"Az a kényszerképzete, hogy ő az élet és a halál ura. Úgy hiszi, megvan benne az az erő, mint Frankensteinben" - állította fel a diagnózist Dr. Ludke a vérfertőző Fritzlről.
Közben Elfriede Jelinek osztrák írónő is foglalkozik az üggyel internetes honlapján. A zongoratanárnő szerzője az im Verlassenen (Elhagyottan) című művében ír a földalatti tömlöcről, ahol Josef Fritzl saját lányát tartotta fogságban és számtalanszor megerőszakolta. Ludkéhez hasonlóan Jelinek is hasonló képet vetít elénk: olyan "nagyapa-isten-apáról" ír, aki egy női test képére teremtett magának egy bálványt, mely felett ő "Isten nevében" teljes hatalommal uralkodhatott.
Az írónő súlyos problémaként a nők elnyomását hozza fel, okolja az évszázados hagyományos nevelést, a társadalmat, amiben a lányok és az asszonyok nem mernek hangot adni, és elfogadják a férfiak tekintélyét maguk felett.
Elisabeth Fritzl nem akarja látni apját
A valós történetet viszont csak az képes átérezni, beleélni magát az áldozatok helyzetébe, megérteni őket, akivel már történt hasonló. A családegyesítésre abban a kórházban került sor, ahol a borzalmak után azóta is kezelik őket. A nemrég megtörtént találkozáskor Elisabeth nem csak évtizedek óta nem látott anyját ölelhette magához, hanem a három, a házban nevelkedett gyermekét is. - Hagy nézzelek titeket apróságaim, gyönyörűek vagytok! - könnyezte meg a találkozást, majd kifakadt: - Soha többé nem akarom látni Josefet.
Gabriele cáfolja, hogy testvére fogatlan szörnyként nézne ki, mint ahogyan azt híresztelik. Elisabethet ugyan megviselték a pincében leélt hosszú évek, nagyon sovány és sokkal idősebbnek néz ki a koránál, de egyedül csak a szeme ment tönkre, a körülményekhez képest jól van, ránézésre senki meg nem mondaná, hogy 24 évig nem látott napvilágot. Meglepően közlékeny, hihetetlen, hogy ekkora trauma után is ennyire tisztán tud gondolkodni - mesélte.
- Normális, teljes életet szeretnék élni a gyerekeimmel együtt - ez Elisabeth kívánsága, és már alig várja, hogy sétálhasson egyet, bőrét pedig langyos eső érje.
De vajon teljesülhet-e ez a vágya a családnak? A szakemberek szerint még orvosi segítséggel sincs sok esély arra, hogy valaha is feldolgozzák az őket ért sokkot. A legidősebb fiú még most sem bírja ép ésszel felfogni, hogy a pincén kívüli világ létezik, naphosszat az akváriumot bámulja. Mindhárom gyerek gombás betegségben szenved, a kis Felix szeme pedig nem bírja a napfényt. Sikeres gyógyulás esetén pedig még mindig félő, hogy új személyazonosság nélkül a társadalom örökké a szánalmukkal fogja megbélyegezni őket, ahogyan ez Natasha Kampusch esetében is történt.
Szabadon akarta engedni őket
Josef Fritzl vallomásából kiderült, hogy a férfi idős korára már tehernek és nehéz feladatnak érezte föld alatti családját titokban tartani és gondozni őket, ezért már januárban elkezdte szervezni szabadon bocsátásukat. Lányával levelet íratott, amiben Elisabeth arra panaszkodik, hogy nehézségei adódtak, ezért hamarosan hazatér a szektából.
Számítását Kerstin egyre romló állapota húzta keresztül, és amikor a 19 éves lány öntudatlan állapotba került, végre bevitte a kórházba. Az orvosok szembe kerültek egy olyan esettel, ahol a betegnek sem személyazonossága, sem régebbi orvosi leletei sem voltak, így többszöri felszólításra Fritzl végre beengedte az anyját, akit a rendőrök azonnal őrizetbe vettek mindössze azért, hogy nehogy újra eltűnjön. A kérdezősködés hatására pedig egy idő után Elisabeth beszélni kezdett.