Olvasóink kérdeztek, mi pedig utánajártunk a szexfüggőség betegségének, amiről eddig is sejthető volt, hogy korántsem csupa élvezet. Kiderült: a kényszeres maszturbálás, pornóbámulás és kalandhajszolás hátterében általában gyerekkori bántalmazás áll. Súlyos esetekben a szexfüggő gyerekmolesztálással vezeti le a feszültséget. A gyógyulásban a terapeuta, más függők és a gyógyszer is segíthet.

"Vajon hogy kezelnek egy szexfüggőséget? Ezt tényleg el sem tudom képzelni" - vetette fel egy kedves kommentelőnk, mikor kiderült, hogy David Duchovny, a Kaliforgia sztárja épp szexfüggősége miatt szétesett házasságát igyekszik rendbe hozni. Bajszos Póni szerint a válasz egyszerű: "egy bentlakásos otthonban, napi nyolc órában, kövér, randa, fonnyadt, büdös, sárgafogu, lógócsöcsű öregasszonyokkal kell szexelnie szegény betegnek" Az ötlet kézenfekvőnek tűnik, de a megoldás mégsem ilyen egyszerű.

A szexfüggőség lényege nem a kielégülés

A floridai egyetem függőségekre szakosodott professzora, Mark S. Gold szerint a szexfüggéség egy kötődési zavar, amit kényszeres szexuális gondolatok és viselkedések jellemeznek. A szexfüggőség nem feltétlenül a folytonos dugásvágyat jelenti, van, aki kényszeresen maszturbál, aki minden szabadidejét pornóoldalak előtt tölti, prostikkal mulat, és olyan is akad, aki rendszeresen ismeretlenekkel tölti az éjszakát. Esetleg mindezt egyszerre. Nézze csak:

Az, hogy mikortól beteges a szexuális viselkedés, nem könnyű eldönteni. Főleg, ha férfi az illető, hiszen kanos pasinak lenni mindig divatos. Dr. Szilágyi Vilmos, pszichológus oldalán azt írja, hogy a szexfüggőségnek "különböző stádiumai, súlyossági fokozatai vannak, és elég viszonylagos, hogy mikortól kezdve nevezhetjük betegesen szexfüggõnek, dependensnek azt az egyént, aki nagyon kívánja és naponta többször gyakorolja - például maszturbáció formájában - a szexet. Tizenéves vagy 20 év körül férfiaknál nem ritkák az ilyen periódusok, de többnyire nem rögzülnek. Személyiségfejlõdési (különösen pszichoszexuális fejlõdési) zavarok esetén azonban a szexuális igények könnyen kényszeressé válnak, vagyis az egyén nem képes azokat korlátozni, kontrollálni. A kényszeres maszturbálás részben feleslegessé teszi, részben megnehezíti a szexuális kapcsolatlétesítést, ezért a szexfüggõ hajlamossá válik a pornográfia használatára, a Peep-Show-k látogatására és/vagy a prostituáltak szolgáltatásainak igénybevételére."

Azt, hogy hány ember szenved ilyen kényszerbetegségben azt nehéz megtippelni. Dr. Szilágyi szerint "a szexfüggõség elõfordulási gyakoriságáról nem rendelkezünk megbízható adatokkal, részben tüneteinek és diagnózisának bizonytalansága, részben pedig a megalapozott szexológiai adatgyûjtések hiánya miatt. Mindenesetre valószínûsíthetõ, hogy nincs olyan társadalmi csoport, amelyre különösen jellemzõ lenne; tehát a társadalom bármely szintjén elõfordulhat."

A szexaddikció egyébként pont úgy működik, ahogy a drog-, az alkohol-, vagy a szerencsejáték-függőség. A függő idővel egyre változatosabb, egyre durvább eszközöket keres a kielégülésre, viselkedését egyre kevésbé tudja kontrollálni, és emiatt sok nehézséggel kell megküzdenie mind a magánéletében, mind a munkahelyén. Kevés munkaadó tűri ugyanis, hogy az ember önkéntelenül maszturbálni kezdjen a hétfői értekezleten. Esetleg a munkahelyére telefonálgassanak a lelkes áldozatai:

Hiába nyavalyog a csaja, szidja a főnöke, hiába lesz törzslátogató a nemi beteg-gondozóban, a szexfüggő nem áll le. Gondolkozását uralja a szexualitás, és sokszor nem látja be, hogy a viselkedése nem normális. A függéség mélyülésével van, aki illegális cselekedetekig is eljut. A szexfüggők egy része ezért mutogatja magát, mások kukkolnak, gyerekeket molesztálnak vagy nemi erőszakot követnek el. Ugyan nem minden függő lesz bűnöző, de Mark S. Gold szerint a szexuális bűnelkövetők 55 százaléka nyilvánítható betegnek. A gyerekmolesztálások esetében ez az arány eléri a 71 százalékot. Ezeknek a bűnözőknek nem önmagában a kielégülés a célja, hanem a hatalom, a dominancia, a kontroll szükséglete vezeti őket, esetleg így fejezik ki dühüket vagy állnak bosszút egy korábbi trauma miatt.

A pszichológusok szerint a szexfüggőség ugyanis csak egy tünet, a jéghegy csúcsa, egy mélyebb probléma megnyilvánulása. Dr. Patrick Carnes "Contrary to Love" (A szeretettel ellentétben) című könyvében leírja, hogy az általa vizsgált szexfüggők 97 százalékát érzelmileg, 72 százalékát fizikailag, 81 százalékát pedig szexuálisan bántlmazták. A százalékos arányokból kiderül, egy beteget általában többféle módon is bántalmaztak. Ezek az áldozatok összezavarodnak, keveredik bennük a szex és az erőszak, a bántalmazás és a gondoskodás fogalma. A szexfüggők kezelésénél pedig ezeket a korai traumákat is figyelembe kell venni.

A gyógyulásban a terapeuta, más függők és a gyógyszer is segíthet

Ahogy minden addikció, a szexfüggőség gyógyításának feltétele is a belátás. A függőnek el kell fogadnia a tényt, hogy beteg, és elhatároznia, hogy változtat az életén. Ez sokszor csak akkor következik be, amikor a beteg lába alól kicsúszik a talaj, például elveszti a munkáját, felbomlik a házassága, esetleg letartóztatják. Michael Herkov amerikai pszichológus szerint ezen a ponton a szexfüggő rengeteg terápiás lehetőség közül választhat az egyéni kezeléstől a csoportterápián át a gyógyszerekig.

A terápiás formák közös vonása, hogy tartalmaznak ismeretátadást, tehát megtanítják a betegeket a függőség tüneteire, a természetére, felhívják a figyelmet az egészségügyi kockázatokra, segítenek a stresszel való megküzdésben, a szorongás, az érzelmi zavarok kezelésében, és abban, hogy a beteg fejében megfelelő helyre kerüljön a szex. Ez nem egyszerű. Amíg a drogfüggőknél az a cél, hogy teljesen leálljanak a szerrel, addig a szexfüggőnek azt kell megtanulnia mi egészséges és mi nem.

Azért, hogy a függők könnyebben felismerjék azokat az érzelmi és környezeti ingereket, amik kiváltják a kényszeres viselkedést a kezelés első szakaszában, azaz az első 60-90 napban érdemes szexmentesen élni. Ez sokszor könnyebb, ha a függő szokásos környezettől távol, védett helyen, szex szempontból ingerszegényebb közegben, például egészségügyi intézményben dekkol. Az, hogy ott mi történik a beteggel már a személyisége és előtörténete függvénye.

Az egyéni terápia főleg a függőt ért a korai traumákra helyezi a hangsúlyt, önkontrollt erősít és kezeli az érzelmi zavarokat. Ennek is számos fajtája létezik, az úgynevezett kognitív viselkedésterápia során például arra tanítják a függőt, hogy ismerje fel a kényszeres viselkedés kiváltó okait, segítenek, hogy le tudja állítani a kényszeres gondolatokat és megtanuljon másra koncentrálni. A csoportterápiában egy szakember 6-10 beteggel dolgozik. Ennek előnye, hogy a függő megtanulja, hogy nincs egyedül a problémájával, hogy mit élnek át mások, erőt merít a többiek kitartásából, és külső szemlélőként szembesül a tagadással és betegség bagatellizálásával.

A csoportterápia sajátos formája az önsegítő csoport, ami úgy működik, ahogy az anonim alkoholisták klubja. Ezekben a csoportokban komoly szerep jut a tagok közötti szoros kapcsolatoknak és a csoportszabályoknak. Az Anonim szexfüggők 12 pontja között például olyan kijelentések szerepelnek, mint "belátjuk, hogy a szexuális kényszer gyengévé tett, hogy az életünk irányíthatatlan volt" vagy "hiszünk abban, hogy egy, a miénknél magasabb hatalom visszavezethet minket az egészséges élethez." A szakemberek szerint hatékony módszer kombinálni ezeket a kezeléseket, és szükség esetén még mindig be lehet vetni az antidepresszánsokat.