család képviselőjének, bár ezt tagadta, ahogy azt is tagadja, hogy bármi köze lenne a zsarolási ügyhöz. Vallomása szerint egy szerencsétlen véletlen miatt keveredett csak az ügybe: a másodrendű vádlottat próbálta ügyvédként kihúzni egy örökösödési vita után kialakult fenyegetőzésből, aminek az lett a vége, hogy kikötött a vádlottak padján elsőrendű vádlottként.

Mélabús Grizli – ő a másodrendű vádlott, F. László. Nagyon szótlan és nagyon nagy. Őt akarta állítása szerint kihúzni a csávából az elsőrendű vádlott, valamint a levelezés alapján az egyik alkalommal ő volt a futár az elsőrendű vádlott és a megzsarolt milliárdos között.

Harmadrendű Vádlott – értelemszerűen ő a harmadrendű vádlott, N. Zoltán. Kishalnak tűnik,  eljesen csöndben ült végig a tárgyaláson. Ő volt az a sofőr, akit felbérelt az elsőrendű vádlott, hogy szállítsa el a koporsót, valamint ő is futárkodott az elsőrendű vádlottnak. Terhelő vallomást tett a többi vádlottra, úgyhogy biztosan nincsenek jóban. Fiatalnak tűnő kora ellenére a per első és második tárgyalási napja között megszületett a negyedik gyereke is.

F. Berger – a milliárdos családjának képviselője, esetleg tagja. A vád szerint vele folytat levelezést az elsőrendű vádlott. Nagyon paranoiás, majdnem annyira, mint az elsőrendű vádlott, levelei alapján főleg Hong Kongban tartózkodik, de elég gyakran átrepül Németországba, illetve Európa legtöbb pontjára.

A levelek

“A sírrablók főnöke vagyok. [...] Ne aggódjanak, a koporsó sértetlen állapotban van. [...] Ha vissza szeretnék kapni a koporsót, fizetniük kell” – ilyen, viszonylag szívélyes, visszafogott levélben vette fel a kapcsolatot a vád szerint az Agyafúrt Ügyvéd F. Bergerrel az elhunyt Friedrich Karl Flick családjának képviselőjével 2009 tavaszán.

A levélben a sírrablók profiknak írják le magukat, azt írják, nem hagytak ujjlenyomatot, nem vittek magukkal mobiltelefont a sírrabláshoz, így a cellainformációik alapján sem lehet rájuk bizonyítani a rablást, előre szereztek maguknak alibit a rablás idejére, kitakarították a kriptát a rablás után, visszahelyezték a fedlapokat és az eltávolított tömítéseket. Olyan hosszasan sorolták a levélben, hogy mennyire profik, hogy a hatás egy idő után a visszájára sülhetett el, mert F. Berger is elbizonytalanodott, hogy kikkel levelezett. Ráadásul valakik végül csak kikötöttek a vádlottak padján. Igaz, eddig még nem bizonyosodott be, hogy valóban a három vádlott állt a sírrablás és a zsarolás mögött.

A levelek alapján egy egész Európán átívelő zsarolási ügyről volt szó, az álnéven író sírrabló azt mondta, hogy úgy tervezi, hogy a koporsó és a koporsóért járó pénz átadási helyszíne között 1000 km távolság lesz, ez végül 250 km-re módosult.

A sírrabló készpénzben szerette volna a koporsóért követelt váltságdíjat, de az egyik levelében arról írt, hogy sajnos éppen meghalt a pénzmosás-szakértője (nem vicc), úgyhogy kis gondok lesznek azzal, hogy hogyan tudja majd tisztára mosni a pénzt. Az egész levélfolyamra, aminek most az első nagyjából 30 levelét olvasták fel jellemző, hogy a felek udvariasan, finoman fenyegetőzve, meglehetős szkepticizmussal közeledtek egymáshoz, és hogy rengetegszer jött elő a “sajnos éppen” formula, és az időhúzás, a pillanatnyilag megbeszélt alku meghiúsulása valamelyik fél miatt. Például azt, hogy most már tényleg találkoznak egymással futáron keresztül, amikor valami jelképes dolgot ad át egyik fél a másiknak, hogy bizonyítsa, nem kamuzik, legalább négyszer-ötször beszélik meg a felek, míg végül 2009 nyarán és őszén összejön egy-egy találkozó.

Hogy bizonyítsa, tényleg ő rabolta ki a sírt, a sírrabló az egyik levelében pontos leírást adott a veldeni családi kriptáról. “Az önök kriptája túl nedves, több mint tíz centi víz volt benne” – írta a sírrabló a levélben. Hozzátette, szerencsére a koporsó nem a földön, hanem egy emelvényen volt, így nem folyt bele a víz, viszont a nagy nedvesség miatt eléggé elrozsdásodott.

Az eredetiséget a sírrabló azzal próbálta még bizonyítani, hogy képeket küldött a koporsóról, valamint a koporsón talált két kapszulát is a halott adataival, ezeket is elküldte F. Bergernek. Ebből lett az egyik találkozás, a kapszulákért százezer eurót (kb. 25 millió forint) kért, amit meg is kapott. De természetesen ezt is sok levélváltás után tudták csak leszervezni, mert a sírrabló aggódott, hogy azért kérik tőle a konkrétumokat, hogy azokkal aztán F. Berger és a család a rendőrségre mehessenek. Végül is aggodalma bebizonyosodott, a család több magánnyomozót is felbérelt, hogy derítsék ki, kik lopták el a koporsót.

Zseniális leírások, érvelések

A filmes, regényes hangulatot csak tovább növelte, hogy a sírrabló, feltehetően az Agyafúrt Ügyvéd nagyon pontos leírásokat adott, nagyon trükkös érvrendszerekkel próbálta gyengíteni F. Berger és a család ellenállását.

Például, amikor a hatmillió euró átadásáról beszéltek, akkor a sírrabló megírta, hogy számításai szerint a pénz kb. 15-18 kilót nyom majd, ezért azt javasolja F. Bergernek, hogy egy gurulós bőröndbe helyezze azt, így kényelmesen tudja majd szállítani. A pénznél tételesen felsorolta, hogy ne legyenek egymás utáni sorszámúak a bankjegyek, ne legyen a pénz hamis, ne legyen megjelölve, ne legyen festékpatron vagy nyomkövető a bőröndben.

A trükkös logikára akkor szolgáltatott jó példát, amikor megírta, a család azért ne értesítse a hatóságokat, mert akkor kiderül, hogy mekkora váltságdíjról tárgyaltak a sírrablókkal. Ezzel a nagy váltságdíjjal pedig a család magára vonná az olyan bűnözői csoportok figyelmét, akik képesek kevesebb mint tízezer euróért (kb. 2,5 millió forint akkori áron) egy bankot is kirabolni. Sőt tanácsokat is ad a családnak, hogy ha visszakapták a koporsót, akkor hogyan helyezzék úgy biztonságba, hogy azt még egyszer már ne legyen olyan egyszerű ellopni.

Európán átívelő zsarolási ügy

Az elsőrendű vádlott civilben a budai Szent Imre ciszterci plébánia gondnoka volt, így különösen érdekes, hogy milyen egyházi, misztikus kötődései vannak az ügynek.

Kezdve azzal, hogy kalandregényekbe illő családi kriptából lopják el a milliárdos tömör fém koporsóját, odáig, hogy milyen helyszíneken történtek a találkozók. A sírrabló és a család képviselője a levelezés alatt számos alkalommal megbeszél valamilyen találkozót, ezek nagy része végül nem jön össze.

Ami érdekes, hogy a találkozók legtöbbjét valamiféle egyházi épületbe, annak közelébe szervezték meg. Volt olyan elképzelés, hogy a vatikáni Szent Péter-bazilikába beszéltek meg találkozót, több németországi, müncheni, kölni templom felmerült, hogy azokban bonyolítsák le az üzletet, de a budapesti Szent István-bazilika is fontos találkahely volt.

Végül az egyik valóban létrejött találkozóban is fontos szerepet kapott egy egyházi épület. A bécsi Szent István-székesegyház egyik padjának az aljára ragasztotta a sírrabló azt a kulcsot, amivel végül később ki lehetett nyitni a bécsi Westbahnhof pályaudvar egyik csomagmegőrzőjét, amibe a koporsóról származó emlékkapszulát helyezte el.

Baráti gesztusok

Az érzést, hogy ez nem egy bírósági tárgyalás, hanem tényleg egy ki nem adott Rejtő-regény az is erősítette, hogy a levelezésből kiderült, a sírrabló és a zsarolt fél tulajdonképpen egész jóban lettek attól eltekintve, hogy valahol azért mindketten tartottak tőle, hogy megöli őket a másik.

Egyrészt a zsarolt F. Berger, amikor értesült róla, hogy a sírrablónak milyen hatékony behajtói képességei vannak, akkor néhány zűrös, ázsiai érdekeltségére hivatkozva felajánlotta a sírrablónak, hogy legyen az üzleti partnere, hogy a válságban fizetésképtelenné váló cégeket bírja rá a fizetésre. Vagy valami egészen hasonlóra, sajnos néhol nagyon zavarosnak tűnt a levelezés.

Egyik alkalommal a sírrabló megírta, hogy többek között azért is lenyomozhatatlan, mert mindig máshonnan írja a leveleit, az egyiket például egy bécsi McDonald's-ból. A zsarolt F. Berger erre azt válaszolta, hogy vigyázzon a McDonald's ételeivel, mert azok nem egészségesek, és igazából nem is érti, hogyan vetemedhet valaki arra, hogy ilyen gyorsétteremekben egyen.

Amikor a sírrabló csomagot küldött a zsarolt F. Bergernek, akkor mindig kedveskedett mellé valami aprósággal, hogy ne csak egy-egy koporsóról származó tárgyat juttasson el a zsarolt félnek. Először lengyel herbálteák közé csomagolta az egyik kapszulát, de nem csak preparált dobozok voltak a csomagban, úgy intézte, hogy bontatlan, fogyasztásra tökéletesen alkalmas dobozokat is kapjon a megzsarolt fél. Biztos finomak a lengyel herbálteák.

Egy másik csomagban pedig csokoládés dobozban kapott pénzt a sírrabló. Nagyon elégedett volt a levelezés alapján, hogy a megzsarolt F. Bergernek jó ízlése van, drága, jó minőségű csokoládét választott.

Zsarolás, családi vita

Azt, hogy mikor lesz vége az ügynek, még egyáltalán nem tudni. Hónapokig elhúzódnak majd még a tárgyalások, több tanú és szakértő meghallgatásával kell majd még jövőre tisztázni a történteket.

Az elsőrendű vádlott az egyik szünetben azt mondta, hogy igazából nem érti, mit keres a tárgyalóteremben, különösen azt nem, hogy miért olvassák fel ezeket a leveleket, amikor nem is vádolják azzal, hogy ő írta volna a leveleket. Információi szerint a rendőrség a mai napig nem tudja, hogy a koporsót pontosan kik lopták el, annyira kevés nyom maradt a kriptában.

Az elsőrendű vádlott azt állítja, hogy neki a dologhoz semmi köze, egyébként a milliárdos szintén nagyon gazdag családján belüli vita eredménye az, hogy a koporsó néhány hónapon keresztül Magyarország és Németország között kallódott. A családi vitáról szóló értesüléseket még az ügy 2009-es kirobbanásakor cáfolta a család. A pletykák szerint a vitát egyébként az eredményezte, hogy néhány családtag szerint a milliárdos rokon azt szerette volna, ha máshol temetik el, mint a családi kriptában. A sírrabló és a zsarolt férfi levelezésében is felmerült egyébként egy újratemetés, de a levelekből egyelőre nem derült ki, hogy az ellopott koporsó újratemetéséről van szó, vagy valamilyen ünnepélyes, új helyre temetésről.

Az ügyben szereplő osztrák milliárdos vagyonát halálakor 5-6 milliárd euróra becsülték, ennek egy kis szeletét szerette volna megkaparintani a sírrabló. Kérdés továbbra is, hogy a sírrabló valójában az Agyafúrt Ügyvéd-e.