Eddig csak a szóbeszéd terjedt arról, hogy egy korábbi gyermekotthon elhunyt lakóit egy ciszternába dobálták az írországi Tuam városkájában, de a rendőrségi vizsgálat és a dokumentumok megerősítik a tényt. Eddig 800 holttestről tudni, de a tömegsír méretei még nőhetnek. Az otthonban lakó gyerekeket még a hatvanas évek elején is ide temették, és a sok gyerekhalál sem véletlen: a lesoványodott, éhező gyerekekkel alig törődtek a katolikus rend nővérei.

Az ír rendőrség nemrég kiszállt a már nem létező, Otthonnak nevezett katolikus lelencházhoz az írországi Tuamban (az egykori intézmény helyén lakóházak és játszótér van), és egy ciszternában emberi maradványokat talált. Nem keveset, legalább nyolcszáz csecsemőét, de a feltárások még zajlanak.

A tuami Otthonba menekült, reménytelen nők itt megszületett gyerekei a Washington Post cikke szerint nem mind élhettek sokáig a mostoha körülmények között.

A katolikus Írországban még a hatvanas évek elején is szigorú erkölcsi mérce uralkodott. Emiatt a hajadon, teherbe esett nőket gyakran kitaszította a közösségük, ők pedig nem lévén más választás, olyan helyekre menekültek, mint Az Otthon.

„Amikor a lányok teherbe estek, teljesen kiközösítették őket. A családok tartottak tőle, hogy a szomszédok rájönnek, mert a házasságon kívüli terhesség a legrosszabb dolog volt a világon" – mondta a Postnak Catherine Corless helytörténész. Szerinte akkor is a nő bűne volt mindez, ha történetesen megerőszakolták.

Irgalmatlan nővérek

Az Otthonban hagyott gyerekeik sorsa sem volt jobb. A Bon Secours rend nővérei nem sokat törődtek velük. A leggyakoribb halálozási ok az éhezés, a megrázkódtatások, a kanyaró, a gyomor- és bélhurut és a tüdőgyulladás volt. A brutálisan magas a csecsemőhalandóság mértékét jól kifejezi, hogy hetente két baba halt meg általában. A történész sem érti, miért egy ciszternában kellett a tömegsírt berendezni, miért nem lehetett kis koporsókban megadni a végtisztességet a gyerekeknek.

A helyiek még emlékeznek arra, hogy ezeket a gyerekeket az iskolában is elkülönítették, megbélyegezték. A nővérek úgy nevelték őket, hogy beléjük verték, mennyivel különböznek a többi gyerektől.

Az iskolában a rossz gyerekeket azzal büntették, hogy a Home Babyk, azaz Az Otthonból érkezett gyerekek mellé kellett ülniük. Corless rossz szájízzel emlékezett idézte fel, hogy cukorkás papírba csomagolt kavicsokat adtak nekik, ami akkor jó viccnek tűnt, utólag viszont roppant aljasnak. Ezek a gyerekek sose láttak édességet. Már egy 1944-es egészségügyi jelentés rámutatott, hogy az itt élő gyerekek mennyire le vannak soványodva.

Corless azután kezdett el kutakodni Az Otthon után, hogy egy helytörténeti laphoz került, és már sokat hallott a legendáról, hogy arrafelé van egy elfeledett temető. Dokumentumokat keresett, megtalálta a tömegsír helyét és egy önkormányzati alkalmazott megdöbbenten tette le elé a papírokat. „Százak meg százak, közel 800 gyerek" volt ott a szavai szerint. Korábban Corlessnek arrafelé játszadozó fiúk is meséltek arról, mennyi koponyát és csontot láttak ott, és hogy rémálmaik voltak tőlük. A 800 holttest még csak becslés, gyanús, hogy ennél is magasabb szám fog kijönni a feltárások végén. A felháborodás már most nagy, az egyház kezdhet magyarázkodni.

Írország gyermekbántalmazási botránya

2009-ben robbant ki Írországban egy hasonló botrány. Akkor kiderült, hogy az ír katolikus rendek által fenntartott iskolákban kegyetlenül bántak a gyerekekkel. Egy ötéves vizsgálat megállapította, hogy a 30 ezer áldozat jelentős része azóta is mentális problémákkal küzd. A testi-lelki fenyítés egészen a kilencvenes évek elejéig elfogadott módszer volt. A 2600 oldalas jelentés szerint 216 ír intézmény volt érintett a könyörtelen bánásmódban, de a legdurvábban a gyámügyi iskolák és nevelőintézetek lakóival bántak. Nem volt ritka a nemi erőszak sem a verések mellett. Az ügy hatalmas hullámokat keltett, a pedofilbotrány ráment XVI. Benedek pápa hírnevére és Írországban is eurómilliós perek indultak és zárultak az áldozatok győzelmével.