Modernkori Robin Hoodnak tartotta magát, mások pedig a besurranó tolvajok királyaként emlegették Peter Scottot, aki talán az utolsó régi vágású bűnözők egyike volt. 82 évesen halt meg a napokban egy londoni lakásban, ahol csendes, nyugdíjas életet élt, semmi sem emlékeztette már arra, hogy nagyjából egy fél évszázadon keresztül ő volt az egyik legnagyobb veszély a hírességek értékeire.
Nem akármilyen tolvaj volt, olyan úriemberi finomsággal szabadította meg értékeiktől a hírességeket, ahogy az a felső tízezer köreiben elvárható volt. Mindig elegánsan, mindig udvariasan, minden betöréshez új ruhát vásárolva. Amikor elkapták, rendszeresen idézett irodalmi műalkotásokból, a végül róla nekrológot közlő Telegraphnak pedig már kb. 20 éve megírta, hogy borzasztó csalódott lenne, ha érdemei elismeréséül nem születne róla nekrológ a lapban.
Az ékszerboltok réme
Peter Scott 1931. február 18-án született Belfastban, és viszonylag gyorsan kiderült, hogy annak ellenére, hogy nagyon értelmes és tehetséges diák, nem tudományos karriert fog folytatni, mert a tanulmányoknál is jobban ment neki, hogy bemásszon a környék lakásaiba, és ellopjon ezt-azt. Még tinédzser volt, amikor először elkapták. Azt mondta, addigra több mint 150 betörést követett el Belfastban.
“Sosem voltam gyanús, mert úgy néztem ki, mint egy környékbeli. Amikor a rendőrség végül elkapott, addigra annyi betörés volt már mögöttem, hogy kínosnak érezték a dolgot, úgyhogy végül csak 12-vel gyanúsítottak meg” – idézi a Telegraph Scottot. A férfit haláláig körüllengte valamiféle miszitkum, leginkább annak köszönhetően, hogy nem lehet pontosan megmondani, hány betörés volt mögötte. Ki tudja, hogy tényleg volt-e Belfastban 150 betörése?
Az életrajzi könyvében azt írta, hogy fénykorában még II. Erzsébet brit királynőtől, és az anyjától, az anyakirálynőtől is sikeresen lopott. Azt, hogy ezek a betörések miért nem kaptak sajtónyilvánosságot, azzal magyarázta, hogy a briteknél a mai napig érvényben van az úgynevezett DA-Notice, vagyis egy olyan kérelem, amikor nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megkérik a szerkesztőségeket, hogy bizonyos témákban ne jelentessenek meg írásokat. Scott szerint, amikor betört a királynőhőz, akkor is kiadtak egy ilyen DA-Notice-t.
De a bizonyítható betörései alapján is bőven kiérdemelte az évek alatt ráragadt címet. Miután Belfastban lecsukták, Londonba költözött, és felvette a Peter Scott nevet. Kidobóként kezdett el dolgozni a belvárosban, és feltűnt neki, hogy a legmenőbb környékeken, Mayfairben és Belgraviaban úgy alakították ki az ereszeket, az erkélyeket és az erkélyajtókat, hogy szinte felkínálták magukat betörésre a leggazdagabb britek lakásai.
Igazán az 50-es évek végén indult be, amikor egyik börtönbüntetése idején megismerkedett George Chathammel, akivel elhatározták, hogy jól megszedik magukat néhány ékszerbolt és művészeti galéria kipakolásával. Természetesen megint börtönben kötött ki a hatvanas évek elején. Alapvetően nem a megélhetésért bűnözött, hanem azért, mert szeretett betörni. Amikor pénzhez jutott, gyorsan elszórta a zsákmányokért kapott pénzt, jellemzően drága italokra, autókra és nőkre költött.
Csak én vagyok!
Amikor ráunt az ékszerboltok és galériák kipakolására, elkezdett hírességekhez betörni. De nem is akárhogyan. Elvegyült a társasági életben, mintha ő is valamiféle kisebb híresség lenne, aztán néhány óvatlan pillanat alatt elpakolt ezt-azt. Minden betöréséhez a társasági eseménynek megfelelően öltözött fel, és nem jött zavarba, ha kis híján lebukott.
“Egy alkalommal egy nemesi származású hölgy megjelent a lépcső tetején. “Minden rendben van, hölgyem!” – kiabáltam fel neki, ő meg elment aludni, azt hitte, én vagyok a komornyik” – mesélte egyik kalandjáról. De rendszeresen előfordult az is, hogy ha az éjszaka leple alatt valaki felébredt a neszezésére, akkor annyival oldotta meg a dolgott, hogy elkiáltotta magát: “Nyugi, csak én vagyok az!”.
Összesen 30 millió fontnyi, kb. 10 milliárd forintnyi ékszert lopott el a hírességektől az aktív évei alatt. Sophia Lorentől szerezte a legnagyobb zsákmányát, amikor a színésznő 1960-ban Londonban forgatta a The Millionaires című filmjét. Egy 200 ezer fontos nyakláncot lopott el tőle, ami akkor Nagy-Britannia legnagyobb ékszerrablása volt. Lorenen kívül az áldozatai között volt Gábor Zsazsa, Elizabeth Taylor, Vivien Leigh, Maria Callas, és számos más ismert tagja az 50-es, 60-es évek londoni felső tízezrének.
Az áldozatait viszonylag találomra választotta ki, rendszeresen lapozgatta a Daily Mail és a Daily Express társasági rovatait, hogy megtudja, éppen kik azok a hírességek, akikhez érdemes lehet betörni.
Betörő a sírig
A besurranó tolvajok a betörők speciális fajtáját képezik, különösen Scott, aki klasszikus filmes tolvaj volt. Ereszeken mászott fel, erkélyeken lopózott be, akrobatikus képességekre volt szüksége. Az ember azt hinné, hogy ezt az ipart nem lehet sokáig űzni, de Scott még bőven a 80-as években, tehát az 50-es éveiben is simán bemászott bárhova. Sőt, 1985-ben volt egy másfél millió fontos ékszerrablása, ami után megint elkapták, és négy év börtönt kapott.
Szabadulása után 1990-ben, összesen 12 évnyi börtönnel a háta mögött megfogadta, hogy jó útra tér. A jó út nem tartott túl sokáig, 1998-ban újra börtönbüntetést kapott, mert egy évvel korábban részt vett a mayfaire Lefevre Gallery kirablásában, amikor ellopták Picasso Tete de Femme című rajzát. A kép érdekessége, hogy 2011-ben San Franciscóban ismét ellopták, a tettest akkor is viszonylag gyorsan elkapták.
Scott a kétezres évek elején szabadult, ezután már nem kapták el többet a rendőrök, de nem is tudni, hogy valóban felhagyott-e a bűnözéssel. Az biztos, hogy nagyon élvezte a betöréseket, de különösen a sikeres betörések után kapott figyelmet. “Még most, 30 év után is szexuálisan izgató” – mondta korábban arról, mit érez a betörések alatt, és másnap, amikor meglátja az újságokban, hogy mekkora értéket lopott el.
Peter Scott életéről bővebben a Telegraph nekrológjában, vagy Scott önéletrajzi könyvében olvashat.