A TÁP színház volt néhány éve az az alternatív színházi társulat, amelyiknek az előadásain lehet - sőt tanácsos - műsor közben beszélgetni, dohányozi, kimenni sörért, egy-egy produkció végén meg, aki nem fújol, az hülye. A TÁP körül az évek alatt óriási kultusz alakult ki, és mostanra eljutottak odáig, hogy a "jó színházból nagyon sok van, bezzeg rosszból milyen kevés" mottót sikerült mindenféle művészeti ágra kiterjeszteni.
A július 10-én délután egytől hajnali egyig tartó Egytől egyig Rossz Lesz Fesztiválon szerencsére a divat sem maradt ki, így egy csomó érdekes divatbemutatót láthattunk a Tűzraktér tornatermében.
A Loulou Di Palma nevű fiktív, ám nagyon divatos személy és barátai ruhatárát bemutató kollekciónak annyira frappáns volt a beharangozója, hogy leírások helyett inkább idemásolnánk. "Loulou egy modern ideál és divatikon. Loulou sokfele mozog, ezért ruhatára változatos, hol egy menő partiban bukkan fel csillogó ezüst ruhában, hol csak sétálgat a Szajna-parton egy fehér ingruhában, hol meg Koppenhágában bringázik egy fekete kígyómintás leggingsben, és hozzá illő fodros felsőben. Loulou barátai is mindig trendik, a lányok számára Loulou az etalon, a fiúk pedig pontosan tudják, hogy a Loulou által ajánlott ruhákban mindig sikerre számíthatnak a lányoknál" - csak annyit tennénk hozzá, hogy a tervezők Abodi Dóra és Deák Tünde a voltak, a ruhák meg az úgynevezett hordható eklektika jegyében készültek leginkább rengeteg flitteres kesztyűvel, valószínűleg a nemrég elhunyt popkirályra emlékezve.
A Blue Paprika a magyaros motívumokat és szabásmintákat ötvözi a farmerral és a márkás külföldi divattal. Az egyik legötletesebb kollekció ez volt. Aki ilyen ruhát hord, egyszerre mehet a Bankba és a kékfestőhöz is. Ráadásul jó arányérzékkel rendelkeznek a tervezők, ha a szabás extrém volt, nem erőltették a magyaros motívumokat. Nem szeretnénk átcsapni ömlengésbe, de érthetetlen, hogy miért nem ilyen ruhákat lehet kapni minden második ruhaboltban Magyarországon. A ruhákat Pálffy Szilviának és Szűcs Teréznek köszönhetjük.
Simon Judit nemezből készít ruhákat, ami a XXI. században nem annyira a ruhák, mint inkább a karácsonyi vásárokban kapható porfogó szőrgolyók anyaga. Nem megszokott színek és nem megszokott szabások jellemzik a nemezruhákat. Ha valaha egy vissza a természetbe fétispartin lenne jelenésük, mindenképpen nemezruhákat válasszanak. Csak egy gombakalap kell, és kész a tökéletes jelmez.
Könnyű nyári szivárvány volt Orosz Réka bemutatójának a címe, így nagyjából ki is találhatjuk, miről volt szó: mindenféle ruhák a szivárvány minden színében. A bemutatón eleinte azt hittük, hogy a koncepció Szinyei Merse Pál Majálisának szereplőit korhű tömegjelenetbe átültetni, de aztán végül elkezdtek a színek dominálni a formák felett, és megjelentek az olyan ruhák, amiket leginkább a századfordulón, vagy a 30-as években hordhattak volna a nők Biarritzban egy martini és két Aston Martinnal érkező férfi között.
Kővágó Gabriella a nőies nőknek szeretne ruhákat készíteni, bármennyire is unalmasan általánosító ez a megfogalmazás. A csoporton belül is inkább azoknak, akik az elegáns vonalakat szeretik és vonzódnak a 30-as 40-es évekhez. Kollekciójában a fekete dominanciáját szépen törték fel a szokatlan színkombinációk, mint az arany és a pink.
A fürdőzéshez használt ruhák vonalát Iványi Kriszta kollekciója tovább erősítette. Saját bevallása szerint a lila a kedvenc színe, illetve annak az összes árnyalata. A divat évtizedeinek ötletes találkozását láttuk itt, a néhol elegáns kapucnis fürdőköpenyekre emlékeztető és hanyag eleganciával összevarrt gondosan megtervezett rongyruhával.