horoszkóp

Megbánta a sterilizálását: Fröccsöntött csecsemőkkel vigasztalódik

2014.06.25. 21:08
Mi vesz rá egy négygyerekes, negyvenéves nőt, hogy műanyag csecsemőkkel töltse a napjai nagy részét? A Middlesbrough-i Wendy Archert az, hogy megbánta művi meddővé tételét. Négy babával él, amelyekre eddig körülbelül 762 ezer forintnyi összeget költött.

„Imádom a reborn babáimat, nem tudnék meglenni nélkülük - még az illatuk is valódi.” Nagyjából így foglalta össze függőségét a Daily Mailnek a brit Wendy Archer, aki azért kezdett el valósághű babákat gyűjteni, mert megbánta, hogy negyedik gyereke születése után sterilizáltatta magát. Kirsty 24,  Nathan 22, Keenan 15, Kia pedig 13 éves. Egyébként két unokája is van már.

Háztartásában pillanatnyilag két igazi, és négy műgyerek él. Utóbbiakra eddig kétezer fontot (körülbelül 762 ezer forint) költött, ez egyrészt a babák, másrészt a hozzájuk tartozó kellékek ára. Mindezt eleinte félretett pénzéből finanszírozta, viszont az elfogyott, a maradékot heti részletekben törleszti. Hogy miből, az rejtély, mert sosem volt bejelentett munkája.

Noha Archernek két valódi gyerekét is el kell látnia, minden nap órákat tölt azzal, hogy öltözteti, pelenkázza, rendezgeti a babákat. Vett nekik gyerekülést, mózeskosarat, és mindent, amit el lehet képzelni. Ezek után nem meglepő, hogy valódi csecsemőknek tekinti mindet. (Mondjuk ezek nem is akármilyen játékszerek, elvileg tökéletesen valósághűek, Magyarországon is van, aki ilyet készít.)

„Gyönyörűek, őszintén szeretem őket. [...] Imádom a gyerekeimet és az unokáimat, de a gyerekeimnek már megvan a saját élete, az unokáim pedig azért mindig hazamennek.” Kia lánya 13 évvel ezelőtti születése után végzett, művi meddővé tétele után viszont azonnal rájött hogy hibázott, és csak arra vágyott, hogy megint legyen egy kisbabája. „Csak gondoskodni akarok, és a sterilizálásom után hatalmas veszteségnek éreztem, hogy többé nem gondoskodhatok egy saját babáról. Igazán lesújtott a dolog, sokáig nagyon szomorú voltam”. Tizennyolc hónappal ezelőtt aztán megtalálta a helyi bababoltot, és azt érezte, ez hiányzott eddig az életéből.

Néhány tájékozódó kör után megvette az Elisha névre keresztelt terméket, és azonnal jobban lett. Úgyhogy beszerzett még hármat, amelyeket Johnsonnak, Shyannak és Thomasnak nevezett el. Mindegyik kapott külön kiságyat, ami kész szerencse, mert így bizonyára nem keveri össze, melyiket mosdatta meg, pelenkázta be, öltöztette fel már, és melyiket nem. Csak abból lehet bonyodalom, hogy igazságosan kerüljenek sorra - minden nap más baba lehet olyan szerencsés, hogy Archer hálószobájában töltheti az éjszakát.

Állítólag érzésre pont olyanok, mint egy csecsemő: a tapintásuk, testsúlyuk, de még a fejük állása is stimmel. A megfelelő szagérzetről az öblítőillat gondoskodik - azt nem tudjuk, pszeudoanyjuk a szarszagot is lemodellezi-e valamivel. Alig várja, hogy mindegyiket megsétáltathassa a városban. Most viszont munkát keres, hogy bővülő anyagi lehetőségeit újabb példányok beszerzésére fordíthassa.