Péter Lívia fitneszmodell. Ez egy olyan szakma, ami több annál, mint hogy egy lány tangában pózol, de megélni nem lehet belőle. A modell elmondta azt, hogy le kellett mondania a finom ételekről. Kifejtette azt is, hogy miután a melle a sport hatására eltűnt, felkereste a plasztikai sebészt. Magánélete harmonikus, mert amíg ő a testével valósította meg önmagát, barátja az eszével. Az IFFB Nemzetközi Fitness Kupa sajtótájékoztatóján beszélgettünk a 25 éves fitneszmodellel.

Május 10-én rendezik meg Budapesten az IFFB Nemzetközi Fitness Kupát. A tavaszi szezon legnagyobbnak ígért versenyéről sajtótájékoztatót tartottak a Symbolban.

Mint azt megtudtuk, a vasárnapra tervezett verseny egyben válogató is a május 29-31 között Szlovákiában megrendezendő IFBB Fitness Bajnokságra is, illetve a nyerteseknek egyenes az út a júniusi Junior és Masters Európa Bajnokságra, ami Romániában lesz. A szövetség bővítette a kategóriákat, így az eddiginél jóval több jelentkezőre számítanak - ezen a ponton kissé meglepődtünk, mert kiderült, már 6 éves kor alatt is lehet nevezni. Innentől kezdve még nagyobb késztetést éreztünk arra, hogy egy olyan személlyel beszéljünk, akinek a testépítés maga az élet.

Mi az a fitness modell?

Péter Líviát egyből kiszúrtuk magunknak. A 25 éves, göndör hajú lány a Corpus SE versenyzője, és három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy eljár edzeni. Nem volt túlzottan megelégedve az alakjával, és egy kis izmot szeretett volna. Az akkori edzője javasolta neki, hogy kezdjen el versenyezni. A lány előtte atletizált, teniszezett és bokszolt, a gyúrás után mégis láthatóbb volt a változás.

„Alkat kérdése, hogy ki milyen hamar tudja a zsírt átépíteni izommá" – mondta. „Nem kell fogyókúrázni, csak diétázni és a megfelelő táplálékot bevinni a szervezetbe, hogy ezt az izmot fel lehessen építeni. Egy év után már voltak kisebb-nagyobb eredményeim. Magyar Bajnok vagyok, Magyar Kupagyőztes, Elite Kupagyőztes és Ausztria Kupagyőztes."

Nekünk igazából fogalmunk sem volt arról, hogy mi fán terem a fitneszmodell szakma. Most azonban megtudtuk, hogy vannak sima modellek (fotómodellek, kifutómodellek), és vannak a fitnesz formák: a súlyosan izmos lányok. E kettő között húzódik a fitneszmodell kategória. „Sportosnak kell lenni, le kell szálkásítani, és a szép arc sem hátrány, mert két hasonló testű lánynál az is lehet döntő, hogy melyikőjüknek szebb az arca" - magyarázta Péter és a praktikus részletekre tért rá.

„Három-négy, de van, amikor öt órát is edzek az utolsó két hónapban verseny előtt. Azt megelőzően egy héten ötször járok, és két órákat dolgozok a testemen. A polgári foglalkozásom kozmetikus, de most pont a verseny miatt abbahagytam."

Ebből a sportból nem lehet megélni

A fitneszmodell szomorúan mondta el, hogy ebből a sportból nem lehet megélni. Szponzorai ugyan már vannak, de több versenyt meg kellett ahhoz nyernie, hogy ajánlatokat tegyenek. „Fehérjéket, zsírégetőket és a táplálékkiegészítőket már szerencsére kapom, de ez nem az a szakma, amiből meg lehet élni. Ez nem egy kifizetődő sport, itt nem lehet autót nyerni, nem fogják megfizetni, nincsenek olyan nyeremények, amiért megérné csinálni. Még csak most jött el az az idő is, amikor arany nyeremény lesz - de ezek is általában kis értékűek lesznek."

Az is kiderült, hogy feleslegesen kaptunk majdnem szívbajt, amikor megtudtuk, hogy apró gyerekeket is foglalkoztat a szövetség. Kisgyerekekre ugyanis nem vonatkoznak szigorú szabályok, leginkább ugrabugráról szól, ami Péternek kifejezetten tetszik, ezért biztos abban, hogy a kislányának megadja majd a lehetőséget, hogy ilyenre járhasson. „Én nagyon későn, 22 évesen kezdtem el ezt a fajta sportot. Sajnos magában a fitnessben nem tudtam érvényesülni, mert nem tudtam olyan gimnasztikai gyakorlatokat: nem tudtam szaltózni, nem tudtam lemenni spárgába. És ezt nagyon bánom. Az egy olyan sport, amit sokkal szívesebben csinálnék, mint amit most: hogy kivonulok egy fürdőruhába és akkor pózolok meg mosolygok. Ennél én mindig többre vágytam, és úgy érzem, ha időben elkezdtem volna csinálni, akkor sokkal nagyobb sikereket tudtam volna elkönyvelni magamnak."

„Valamilyen szinten végigsportoltam az egész eddigi életemet" – folytatta. „Tehát, hogy én formába hozzam magamat a színpadra, az nem volt nehéz és bonyolult – függetlenül attól, hogy ez a sport egy más életmódot követel az embertől. Nem lehet azt csinálni, amit szeretnél: nincs az, hogy megeszel egy nagy adag pacalt egy fél kiló kenyérrel. Ez az életmód lemondással jár. De mi nem?"

Ha tehernek érzem, abbahagyom

Péter elmondása szerint sokszor szembesülnek értetlenkedéssel, hogy miért csinálják, miért kínozzák magukat. „Valahol az elismerésért" – mondta mosolyogva. „Amikor sikerül egy-egy győzelmet bezsebelni, azért az érzésért megéri. Ha tehernek fogom érezni, ha többször előfordul, hogy nincsen kedvem edzeni, akkor nem fogom folytatni."

Vannak viszont olyan testrészek, aminek tetszetős kidolgozására nincsen más módszer, csak a sebészeti kés. Főleg a sportoló, izmos lányok szembesülnek azzal, hogy a mellükből is eltűnik a zsír, és egyre kisebb lesz. Péter számára viszont a nőiességhez hozzátartoznak a nagyobb mellek is, hát megcsináltatta. „Most elégedett vagyok. Nagy, hatalmas melleket nem csináltattam volna, ami most van, az pont elég, és teljesen jól érzem magam tőle" – vallotta be, és arra a kérdésre, miszerint szilikonokkal óvatosabbnak kell-e lenni edzés közben, határozott nemleges választ kaptunk. Péter szerint a mellekre így is, úgy is vigyázni kell: a sportmelltartó használatát kötelezőnek véli.

Barátja az ész világát hódította meg

A tökéletes alakhoz persze tökéletes párkapcsolat is dukál. Annak ellenére, hogy a magánéletre vonatkozóan egy legyintést vártunk azzal a magyarázattal, hogy „Nincsen nekem arra időm", a többszörös bajnok lány köszönte, jól érzi magát a pasijával.

„A barátom nem a sport világát hódította meg, hanem az ész világát" – tette hozzá. "Külsőre az izmos férfiak jönnek be, de ezerszer fontosabb az intelligencia. Olyan emberre van szükségem, aki néha virágot is hoz. Úgy érzem, hogy a mostani korosztállyal ez a dolog kihalt, legalábbis nem jellemző. Volt rá példa, hogy megszóltam valakit az illetlensége miatt, amire úgy reagált, hogy mi nők harcoltuk ki az egyenjogúságot, viseljük hát a terhét" – emlékezett vissza egy esetre.

„Fontosnak tartom, hogy megértsék: én nem ugrok bele rögtön elsőre egy kapcsolatba. A párom is hónapokig udvarolt, mire összejöttünk. Meglehet, velem van a probléma, de én akkor is ilyenekre vágyom".