A Cracked összeszedett öt olyan, gyakori jelenséget, amelyeket mindannyian átélünk, de az okai nem mindig egyértelműek. Szerencsére el is magyarázták, miért annyira idegesítő visszahallani a saját hangunkat, és miért nem tudunk rendesen aludni egy masszív berúgás után.

1. Miért olyan béna az ember hangja felvételeken?

Azt hisszük, egész oké hangunk van. Játszunk vele, mindenfélére használjuk, és olyan emberek is léteznek, akik énekelni is szoktak vele. Aztán egyszer valaki csinál rólunk valamilyen felvételt, és mikor visszahallgatjuk, elkezdjük gyűlölni magunkat. Szégyenkezünk, és nem értjük, miért van szerencsétlen hangunk. Arról filozofálunk, vajon a felvételt készítő eszköz a hibás, a hangfal az, vagy tényleg ilyen-e a hangunk – és ha tényleg ilyen, miért nem szólt még senki, illetve hogy tudták eddig ezt hallgatni?!

Amikor feltesszük ezeket a kérdéseket, persze mindenki azt mondja, „tök jó hangod van, miről beszélsz, nekem is szar a felvételeken”, amiről persze akkor úgy hisszük, hogy óriási kamu, csak azért mondják, hogy megnyugtassanak. Aztán telnek az évek, elkezdünk öregedni, lesz egy csomó más bajunk, ami mellett úgy fogadjuk el ezt a problémát, mint azt, hogy az igazolványképünkön katasztrofálisan nézünk ki.

Az igazolványképes terrorral ellentétben ez a jelenség nem csalás, a hangunk bizony olyan, mint amilyennek visszahalljuk. Nem pedig olyan, amilyennek a fejünkben hangzik. Bénább. Ráadásul sosem tudja megmutatni a többieknek, milyen hangot hitt magának, pedig azzal sok mindent megmagyarázhatna. Olyan ez, mint az ember háta – sosem ugyanolyan, mint ahogy az a fejében él.

Azért halljuk saját hangunkat, mert a hanghullámok a hangszálainkból felfutnak, és rezegtetik a dobhártyánkat. De a rezgések nem állnak meg ott, átfutnak a csontjainkon is, ahonnan torzulva visszaverődnek. Ezt az elváltozott hangot halljuk a fejünkben, és érezzük a rezgéseket – amikor pedig felvételről halljuk a hangukat, akkor nem mi keltjük, vagyis nincs meg a rezgés-érzés.

Oké, tehát megvan a magyarázat – na és. Azt magyarázza inkább meg valaki, hogy miért utáljuk!

Elvileg ennek is a szociális, társadalmi és kulturális idealizáláshoz van köze. A nőknek legyen magasabb hangjuk, hogy cukik legyenek, de legyen mélyebb, ha szexik, a férfiaknak meg legyen mélyebb, mert a férfi nagy és erős. Egyszerűen azt akarjuk, hogy passzoljon a hang a képhez, az ideához, ne pedig rontson azon. A hosszú évek során megszokott belső hangunk legyen a részünk, ne pedig az a szörnyűség, amit néha visszahallunk. Nem így van, de nincs semmi gond! Tök jó a hangja.

2. Miért nézünk ki furán a fotókon?

Habár a fotó a hangfelvétellel ellentétben sokkal hazudósabb, mégis legalább ugyanakkora fájdalmat tud okozni, hiszen a képünket többször, és többre használjuk, mint a hangunkat. Idézzen csak fel egy olyan esetet, amikor mindennél jobban örült annak, hogy törölhet egy fotót! Nyugalom, legtöbbször tényleg máshogy néz ki a fotókon, mint egyébként.

Először is: magunkat visszatükröződésben szoktuk látni, a tükör képe pedig fordított, ezt szokjuk meg. A fotókon viszont a tükörhöz képest fordítva látjuk magunkat, az emberi arc aszimmetriája miatt pedig az agyunkat egy kép láttán kisebb sokk is érheti. Másodszor pedig a kamerák lencséje máshogy működik, mint az emberi szem. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nincsen objektív leképezés, befolyásoló tényező viszont a minket körberajzoló fény, és annak gépi vagy emberi észlelése.

De nem csak egy adott kamera lát minket máshogy, mint egy adott szem, hanem kamerák között is más és más „látásmód” jelentkezik. Például telefonnal készített képek esetében összeszűkül a tér a fotós és az alanya vagy tárgya között. Bizonyos lencsék esetében a képeken kövérebbnek vagy szélesebbnek is tűnhetünk, mint a való életben, sőt, olyan is előfordul, hogy a lencse a magasságunkkal játszik. És akkor ott van a fény, ami bármelyik ügyesen lekapott képet is képes elcseszni. Vegye tehát figyelembe ezeket, és ne boruljon ki, de következetesen ne is szálljon el bizonyos képek láttán. És ne felejtse el, hogy a magáról alkotott kép (minden értelmében) szubjektív.

3. Miért lesz aszalt virsli az ujjunk fürdés közben?

Ha berakjuk a virslit a mikróba, és annyi ideig melegítjük, ameddig még pont nem robban, ráncos lesz, mint az ujjbegyeink, ha sokat áznak a fürdővízben. Gyerekkorunkban (is) ez jelezte azt, hogy most már totál kiáztunk, ki kéne tán szállni. Virsli és gyerekek ide vagy oda, jönnek a tudósok, akik megmagyarázzák nekünk a jelenséget:

Egy új elmélet szerint a kiázott bőr ráncosodásának evolúciós okai vannak. Az elmélet szerint a ráncoknak köszönhetően ázott bőrrel is képesek vagyunk megmarkolni, viszonylag stabilabban megfogni dolgokat. Hasonlóan az abroncsokhoz, a bemélyedések segítik a tapadást, a mélyebb ráncok elvezetik a vizet. Képzelje el, hogy sima, de kiázott kézzel próbálja megfogni a szappant. Biztosan kicsusszanna a kezéből, végigszántaná a csempét, és megtalálná a fürdőszobaszőnyeget, miután Ön ugyanezzel a kézzel nyúlhatna a borotváért, hogy megborotválja a szappant. Szuperek ezek a ráncok, nem?

4. Miért pisilünk többször hidegben?

Melegből hidegbe felszabadító érzés tud lenni, de a megváltás nem jár egyedül. Fordult már elő önnel, hogy nyáron, ezer fokban, izzadó lélekkel végre betér egy légkondicionált épületbe, és a küszöb után pár méterrel pisilnie kell? Ugyanez történhet, ha egy épület helyett mondjuk egy hűvös tónak megy neki. Szóval a kérdés: miért kell pisilnünk hidegben?

Minél hidegebbe kerül, annál nehezebb feladatnak bizonyul visszatartani a vizeletet. A folyamatnak ahhoz a jelenséghez van köze, amely során a hirtelen hidegre reagálva a testünk a kapilláriserek összehúzásával szabályozza a véráramlást. A vért a létfontosságú szervek köré koncentrálja, hogy melegen tartsa azokat. A vesék körül felgyülemlett folyadék eredményezi a gyakoribb vizelési ingert.

5. Miért kelünk fel korán az esti piálás után?

Egy átpiált éjszaka után semmi sem annyira vonzó, mint az ember saját ágya. Mielőtt az ember teste a matrachoz csapódna, biztos benne, hogy egy óriásit fog aludni, kizárt, hogy délelőtt résnyire is nyitná a szemét. De aztán hajnalban mégis felébred, még mindig hullafáradt, és mégis éber.

Ez azért van, mert alvás közben megemelkedik a pulzus, a szervezet felpörög, a szimpatikus idegrendszer pedig nem képes kikapcsolni – írja a Men's Health. Miután a szervezet elégette az alkohol nagy részét, a pulzus felgyorsul, majd felébredünk. Ébredés után az alkohol előnyös hatásaira nem is emlékszik, még bőven nem aludt eleget egy átlagos éjszakához képest sem, és az elmulasztott REM-szakasz miatt hatványozottan fáradtabbnak érzi magát. Hiába zárná le az estét akkor, amikor lehányja a biliárdasztalt, a veséjének csak akkor kezdődik a buli.