Zoltán Erika a ’90-es évek elejének meghatározó popénekese, új lemezén néhány régi számát dolgozta át, hogy azok megfeleljenek a mostani korstílusnak. Ha most indulna a karrierje, ígéretes kezdet lenne. A nyolcvanas évek klasszikusait idéző kellemesen dekadens popzenét hallhatunk, csak az a baj, hogy a lemez második fele teljesen belesimul abba az unalmas mezőnybe, amiben a hazai mainstream előadók nagyon nagy százaléka is tartózkodik. Zoltán Erikával szemben sokan nem merik felvállalni a fakocka egyszerűségű popzenét, pedig megvan annak is a maga bája.

Zoltán Erikának több mint tíz évvel ezelőtt jelent meg utoljára saját albuma, a minden idők egyik legbüntetőbb karácsonyi számát is tartalmazó Mr. Hóember (a szám címe megegyezik az album címével). Tavaly év végén viszont a Retrodisco Best of + című lemezzel jött ki, amin néhány régi számot újrakeverve, meg egy pár újat találhatunk.

Az énekesnő a maga idejében kifejezetten modernnek számított. Nagy hangsúlyt fektetett a koreográfiára, és tudta, hogy abban a mezőnyben, ahol ő indul, nem örökzöldek születnek, hanem a pillanatnyi élményt megteremtő darabok. Ez szerencsére az új lemezen is érezhető, bár furcsa néha belegondolni, hogy Zoltán Erika már nem húszévesen énekli ezeket a számokat.

Még mielőtt elfelejtenénk megemlíteni, íme a lábjegyzet: az aranyszínű diszkógömböt mintázó korong abszolút ötös, még akkor is, ha Madonna már lelőtte ezt jóval korábban. De tudjuk, hogy Zoltán Erikára mekkora hatással volt a tengerentúli alteregója.

Zoltán Erika - Madonna

Támad a dekadens nyolcvanas évek

Az első számnál még kárörvendve röhögtem a markomba, hogy mennyire kínos lesz végighallgatni a lemezt. Különösen azután, hogy láttam, az Ölel a zene című darab feldolgozás. A számot a borító szerint a Scandinavian Songs AB adta ki, Felix Persson szerzeménye és eredeti címén Baby Blue Eyed Girl néven futott. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy amit a Google nem talál, az nem is létezik, akkor ez a szám nem feldolgozás, hanem saját szerzemény. A Baby Blue Eyed Girlre húsz találatot kapunk a keresőben, ebből egy pár pornó és a többi sem popzene. A szám egyébként igazi tucatpop, mint a We built this city a Starshiptől, de valahogy kicsit bizarr az egész, mert Zoltán Erika már nem tizennyolc éves, hogy ilyeneket énekeljen.

The Starship – We Built This City

A lemez nem olyan, mintha néhány szám kiszabadult volna a nyolcvanas évekből, hanem olyan, mintha valaki perverz módon direkt meg akarta volna idézni a nyolcvanas éveket 2008 végén. Ilyen előadóból viszont elég sok van most, a Petőfi Rádió rendszeresen játssza a számaikat, bár valamiért a nagy részük indie-nek definiálja magát.

Zoltán Erika – Vigyázz rám (1990)

Ha Zoltán Erika pályája most indulna, igazán szép kezdet lenne ez a lemez az aktualizált dalokkal. A mostanában nagyon divatos, direkt bugyuta popzenei vonalba tökéletesen beleillik. A Mindent a szemnek újragondolása például a magyar válasz Katy Perry I Kissed a Girl című számára. Ugyanolyan egyszerű szöveg, torzított énekhang is van benne, és tudjuk mekkora sláger volt tavaly Katy Perry száma.

A lemez első fele egészen ügyesen próbálja meg elhitetni az emberrel, hogy Zoltán Erikát hallgatni tulajdonképpen nem is annyira ciki. Megvan benne az a dekadens báj, amitől szinte minden, szintetizátorra épülő popzene vonzó tud lenni, és közben a mostanában divatos hangzás is elő-előtűnik. Az Elvarázsolt éj, ami a Youtube leírása szerint Erika C és Robby D összeismerkedős klipje, a mostani feldolgozásban kifejezetten olyan, mintha Britney Spears lenne, szemben az eredetivel, ami a Don’t you want me a Human League-től.

De győz az elcsépelt valóság

Miután az első pár szám alapján megfogalmazódott, hogy kellemes meglepetés Zoltán Erika, Murphy közbeszólhatott, mert a lemez második fele viszont inkább kínos.

Zoltán Erika – Mindent a szemnek (a klip a régi, a szám új)

A Panjabi MC vagy Tarkan munkásságából ismerős keleti poppal, valamint Josh és Juttával súlyosbított, a 2007-es Dancissimo válogatásról ittmaradt Zunanunk, és ezekhez hasonló a maguk nemében érdekes első pár számhoz méltatlan darabokat találunk itt.

A Mindörökké tartban Zoltán Erika a 90-es évek elejének ikonja az évtized második felében egy ideig meghatározó Baby Gabival énekel közösen. Van benne kicsit latinos gitár, meg az esőcseppek nyomán szótlanul hulló álom, meg néha torzított, visszhangzó énekhang.

A lemezt két egyveleg zárja, a Dance Mix annyira durva, hogy ha lenne magyar Trainspotting, egy pillanatig sem csodálkoznék, ha megszólalna ez a szám valahol a filmben.

Összességében nem volt annyira jó élmény a lemez, mint amilyennek indult. Ez a laposra sikerült második résznek köszönhető. Annyit viszont el kell ismerni, hogy van rajta két-három olyan szám, amivel Zoltán Erika megmutatta, tud még olyat előállítani, amit érdemes a hasonló mezőnyben induló zenészek fiatalabb generációjának is követni.