horoszkóp

A babák nem sírtak, nem látszott rajtuk semmi

2013.10.22. 18:01
Nagy szükség lesz a szakértőkre és némi helyismeretre az érdi babakocsi-gázolás perében. A vádlott ugyanis azt állítja, azért gázolta halálra az ikreket, mert elvakította a bukkanó után hirtelen feltűnő napkorong, és különben sem a kocsi belsejét fixírozta az út helyett. Váratlanul érte, hogy elütött valamit, először azt hitte, egy táskát vagy kukát csapott el, csak amikor kiszállt, akkor vette észre, mit tett. Kiderült, a nőt egy ottlakó majdnem meglincselte, de ezen kívül is sok furcsaság nehezítette a helyszínelők munkáját.

Kedden döntően napos, enyhén felhős, kellemesen meleg időben kezdődött az a per, ami egy hasonlóan tiszta nap balesetét akarja tisztázni. Tavaly június 18-án, 20:19-kor H.-né T. Cecília autójával Érden elütött egy út szélén babakocsit toló nőt. A nő könnyű sérüléseket szenvedett, ikergyermekei azonban belehaltak a gázolásba. Liziczay Sándor bíróra az a feladat hárult, hogy eldöntse, vajon a nő tényleg a hirtelen felbukkanó napkorongtól elvakulva nem látta a babakocsit, és véletlen gázolta el őket, vagy nagy szerepet játszott ebben a hanyagsága.

A vádirat felidézte a baleset napját. A vádlott a Törökbálinti úton haladt, majd egy kereszteződésnél piros lámpát kapott. Kapott volna, azonban ezt megelőzendő bekanyarodott a Szövő utcába, amin elmondása szerint relatíve sűrűn jár. A vádirat szerint 36-43 km/órás sebességgel haladt az állítása szerint egyenes, száraz, üres úton, jó látási viszonyok között. A sértett A. Erika és férje ellentétes irányban, a vádlott sávjában, az út szélén ment egy ikerbabakcosival, amelyben A. Veronika Dorina és A. Vivien pihentek. A Szövő utca 32. előtt kb. 100 méterrel egy bukkanó található, innen érkezett a vádlott, aki kibukkanva innen hirtelen szembetalálta magát az elvakító napkoronggal. A vádirat szerint ráadásul épp a bal ajtó felé, lefelé tekintett (ezt a vádlott később tagadta), így nem látta, hogy szembe sétál vele a pár.

A. Erika észlelte a kocsit, megállt, hogy megvárja, míg elmegy, azonban az autó változatlan sebességgel ment, nem kerülte ki. A nő megpróbálta arrébb húzni a babakocsit, a vádlott viszont egyáltalán nem észlelte a babakocsis nőt, autója jobb első részével nekiütközött a babakocsinak. A gyerekek kiestek, az útmenti füves-tujás területre zuhantak. Mindez pillanatok alatt, 1,7 –2 másodperc között történt meg. A két gyerek a kórházba szállítás után elhunyt, nagyrészt súlyos fejsérüléseik miatt. A vád szerint ha a vádlott figyel, és időben észreveszi a babakocsit, kikerülhette volna a baleset, ha lassít 30 km/óra körüli sebességre, az is sokat számított volna, normál lassító fékezéssel is elkerülhető lett volna a gázolás. H.-né T. Cecíliát halálos közúti baleset gondatlan okozásával vádolták meg.

Elvakított, elvakít, el fog vakítani

A nyugdíjas könyvelő vádlott elmondta, nem tartja jogosnak a vádat, az "nem felel meg a valóságnak". Kiderült, a kocsit azóta eladta. Minden második nap vezetett átlagosan, kb. 15 éves a jogsija, balesetmentes, nem bírságolták. Vallomása közben enyhén látszott, hogy ideges, szemüvegét sokszor igazgatta, amúgy barna, kétrészes kordruhában, rövid, szőke melíros, vörös hajjal jelent meg.


Nagyobb térképre váltás

Elmondása szerint "se a jobb oldalon, se a baloldalon, még a hátam mögött se volt senki" az úton, még csodálkozott is, hogy hétfőn ilyen üres az út. Negyed 9-kor felbukkant a nap váratlanul, meg is ijedt tőle, fékezett, lehajtotta a napellenzőt. Azt mondta, szinte pánikba esett a napkorongtól, "nem tudtam hirtelen, mit csináljak" – panaszkodott. Eltelt néhány másodperc, ekkor látta, hogy nincs előtte senki. Egy csattanást hallott, megállt, nem értette, mi történt, "mit ütöttem el, amikor semmi nem volt az úton". Az úttesten valóban nem volt semmi, a tuják előtt viszont ott volt a két kisbaba. Az anya ekkor már ült és sírdogált, férje beszélt hozzá. "Odamentem, megkérdeztem, mi történt" – mondta a vádlott, aki szerint ekkor megállt egy nő, aki látta a karambolt, ő hívta ki a mentőket, rendőröket. "Nem tudtam jól regálni, sokkot kaptam, nem tudom" – válaszolta arra a kérdésre a vádlott, miért nem ő tárcsázott.

A vádlott elmondta, a babakocsit se látta, "a babák nem sírtak, nem látszott rajtuk semmilyen sérülés". A tanú állítólag annyit látott, hogy "kirepültek a babák", azért állt meg. A vádlott közben a felezővonalnál állt döbbenten, a tanú mondta, hogy ne tegye, mert elütik. "Nem tudatosul bennem, hogy balesetet okoztam" – folytatta. Ezután sorra jöttek ki a szomszédok, vigasztalták a családot. Az egyik ottlakó neki támadt, hogy mit csinált, ő azzal védekezett, nem látott semmit a naptól. Az ottlakó nőt lefogták, más nem kötekedett vele. Később kiderült, a Zsuzsi becenevű nő más furcsaságot is csinált: pelenkát és tápszert akart kihozni a gyerekeknek, akiket ő rakott vissza a babakocsiba, amit azután többször is elmozdított (mindez a helyszínelők dolgát nehezítette). A vádlott szerint a tuják közül léphettek az útra a sértettek, amúgy látnia kellett volna őket. Azt hitte elsőre, egy kukát vagy egy táskát csapott el. Gyorshajtást senki sem említett, a nő is azt mondta, korábban is maximum 50-ig gyorsított, és mindez a "véletlenek összejátszása" volt.

Mintha műanyag hordót ütnének

Az első tanú, az itt lakó H. Gyula volt, ő a szüleivel és gyerekeivel az udvaron ült a baleset idején. Egy durranás-puffanásszerű hangot észlelt, majd "egy babakocsit láttam a kettőssövény között". Kint segítségért kiabáltak, kirohant, az egyik sövénynél látta, hogy két kisgyerek egy mózeskosárban van, mellettük a szüleik. Szólt ápolóként dolgozó nejének, ő lejött segíteni. Ezt a második tanú, a férfi felesége is megerősítette, ő az emeletről szaladt le, és egyből a gyerekek pulzusát mérte. Egyikük se nagyon foglalkozott a többi szereplővel, csak szófoszlányokat csíptek el. Fékcsikorgást egyikük sem hallott.

A tanúk arra panaszkodtak, hogy hiába erős forgalmú az út, és van gyalogos is bőven, nincsenek megfelelően kialakított járdák, egy szimpla babakocsi sem fér el a szűkületekben. A bíró is a gyerekek elmozdításáról kérdezte őket (vélhetően azért, mert ilyen karamol utáni elmozdításuk további állapotromlást idézhet elő). Két fotót is mutattak a babakocsi helyéről, és kérdezték, ezen a helyen volt-e. A második tanúnak amúgy úgy tűnt, közömbös a gázoló. "Szembesütött a nap, nem láttam, elütöttem őket, na és?" – a tanú szerint ezt mondta a nő, a vádlott ezt a végén szóvá is tette és tagadta.

Végül a 6. számú tanút hallgatták volna meg, aki kiköltözött időközben külföldre, ezért felolvasták a korábbi vallomását 2012. augusztus 8-ról. A balesettel szemben laktak, a tetőtérben. A baleset napján éppen a gyereket fektette le, csattanást hallott, és rögtön tudta, hogy baleset történt. Olyan hang volt, mint amikor egy üres műanyag hordót megütnek egy bottal. Se fékezést, se abs-t (blokkolásgátlót) nem hallott. Hozzátette, jól ismeri a kocsikat, tavaly pedig "elütötték a cicájukat", akkor is abs-es fékezést hallott. A babakocsit toló nő halálsikolyt hallatott, a tanú pedig látta, hogy egy nő hangosan sír és hintáztatja magát. Mire leért, a babák a mózeskosárban voltak. Addigra a 2. tanú fogta a gyerekek pulzusát. A vádlott nem látott semmit, ezt hajtogatta. Azt mondta, sose szokott erre jönni, csak piros volt a lámpa máshol. Eközben a gyerekek apja keserűen annyit mondott zokogó feleségének: "Látod, hogy mondtam, forduljunk vissza, ne menjünk tovább"

A tanúvallomások pénteken folytatódnak, ítélet később várható.