„Húszéves voltam, amikor először vetkőztem pénzért. Elég mocsok dolognak hangzik, de nem volt olyan rossz, mint képzelnétek. Másodéves egyetemista voltam New Yorkban, le voltam égve, a bébiszitteri állásom pedig nem fedezte a nyári lakbéremet, miközben gyakornokoskodtam" – kezdte történetét a Friskynek név nélkül nyilatkozó aktmodell. Sztorija azzal folytatódott, hogy egy
Tátott száj, spicc
„Több órányi készülődés után az első igazi fotózásomon meztelenül találtam magam egy fényképezőgép előtt.Tania türelmesen állt a közelben, és úgy figyelt, mint ahogy egy anya nézi a színpadon álló lányát. Időről-időre adott néhány tippet, például, hogy kicsit nyissam ki a számat, és hogy mindig álljak lábujjhegyen az egész alakos fotózásnál (attól hosszabbnak tűnik a láb).
Komolyan tanuló, kertvárosban felnőtt gyerekként sosem gondoltam volna, hogy aktmodell leszek. De Tania segítségével néhány hét alatt megtanultam a szakma trükkjeit."
/The Frisky/
nőismerősétől kért segítséget, aki elég sok (cenzúrázott) pucér képet töltött fel magáról a Facebookra, és rákérdezésre kiderült, hogy aktmodellkedik. A Taniaként megnevezett ismerős el is vitte hősünket egy fotózásra, amiből – egy modellkereső oldalas regisztráció után – még több lett. Ahogy perverzekből is. Ennek ellenére folytatta: jól hangzó művésznevet választott, és egyre több képet töltött fel a portfóliójába.
„Szomorú, de tény, hogy a legtöbb fotós, akivel dolgoztam, olyan férfi volt, aki a jól jövedelmező állása mellett hajlandó volt súlyos összegeket kiadni »új, fotós hobbijáért«. A fotóik összetéveszthetetlenül amatőrök és giccsesek voltk, de hát hajlandóak voltak három órányi fotózásért kifizetni 150 dollárt [majdnem 35 ezer forint]. Az ilyen fotózásokon csak egy darab húsnak éreztem magam: nyilvánvalóan azért fizettek értem, hogy egy meztelen lánnyal tölthessék az időt. Félre ne értsetek, nem minden fotós ilyen, néhányuk nagyon tehetséges volt, és megtiszteltő, hogy velük dolgozhattam. De a nagy többség elég perverz volt."
Ennek ellenére folytatta, a tarifája pedig a duplájára nőtt. Végzős egyetemistaként már az erre vevő körökben ismert volt a neve, havi kétezer dollárt [464 ezer forint] simán megkeresett. Folyamatosan edzett, egészségesen étkezett, és hosszúra hagyta a fanszőrét („a legtöbb ember nem hiszi el, de egy művészi aktmodellnek szakmai öngyilkosság a brazil fazon"). De aztán gyűlni kezdtek a kellemetlen élmények: egy New Jersey-i fotós órákon keresztül csak a punciját fotózta, egy másik fotózáson terpesztenie kellett, noha ezt nem akarta, volt, aki fizetni akart neki, hogy szexeljen vele (másokkal önszántából megtette), és olyan idős férfiak is akadtak, akik csak szerettek volna beszélgetni valakivel.
„Utoljára 2011 augusztusában fotóztak, egy New York-i hotelszobában. Jó pénzt kaptam érte, és a fotós is rendes volt. Néhány hónappal később megkaptam a jelenlegi állásomat, és azóta sem modellkedtem. Így utólag nem bántam meg, hogy meztelenül modellkedtem, néhány dolgot viszont sajnálok, hogy megtettem."
Itthon
Éva budapesti egyetemista, és bár nem profi modell, végez ilyen feladatokat. Amatőrként nincs szerződése, és nem is akar, mert nem ebből szeretne megélni. Ettől függetlenül egyre gyakrabban keresik meg, nem mindig olyan feladatokkal, mint amit vállalna.
„A fenti történet számomra elkeresítő, egyszerűen undort vált ki belőlem, amikor nők nem tisztelik magukat, a testüket. Három dolog jut eszembe: hogy ez csak kifogás, sok pénzt akarnak egyszerre, miközben semmibe veszik a saját testüket. Sokan kerestek és keresnek meg, hogy vállalok-e aktot, de mivel mindig nem a válasz, így fogalmam sincs, hogy egy valódi fotós vagy csak »hobbifotós« volt az illető. De van olyan is, hogy én szaladok bele a gyakran virágnyelven hirdetett szexmunkákba. Vannak egészen elképesztő tapasztalatok is, például amikor egy irodai munkának meghirdetett, részmunkaidős állásról kiderül, hogy kurvát keres valaki. Nem beszélve a szépen megírt, Akarsz nyaralni és dolgozni egyszerre Olaszországban? című állásokról."
Éva szerint jó szerződés nélkül, mint mindenütt, csak kapcsolatokkal lehet érvényesülni, de kell még egy erős portfólió is, aztán azzal lehet próbálkozni. „Az aktmodellkedés szerintem egy külön világ. Hogy mennyire rejtőznek emögött szexmunkák vagy átverések, hálistennek nem tudom. Ahogy azt sem, mennyire érvényesülnék, vagy keresnék jobban, ha vállalnék aktot. Valószínűleg igen, mert általában sokkal többet fizetnek, és adottságaimnak köszönhetően sokkal többen keresnének munkára. Tehát úgy gondolom, az én esetemben az érvényesülést valószínűleg felgyorsítaná ez a tényező. Ettől függetlenül nekem nem fér bele a világképembe."
Hogyan?
Szerződés híján az ember rákényszerül az önmenedzselésre: a modellkedni vágyó lányok hónuk alá csapják a portfóliót, és feltöltik egyik-másik modell-oldalra, mondjuk ide, aztán remél. Ilyen helyeken azonban fölösleges arra számítani, hogy sztármodellekkel találkozunk, vagy innen válunk azzá.
Vannak viszont ajánlatok, bőséggel. India (minimum három hónap, talán két év), Isztambul (2-3 hónap), Ázsia (csak így, magas szőkéknek). Hogy milyenek ezek a munkák, arról fogalmunk sincs, de itt például bele lehet tekinteni, milyenek az ott dolgozó modellek mindennapjai.
Ez a modell nem az a modell
Divatvilágban jártas állandó szerzőnk magyarázata szerint az akt-és divatmodellek teljesen más pályán mozognak, még akkor is, ha egyébként sok (olykor magyar) modellt látunk meztelenkedni. „A divatmodellen belül is van a kifutós modell, aki magas, csontos, és főleg kifutózik, és van a fotómodell, akiről rengeteg kép készül, például Mihalik. Őt fotózzák félmeztelenül is, de csak divatlapba, és csak híres divatfotósok. A divatmodelleknek van ügynökségük, és azon keresztül csinálnak mindent – nem hirdethetik magukat így külön, holnapokon, és az ügynökségről sem hiszem, hogy ilyen formában venné fel a kapcsolatot a megrendelővel."