Nemrég írtunk a nemzeti dohányboltban dolgozók nyomoráról, akik nem elég, hogy sokszor megvető pillantások közepette kénytelenek tűrni, hogy egy baráti alapon létrehozott rendszer végpontjaiként működnek, ezért rajtuk csattan az ostor, ráadásul sötét, kicsi lyukakban is dolgoznak.
Cikkünkre egyrészt több olvasói levél is érkezett a cikkben ábrázoltnál is kínosabb üzletekről, valamint felvettük a kapcsolatot a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal, hogy foglalkoznak-e a dohányboltosok panaszaival.
Panaszkodhatnak, csak nincs értelme
“A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. (NDN Zrt) közreműködésével folyamatosan gyűjti a dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenység folytatásával és a Nemzeti Dohányboltok működésével kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat a törvényhozói szándék mindenkori érvényesítése, megőrzése és figyelembevétele érdekében. A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. CXXXIV. törvény célja a fiatalkorúak megóvása a dohányzás káros hatásaitól, a minisztérium pedig ennek érvényesülését tekinti elsődlegesnek. A tárcához a munkavégzés körülményeire vonatkozóan nem érkezett panasz” – írta megkeresésünkre a NFM.
Ez nem jogász nyelven egyébként azt jelenti, hogy azt figyelik, hogy ki, mennyire tartatja be a törvényt, egyébként különösebben nem érdekli őket, hogy a dolgozók milyen körülmények között dolgoznak. Erre utal az, hogy a törvényhozói szándék érvényesítése és megőrzése a tapasztalatgyűjtés célja.
Pedig vannak egészen fájdalmasan kellemetlen üzletek. Budapesten például a Dózsa György úti metrómegálló aluljárójában, amiről így számolt be egy olvasónk: “Kb. 10 nm, egy ember fér el benne, egymásnak adják az emberek a kilincseket, mintha WC lenne, ráadásul a vízmű egyik "átemelőtelepéből" lett kialakítva, és egy nagy vascső húzódik át az eladó feje felett”.
Pattog a labda a szervek között
De többen írtak, illetve küldtek képet is olyan, szavazófülkére emlékeztető minitrafikokról is, amilyet az Origo egyik fotósa is felfedezett. Ilyen van például Malomsokon és Révfülöpön is a helyi Coopban.
Ezekről az üzletekről egyébként némi jogszabályturkálás után kiderül, hogy szabályosak. A 2000 főnél kevesebb állandó lakossal rendelkező településeken a szabályozás lehetőséget ad úgynevezett elkülönített helyek kialakítására dohányboltok helyett. “[A]z üzletben fenntartott olyan, térben leválasztott helyiségrész, amely a dohányterméknek az üzletben kötött egyéb jogügyletektől elkülönített módon történő értékesítését teszi lehetővé úgy, hogy a dohánytermék az üzletben megforduló fiatalkorú számára sem a dohánytermék fogyasztó számára történő értékesítésekor, sem azt megelőzően, illetve azt követően ne legyen látható” – írja ezekről a dohánytermékek kereskedéséről szóló törvény.
Ennek a szabályozásnak tehát tökéletesen megfelel egy ilyen szavazófülke. Más kérdés, hogy csak simán a cigipultot függönnyel eltakarni, mint ahogy az az Origo leletén látható már nem szabályos, hiszen nem valósul meg az a kitétel, hogy a vásárlás előtt, alatt és után kiskorú ne láthassa a dohányterméket. Esetleg úgy működhetne a dolog, hogy a cigit szó szerint pult alól adják mondjuk egy, az amerikai filmekből ismert barna papírzacskóba, hogy nehogy meglássa valaki.
Nehéz dolga van viszont annak, aki szeretné megtudni, hogy egy-egy árusítóhely szabályos-e vagy sem. Trafikügyben összesen három szervhez érdemes fordulni, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM), a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (NAV), valamint a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-hez (NDN Zrt).
Az üzletek engedélyezése miatt megkerestük az NDN Zrt-t, mint a tarfikokban leginkább érintett céget. Ők a NAV-hoz irányítottak minket mondván, az üzletek engedélyeztetése a vámhivatal dolga. A NAV-tól viszont azt a választ kaptuk, hogy ez az NDN Zrt hatásköre.
"[T]ájékoztatom, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény feljogosítja a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt-t (a továbbiakbak: NDN Zrt.), hogy dohánytermék-kiskereskedelmi jogosultság gyakorlására jelöljön ki személyeket. Tekintettel arra, hogy az ilyen módon meghatározott értékesítési formához vámhatósági engedély nem szükséges, az Ön által említett helyekkel összefüggésben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem rendelkezik információval" – írta a NAV.
A dologban a csavar, hogy a trafikok engedélyezéséről szóló kormányrendeletben benne van, hogy a vámhatóság feladata az engedélyeztetés. "[Az] engedély (a továbbiakban: engedély) iránti ügyekben a dohánybolt vagy elkülönített hely fekvése szerinti megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság jár el" – áll a kormányrendeletben, és hát ez ugyan a VPOP-ra vonatkozik, de a VPOP évekkel ezelőtt beolvadt a NAV-ba.
Ebből is látszik, hogy mennyire púp a hátán az összes szervezetnek minden trafik és trafikos, senki sem szeretne velük foglalkozni, de szerencsére három szervezet hatáskörébe is beletartozik a dohánykereskedelem felügyelete, szabályozása, irányítása.