horoszkóp

Kínos nőábrázolásai miatt támadják a Disneyt

2013.12.22. 12:17
Az Disney új csodafilmje, a Jégvarázs miatt akadt ki egy amerikai szociológus, aki megelégelte, hogy a rajzfilmcég nőábrázolásai kimerülnek abban, hogy egy nőnek nagy szeme és kis kezei vannak. Raádásul minél szerethetőbb valaki, annál kisebb, ami a szociológus szerint elég rossz üzenetet közvetít.

A Disney az idei karácsonyi szezonra hosszú idő után igazán nagy dobással jelentkezett, a Jégvarázs című rajzfilmmel, amiről a bemutatójakor azt mondták, hogy a legfontosabb és legjobb Disney rajzfilm az Oroszlánkirály óta. Ami elég nagy szó, az Oroszlánkirály tényleg legendás és jövőre lesz húsz éves. Ráadásul a Jégvarázs jegybevételei is igazolják az oroszlánkirályos párhuzamot, csak az utóbbi tudott jobb nyitóhétvégét produkálni a Disney rajzfilmjei közül.

Az emberek imádják, az IMDb-n 8,1 ponton áll, szóval minden szép és jó, úgyhogy ideje volt egy kicsit belerúgni. Ezt egy Philip N. Cohen nevű szociológus tette meg a The Society Pagesben megjelent rövid kis tanulmányában, amiben szépen összeszedte, hogy a Disney szerint milyen a nőábrázolás, és hogy ez mennyire rossz.

Cohan a mostanában elég divatos gender studiesban tevékenykedik, szívesen publikál a nemi kétalakúság témakörében, ami nem hangzik annyira érdekesen, de igazából azt figyeli meg, hogy a férfiak és a nők mennyire különböznek egymástól viselkedésükben, kinézetükben, és hogy ezeket hogyan ábrázolják, például a Disney rajzfilmjeiben.

Ahhoz, hogy értékelni tudjuk Cohen megállapításait fontos tisztában lenni azzal, hogy a mostani szociológiai trendek azt mondják, hogy a két nem nem ellentétes nem, ahogy sokáig gondolták, igazából sokkal több a hasonlóság a férfiak és a nők gondolkodásában, helyzetértékelésében és hasonlókban, mint ahogyan azt mondjuk azt láttatják filmekben, újságokban, boltokban.

A kicsit ódivatú megközelítés életben tartásáért Cohan szerint a Disney nagyon sokat tesz, mert teljesen irreálisan ábrázolja a rajzfilmjeiben a nőket.

Cohen több rajzfilmet elemzett a Jégvarázs mellett, a Gnómeó és Júlia, az Aranyhaj és a nagy gubanc, valamint a Merida, a bátor című rajzfilmekből vonta le a következtetéseit, de a megállapításai a teljes Disney-univerzumra nézve érvényesnek tűnnek.

“Hatalmas szemek, kis kezek, ezek szimbolizálják a nőket Disneylandben. [...] Azt hiszem, a bizonyítékok alapján kijelenthető, hogy a Disney az olyan kompozíciókat kedveli, amelyekben a nők keze jóval kisebb a férfiakéhoz képest, különösen akkor, ha romantikus kapcsolatról van szó” – írja Cohen.

A Jégvarázsban a főszereplőnek annyira kicsi a csuklója, hogy konkrétan kisebb, mint a szeme. A rajzfilmeknél természetesen teljesen normális, sőt elvárt, hogy a megfelelő képi hatások érdekében túlzásokkal ábrázolják a szereplőket, sokkal nagyobb hangsúlyt kap az arc, a szemek, mint a valóságban, ezekkel a trükkökkel tudják elérni, hogy a figurák figyelemfelkeltők legyenek, könnyedén tudjanak nekik személyiséget varázsolni, hogy a gyerekeknek bejöjjenek az alakok.

Az az üzenet viszont nem biztos, hogy jó, hogy a Disney filmjeiből az jön le, hogy minél kisebb, minél törékenyebb valaki, annál cukibb, annál jobban szerethető. A kicsi, törékeny embereket ez az ábrázolásmód egysíkúvá teszi, az ábrázolásmódnak nem megfelelőekbe pedig frusztrációt szül.

Cohen a megállapításai után átnézett egy pár tanulmányt a férfiak és nők átlagos csuklóméretéről. Az amerikai hadseregben az átlagos eltérés a férfiak és a nők csuklóvastagsága között 2,3 cm, a férfiaknál 17,4 cm volt az átlagos csuklókerület, a nőknél 15,1 cm.

“Ha a legkisebb csuklóvastagságú nőt vesszük, neki 12,9 cm a csuklókerülete, és a legvastagabb csuklójú férfit, akinek 20,4 cm a csuklókerülete, akkor kaphatunk akár 7,5 cm-es különbséget is. Anélkül, hogy hozzáférnék a Disney animációs szervereihez, és nekieshetnék a képeknek egy vonalzóval, nem tudom összehasonlítani a valós arányokat a rajzfilmekben szereplőkkel, de a képek alapján úgy tűnik, hogy az itt bemutatott párok csuklói között nagyobb különbségek vannak, mint a lehető legnagyobb különbség az amerikai hadseregen belül” – írta Cohen.

Amennyire a pontos számok ismerete nélkül számolni lehet, annyira igyekezett Cohen is belőni, hogy kb. mekkora különbségek vannak a karakterek csuklóméretei között. Egy korábbi anyagában arra jutott, hogy a Disney rajzfilmekben egészen simán előfordul, hogy a férfi szereplőknek háromszor vastagabb a csuklójük, mint a női szereplőknek. Ez a katonai példánál maradva azt jelenti, hogy ha a legvékonyabb csuklójú nőt vesszük, akinek 12,9 cm a csuklókerület, akkor a férfi csuklóátmérőjének 38, 7 cm-esnek kellene lennie. Egy A4-es papír kb. 30 centi hosszú, formáljon belőle hengert, és látni fogja, hogy mennyire irreálisan vastag egy közel 39 centis kerületű csukló, már az A4-es papírból készült hengerbe is könnyedén belefér bárki keze.

De ha a példát a másik oldalról nézzük, vagyis azt vesszük, hogy a férfi csuklója a valóságban előorduló szélső értéknek megfelelően 20,4 cm-es, akkor ahhoz, hogy megkapjuk a Disney-arányokat, akkor egy 6,8 cm-es csuklókerületű nőt kell elképzelnünk. Egy budapesti BKV-bérlet hosszúsága kb. 8 centi. Ahogy az A4-es lapos példánál, úgy formáljon ebből is hengert, ha látni akarja, mennyire elképesztően kicsi egy 6 centiméter kerületű csukló.

A Disneyt rendszeresen támadják minenféle jogvédők, szociológusok, hogy rossz képeket rögzít a gyerekekben a karakterábrázolásaival, ami lehet, hogy túlzás, mindenesetre a Disney-gyalázásnak hatalmas tudományos irodalma van.

A legutóbbi például az volt, amikor a Disney megteremtette első latina hercegnőjét, így már elmondhatják, hogy mindegyik emberi nagyrasszhoz tartozik egy-egy hercegnőjük, de most már talán néhány alrasszhoz is.

Az új hercegnőt, Sofiát viszont egy csomó támadás érte. A Disney hercegnői a már a fent is bemutatott karikírozott, túlzásokba eső ábrázolásmód miatt mindig nagyon határozottan hozzák a különféle etnikumok külsőségeire jellemző sztereotípiákat. A Sofia esetében ez viszont nincs így. Világos hajú, világos bőrű, kék szemű hercegnőt alkottak, ami természetesen egy csomó ember kiakasztott. Leginkább azért, mert a latinók átverve érezték magukat.

A Disney azzal védekezett, hogy Sofiáról sosem állították, hogy latina lenne, csak az anyjáról. Ez elég fura érvelés, de a cégnek ennyi elég volt.