A négy halálos áldozatot követelő, 1998. július 2-án elkövetett Aranykéz utcai pokolgépes merénylet fontos momentuma annak a kis Polskinak a története, amelyben az irtózatos erejű pusztítást okozó robbanóanyagot elhelyezték. Az autóról ellentmondásos információk láttak napvilágot a 1998 óta. Az elmúlt évtizedek legsúlyosabb robbantásos merényletéről készült cikksorozatunk egyik részében egy olvasónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a Polski Fiat a robbantás idején már három napja parkolt behajtási engedély nélkül az Aranykéz utcában anélkül, hogy böntetőcédulát helyeztek volna rá vagy elszállították volna. „Emlékszem, hogy még dohogtam is magamban, hogy itt mindenkit megbüntetnek, ez a kis szar Polski meg itt áll napok óta!" – írta olvasónk, Zsidai Péter.
Cikkünket több, nevük elhallgatását kérő, egykor a szervezett bűnözés elleni szolgálatnál és a fővárosi gyilkossági nyomozóegységnél dolgozó detektív elbeszéléséből állítottuk össze. Az ő elbeszélésükből tudtuk meg, hogy a robbanóanyagot tartalmazó kisautót megbüntette a közterület felügyelet, csakúgy, mint a környéken minden más túl sokáig ott hagyott járművet.
A nyomozás egyik kulcsfejleménye volt, hogy az elvontatást megelőzendő, egy személy, akiről később kiderült, a robbantás egyik kulcsfigurája, befizette a büntetést, és kérte, hagy hadd maradjon még az autó kicsit, hiszen 12 óra után érkezik hozzá a szerelő. A férfi felismerésében a robbantás után az ügyfélszolgálat munkatársa segített, aki órákig járta a környéket a rendőrökkel, hátha meglátja a büntetést befizető embert.
De kezdjük az elején
A gépkocsit a szlovák szervezett bűnözés egyik katonája, Jozef Hamala hamis papírokkal vásárolta meg Budapesten. Az eladó egy szombathelyi lakos volt, az adásvételi szerződést az akkori budai Skála áruház parkolójában kötötték meg. Onnan került az Aranykéz utcába, néhány nappal a merénylet előtt. Azért akkor, mert a robbantás megrendelői pontosan tudták, mikor érkezik haza Olaszországból Boros Tamás. Egyik forrásunk megfogalmazása szerint: "Persze, hogy tudták, mert éppen ők teremtették meg azt a szituációt, ami miatt Borosnak előző nap este haza kellett jönnie – végül csak hajnalban ért Magyarországra –, és másnap be kellett mennie a Belvárosban lévő irodájába. Pechjére mindig azonos útvonalat választott az Aranykéz utcai parkolóház és az iroda között."
A kis Polski ezen az útvonalon parkolt, benne a 4 kilós pokolgéppel, és várta Borost, ahogy a merénylő is. Egyik névtelenül nyilatkozó forrásunk arra emlékeztetett, hogy „egyébként nem is akárhol állt a gépkocsi – ráadásul több napig –, olyan területen, ahonnan azért viszonylag hamar elszállították, ha indokolatlanul, illetve engedély vagy parkoló cédula nélkül várakozott. Nem is maradt észrevétlen, megkapta a büntetőcédulát, és aznap akarták elszállítani. Csakhogy július 2-án 10 óra körül [tehát pár órával a robbantás végrehajtása előtt] az illetékes ügyfélszolgálati irodában megjelent egy férfi, kifizette a büntetést és azt kérte, hadd maradjon legalább déli 12 óráig ott az autó, mert csak akkor jön a szerelő, aki majd megjavítja. Esküszik, ha sikerül megjavítani, utána azonnal elhajt vele. Maradhatott."
A titokzatos idegen Jozef Hamala volt, aki igazolta is magát, ugyanazzal a hamis igazolvánnyal, amellyel a kis Polskit vásárolta. Ezt az igazolványt lemásolták az ügyfélszolgálaton. Amikor a nyomozók számára világos lett a történet – még a robbantás délutánján –, hamar kiderült, ki a titokzatos idegen, már csak a fényképhez tartozó igazi adatokat kellett kideríteni. "Nem volt nehéz. Mit ahogyan az sem, ezek alapján, hogy összekapcsolják a skálás adásvételt az üggyel. Az ügyfélszolgálati munkatársat a nyomozók egy autóba ültették, és hosszú órákig köröztek vele a robbantás helyszíne körül, hátha felbukkan a férfi" – mondta a forrásunk.
Ezután kisebb csata zajlott a rendőrségen belül, hiszen a Hamala személyét felderítő nyomozók számára egyértelmű volt, hogy terroristaként kell keresni a férfit – az egész világon. "Hát nem úgy keresték. A friss [1998-as] kormányváltás miatt szó sem lehetett terrorcselekmény emlegetéséről, így aztán ugyan kiadták Hamala körözését, de csak Magyarország területén belül, és csak okirat-hamisítás miatt."
Természetesen informálisan tartotta a kapcsolatot a szlovák és a magyar rendőrség, hiszen a bűnözői csoportnak, amelynek Hamala is tagja volt, elsősorban szlovák tagjai voltak, és nagyrészt Szlovákiában tevékenykedtek. Hónapokkal később volt is egy pillanat, miután a bűnüldözési-operatív szakmában játszmának nevezett akció során becserkészték Hamalát, hogy elkapják és azonosíthatóvá váljon a megbízó és a tényleges merénylő személye. Mély fedésben két magyar nyomozó utazott Szlovákiába, már éppen készültek a közvetítő útján létrejött találkozóra, amikor az egyik hazai újságban aznap reggel megjelent a hír: titkos akció folyik Hamala kézrekerítésére. "Bukott az akció, Hamala eltűnt, bizonyítottan soha nem került elő, sem élve, sem holtan. A városi legendák arról szólnak, hogy egy telefonfülkével együtt robbant fel" - nyilatkozta egyik forrásunk.