horoszkóp

Kiengedték a kórházból az anorexiást, meghalt

2013.02.22. 16:48
Laura Willmott 18 évesen belehalt anorexiájába, öt évig küzdött a betegségével. Egy kórházban kezelték halála előtt, próbálták helyreállítani az étkezési szokásait, de végül hazaengedték a lányt, mert nagykorú volt. Pedig olyan sovány volt, hogy járni sem tudott. Két héttel később belehalt anorexiája következményeibe, a brit lány szülei a kórházat hibáztatják.

Egy 18 éves bristoli lány, Laura Willmott 2011 decemberében, két héttel azután, hogy elhagyta a kórházat, ahol anorexia miatt kezelték, otthonában szívrohamot kapott, összesett, majd a kórházba szállítás után nem sokkal meghalt – írja a Daily Mail. Az anorexiás lány szülei beperelték a kórházat, mert szerintük lányuk halálát az okozta, hogy a kórház dolgozói felelőtlen módon hazaengedték, amikor tudniuk kellett volna, hogy a lány nem fogja betartani az étkezésére vonatkozó előírásokat.

A lány 2007 óta küzdött anorexiájával, rendszeresen járt terápiákra, de folyamatos orvosi felügyeletre volt szüksége ahhoz, hogy tartani tudja a veszélyesen alacsony súlyát. De legalább nem fogyott tovább. Aztán miután nagykorú lett, a szülők állítása szerint a kórházban hirtelen úgy értékelték, hogy a lány most már képes dönteni a saját sorsáról, ezért amint lehetett, a lány kérésére hazaengedték. “Nem hiszem, hogy olyan állapotban volt, hogy maga hozzon döntést a kezeléséről. Nem igazán értem, hogy Laura miben különbözött 17 évesen és 364 naposan attól, amilyen 18 évesen és egy naposan volt” – mondta a lány anyja a lapnak.

Az ügyben most kezdődtek a bírósági meghallgatások, ahol a szülők elmondták, hogy az igazi problémák a kezeléssel már 2010-ben elkezdődtek. Addig ugyanis a lány egy gyerekkórházba járt, ahol viszont az orvosa szülési szabadságra ment. Ekkor új orvosi csapathoz osztották be, ott viszont úgy értékelték, mivel már közelebb áll a 18-hoz, mint a 17-hez, ezért nem a gyerekek közt fogják kezelni, hanem a felnőttek között.

Ez többek között azzal járt, hogy a szülők nem kapták meg automatikusan a lányuk kezeléseiről szóló jelentéseket, meg kellett bízniuk a lányukban, hogy tényleg jelen volt az egyes kezeléseken. “Laura elhitette az orvosokkal, hogy már nincs rájuk szükség, úgyhogy 2011. január 18-án hazaengedték a kórházból. Csupán néhány héttel a 18. születésnapja előtt. 2011 szeptemberére már alig tudott járni. Egyre soványabb lett, a haja is elkezdett kihullani” – olvasták fel az anya tanúvallomását a bíróságon.

Mint utóbb kiderült, januári hazaengedése után Laura Willmott összesen csak három terápiás foglalkozáson jelent meg. Az állapota annyira leromlott őszre, hogy újra kórházba kellett szállítani. Ekkor viszont 11 nap után elengedték, amikor a kórház úgy ítélte meg, már fizikailag képes járni. “Ki kellett engedni, amikor fizikailag képes volt a távozásra. Függetlenül attól, hogy mentálisan fel volt-e készülve arra, hogy döntéseket hozzon a kezeléséről. Nagyon dühös voltam amiatt, hogy kiengedték, mert nem volt jobban annál, mint amikor bevitték, és nem volt olyan állapotban, hogy döntsön a maradásáról” – állt az anya vallomásában.

A kórház részéről azt mondták, a hazaengedés mögött az állt, hogy így próbálták rávenni arra, hogy a saját erejéből próbálja meg leküzdeni a betegséget. “Nem tudtam, hogy mi lesz azután, hogy hazaküldjük, de úgy éreztem, ez egy kísérlet, ha használhatom ezt a szót, egy fontos lépés volt, amit meg kellett tennie. Nagyon súlyos döntés megvonni egy betegtől minden bizalmat” – mondta  a lányt kezelő orvos arról, hogy a kórház részéről bizalomerősítő lépés volt, hogy nem akarták fölöslegesen bent tartani, megbíztak a lányban.

A lány két héttel a hazaengedése után szívrohamot kapott, annyira legyengült a szervezete, aminek a következményeibe nem sokkal később belehalt. A szülők azt szeretnék elérni a tárgyalással, hogy valamiféle változás következzen be a kezelésekben.

“Laura ápolónő szeretett volna lenni, és biztos vagyok benne, hogy azt mondaná, hogy ha bármi pozitív következménye lehet az ő esetének, az az lenne, hogy felismerjük, milyen hiányosságok lehetnek az egészségügyi rendszerben az anorexiások kezelésében, hogy a későbbi betegek jobb esélyekkel indulhassanak. Nem akarok senkit sem gyanúsítani, vagy hibáztatni, de az nyilvánvaló, hogy a tinédzserkorból a felnőttkorba nem megfelelő a kórházi átmenet. Biztosítanunk kell, hogy az átmenet észrevétlen, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a fiataljaink számára” – mondta az anya arról, hogy a jelenlegi rendszerben a kiskorúak és a nagykorúak ápolására vonatkozó szabályok között óriási szakadék tátong.