horoszkóp

Az asszony sírva jött, hogy azonnal hagyjuk el a házat

mm
2008.07.29. 19:45
Kapcsolódó cikkek (1)
A bomba miatt kilakoltatottak nagy része csak hétfő reggel tudta meg, hogy mennie kell. Van, aki azt mondta, ha törik, ha szakad, de estére hazamegy, sok idős ember a gyógyszerét sem vitte magával, ők remélték, az iskolákban, ahol elszállásolják őket, majd kapnak. A legtöbben csak egy pár dolgot kaptak fel reggel, és azt mondják, ha jóval több idejük marad a pakolásra, talán átgondoltan elraktak volna még a legfontosabb papírokon, és háziállatokon felül néhány számukra fontos dolgot. Riport az evakuálásról.

A IX. kerületben talált kéttonnás bomba miatt ki kellett üríteni az Üllői út környékéről az ott lakókat. Két iskolát - a Bakáts téri Általános Iskolát és a Telepy utcai iskolát - jelölték ki azoknak, akik nem tudták megoldani, hogy elmenjenek valakihez. Az iskolák környékén főleg idős emberekkel találkoztunk, akiket arról kérdeztünk, hogy mit hoztak, illetve mit hoztak volna magukkal, valamint, hogy hogyan zajlott a környék kiürítése.

A legtöbben azt mondták, hiába lehetett már tegnap hallani róla, hogy el kell majd hagyniuk az otthonaikat, csak ma reggel tudták meg, amikor az utcákban korzózó rendőrök felszólították a lakosságot a távozásra. Volt, aki éjszakai munkájából hazaérve már nem tudott felmenni a lakásába, olyan is akadt, aki reggel elszaladt otthonról, de vissza már nem tudott menni.

Az általános vélekedés szerint elég kaotikusan zajlott a terület kiürítése.

András - aludt, amikor indulni kellett

András

"Nem tegnap reggel szóltak. Ma reggel jöttem haza hét óra után a munkából, és lefeküdtem aludni, és a Mester és a Haller sarkon járt egy kocsi, és az kiabálta, hogy mindenkinek el kell hagynia a lakását. Azt mondták ez az utolsó felszólítás, mert valami bombát találtak, vagy valami ilyesmi. Mi elindultunk, de a mi házunkban a fele lakó ott maradt, mert ott laknak öregek, meg nyomorékok. Lakik egy bácsi, akinek nincsen lába. Amikor én eljöttem ötször telefonáltak a mentőnek, rendőrségnek, hogy valaki jöjjön, szállítsa el. Akkor még senki nem jött. (Az idős urat az interjú készítése után nem sokkal beszállították a mentők az iskolába - a szerk.) Egyáltalán nem volt megszervezve, ha meg lett volna szervezve csak érdemes lett volna bemenni minden házba, aztán az udvaron is mondani. Még az igazolványomat sem hoztam magammal. Semmit. Az asszony sírva jött, hogy azonnal hagyjuk el a házat. Aztán elindultunk igazolvány, minden nélkül. Nem maradok itt. Megvárom az öt, hat órát, és automatikusan megyek haza. Engem nem érdekel, akármilyen bomba van, én megyek haza. Engem nem érdekelnek a rendőrök, nekem ne szabják meg, hogy a saját házamba nem mehetek be" - mesélte a végére felpaprikázva magát András.

Ilonka - a férjét várta

Ilonka

"Nem tudtunk semmit. Ma reggel tudtuk meg, hogy el kell jönni. De nem jöttünk, mert a férjem mozgássérült, és mentőt kellett hívni. (A hölgy az előbb említett mozgássérült úr felesége - a szerk.) A mentők egy óra múlva kijöttek, és elhozták. A Pista bácsi viszont ott maradt a földszinten. Csak egy zacskót hoztam magammal, amit értem. Gyógyszereket hoztam, meg újságot. Ha lett volna otthon pénz, hoztam volna - nevet. Szerintem ez öt óráig tart majd. Tovább nem lehet a férjem miatt. A férjemnek vacsoráznia kell, és utána bevenni a gyógyszert. Nem lehet tovább. Nincs lába neki" - aggódott Ilonka.

István - tűzszerész volt

István

"A rendőrségtől hallottam róla ma reggel. Tegnap nem néztem tévét, úgyhogy nem hallottam róla. Épp úton voltam, és mondták. Megállítottam a járőr kocsit, és megkérdeztem, hogy mi a helyzet. Mondták, hogy a Bakáts téri Iskola, vagy a Telepy. Hát ehhez voltam közelebb. Nem hoztam magammal semmit, csak az igazolványt. Két szendvicset hoztam volna még, ha több időm van. Állítólag majd adnak szendvicset. Türelmesen várok. Mindenki fegyelmezetten jött egyébként, csodálkoztam is. Mert ez a kerületre nem jellemző, hogy fegyelmezettek az emberek. De jól ment minden. Simán elmentem a dolgomat elintézni, és úgy hallottam, út közben. Már érdeklődtem, hogy meddig fog tartani. Azt mondták, hogy ma még biztos eltart, mert nagy bomba van. Kénytelen leszek itt maradni. Ez egy kéttonnás bomba. Kaptam kiképzést a seregben, ez volt a szakterületem. Annak idején ezeket az egy tonnánál nagyobb bombákat egy kis bombával indították. Itt csak egy bombát mondtak, csodálkoztam is. Ha fölrobbant volna az indítóbomba, akkor nem lenne ez. Az robbantja a nagyot. Ilyet már nem gyártanak. Elvileg ott kell lennie a kicsinek is nem messze. Ebben az egészben az a veszély, hogy hogy korrodálódott. Az is baj, hogy betonban van, meg, hogy fel kell robbantani, mert nem tudják kiszerelni a gyújtószerkezetet" - mondta István a Bakáts téren.

Varga Józsefné - türelmesen vár

Vargáné

"Máma hallottunk a kitelepítésről. Reggel hallgatta a férjem a Kossuthot, bemondták, hogy el kell jönni. Aztán óránként hallgattuk a tévében meg a Kossuthon. Ennivalót meg gyógyszert hoztunk magunkkal. Minden, ami fontos itt van. Az idős embereknek a gyógyszer a fontos. Meg az ennivaló, meg a víz. Azt mondták este nyolcig kell itt lennünk, aztán hazamehetünk. Egyelőre nem izgulunk. Majd, ha robban, akkor izgulunk. Az idáig elhallatszik. Ha eltart holnapig, akkor itt maradunk. Itt az ágy, fekszünk" - mondta a férje mellett ülve Varga Józsefné.

Gergely - a családjával volt

Gergely gyermekei

"Tegnap este volt a televízióban, a híradóban, hogy találtak egy második világháborús kéttonnás bombát, és, hogy ma reggel kilenc órától senki nem tartózkodhat a lakásban, meg a környéken olyan egy-két kilométeres körzetben. Ma reggel pedig a feleségem egyik barátnője ébresztett telefonon, mert egy kicsit elaludtunk. Mondta, hogy reggel is hallotta a dolgokat. Összecsomagoltunk szépen, persze nem mindent. Amíg volt idő, a fiammal gyorsan visszakerékpároztunk a lakásba, elhoztunk néhány dolgot. Törölközőt, alsónadrágot, póló, ilyesmit. Azóta most itt üldögélünk, és azon gondolkozunk, hogy érdemes-e bemenni az iskolába, a védelem alá, vagy meg tudjuk esetleg várni itt kint. A két kisgyerek nagyon virgoncka, sokat rohangálnak, és nem szeretnek egy helyben ülni. Ha lett volna több időnk, akkor biztos jobban átgondoltuk volna, hogy mit hozzunk el. De a legszükségesebbeket elhoztuk: evőeszközt, alsóneműt, pipere felszerelést, hálózsákot a piciknek. Ha nagyon nagy gond van, akkor le tudunk menni Szentendrére a nagyszülőkhöz, és akkor ott a gyerekek elvannak. Mi ketten a feleségemmel meg elalszunk egy ismerősünknél. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb véget ér ez a dolog. Otthon maradt két papagájunk, meg a teknős is, és dolgozni is kéne majd menni. A két nagyobb gyerekem ide jár a Bakátsba, de egyébként is együtt lenne a család" - készült fel alaposan Gergely.

Ferenc - otthon hagyta a kutyáit

Ferenc és ebe

"Lementem reggel a boltba, és ott hallottam a rádióban. Hazarohantam, otthon bekapcsoltuk a tévét: Hoppá! Kiürítés! Azóta semmit hírt nem tudunk. Akkor még nem indultunk el. Telefonálgattunk jobbra-balra, sógornőmnek, hogy tudják-e vállalni a két gyereket, hogy legyen hol aludniuk, és még egy ismerőst hívtunk fel, ahol a két kutya elvan. A kutyát meg a két gyereket hoztuk el otthonról. Ennyi. Ha több időnk van, hoztuk volna a többi állatot. Hörcsög, tengerimalac, halak, madaraink vannak, gőte. Remélem holnap reggel hazamehetek, mert nekem le kellett mára mondani a munkát. Ha holnap nem tudok munkába állni, nem tudom, mit csinálok. Nem hallottunk semmi hírt előtte. Még mindig nem. A Gát utcából eddig csak mi jöttünk el. Van a házban egy öreg néni, aki nem tudott eljönni, hozzá hatszor hívtuk a mentőt" - mesélte Ferenc.

Attila - ismeri az utat a kertek alatt

Attila

"Korán eljöttem otthonról, de aztán már vissza nem engedtek. Kilenckor kaptam egy sms-t, hogy kilenckor valószínűleg evakuálva lesz az egész környék. Elmentem otthonról egy kicsit, aztán már nem tudtam hazamenni. Csak edzőcucc van nálam. Ha hazaengednek, az autómat hoztam volna. Abszolút nem kaptunk semmilyen információt, csak szájról szájra terjedt a dolog. Remélem este nyolcig vége lesz, mert akkor mennék haza. Ha nem engednek, akkor a házakon keresztül visszaosonok. Már idefele sem akartak átengedni, de átjöttem az alsó útvonalakon" - mi is megerősíthetjük Attila észrevételeit. Át lehetett osonni a lezárt területeken.

Péter - neki nem kellett elmennie

Péter

"Nekem nem kellett eljönnöm otthonról. Én itt lakom egy utcára. Nem szóltak semmit, én is csak reggel tudtam meg. Most csak lejöttem kíváncsiskodni. Lehet, hogy minket is kitelepítenek, egyszer azt mondják, hogy igen, aztán meg azt, hogy nem. Mondták, hogy elvileg nem lehet bemenni, a szomszédokat nem engedik be, de igazából van, akit beengednek, van, akit nem. Ha el kéne jönnöm, akkor a kutyámat és az édesanyámat hoznám. Másra nincsen szükségem. Ahogy elnézem itt egyébként itt a dolgokat, nem számítok semmi jóra. Kilenckor kezdték elvileg, most olyan három óra lehet, és csak most álltak neki. Itt nőttem fel, ismerem az egész kerületet, sok ismerősömnek el kellett otthonról mennie. Elmentek családhoz, ide-oda, csavarognak, kimennek a szigetre. Ha eltart sokáig, akkor maradnak a rokonok" - mesélte a Telepy utcai iskola mellett Péter.