Kora délutánra már dugig volt a Városligeti Műjégpálya seggrészeg közönséggel, akik ily módon ünnepelték a Sláger Rádió tizedik születésnapját. Az alkohol nem válogatott, kortól és nemtől függetlenül ütötte ki a látogatókat, amire még a nagy meleg is rásegített, a helyszín pedig két óra leforgása alatt szemétdombbá változott.

Idén nem csak egy szimpla megapartyval lepte meg a közönséget a Sláger Rádió, hanem saját szülinapi bulijával kötötte össze a fergeteges koncertsorozatnak beharangozott eseményt. A 10. évfordulóra stílusosan 10 eleven legendát hívtak meg, érdekes módon ez alá az Edda, a Bikini, a Koral és Demjén Ferenc mellé az United együttest is besorolták. Mi pedig kaptunk az alkalmon, és erre az eseményre most nem a V.I.P. kapun keresztül jutottunk be, hanem együtt sodródtunk a tömeggel. Kíváncsiak voltunk arra, kora délután mi fogad minket a Városligeti Műjégpályán, szimpla nézőként.

Mulat a nép, és iszik

A hangosítással semmi probléma nem volt, már a Hősök terén tisztán lehetett hallani a párducot, az oroszlánt meg a gorillát is, aztán a műjégpályát megközelítve elkapott minket a Sziget fíling, amitől aztán nem is bírtunk szabadulni. Bár a össznépi banzáj déltől kezdődött, kettőkor már dugig voltak a szemetesek sörös dobozokkal, az árnyékban fetrengő emberektől pedig szinte lépni nem lehetett. Az elején persze nem értettük, hogy ha ingyenes a koncert, miért nem mennek be. Aztán bentről már mi is vágyakoztunk kifelé, mert a tűző nap elől szinte sehová nem lehetett elbújni, a színpadot pedig képtelenség volt késői befutóként megközelíteni. Nem maradt más választásunk, a bódék felé vettük az irányt, miközben kerülgettük a betonon fetrengőket, plusz szemetes híján a szétdobált, üres üvegeket.

"Ottan rodeózni lehet, és kapsz érte golyós dezodort, vagy mit" - mutatott a tömeg felé egy ősz szakállú ipse, hozzá hasonlót szinte minden lépésnél találtunk a földön, és hosszú találgatások ellenére sem sikerült rájönnünk, hogy rocker kinézetű hajléktalanról, vagy hajléktalan kinézetű rockerről van-e szó. Az egy órás sort és a seggre esést a bikáról nem vállaltuk be egy mintadarabért cserébe ( nem vagyunk eléggé magyarok hozzá ), viszont megéheztünk, valami szendvics után kutattunk a környéken. Szendvicset ugyan nem, de alkoholos italt bőven találtunk, ezek után már nem is csodálkoztunk, amikor egy kisebb, férfiakból álló csapat heves kurvaanyázásban tört ki, és egymás állon baszdosását tűzték ki a mai nap céljaként, nyálfröcsögve, hót büdösen. Ünnepi hangulatunk tetőfokára pedig még rátett egy lapáttal arcának eltakarását kérő vattacukor árus modellünk, mondván, alvilági kapcsolatai vannak, ezért jobb, ha nem szerepel a címlapon.

Aki akart, az viszont ma könnyen hozzájuthatott mindenféle relikviához, de ezeknél a sátraknál jószerivel senki nem ácsorgott. Az elrettentő látványért cserébe ellenben kaptunk jól beigazított dekoltázst a hostess csajoktól, pápát szöszi babától, a körkép végszavaként pedig stílszerűen felcsendült az "Anyám, vígasztalj engem" című szám is a Koráltól.