Hiba a gépezetben: Újságíró a DJ-iskolában, 1. rész

Az Arena Plaza előtti régi lóversenypálya épületén tartott DJ-iskolában a nagyon rövid és a Cristiano Ronaldo hajú wannabe DJ-k között azonnal nyilvánvaló volt kívülállóságom, mivel egyik nagy frizurakaszthoz sem tartoztam, de ez nem állíthatott meg. Néhány percnyi adminisztráció után már bent is ültem az Európai Fény és Hang Akadémia (EFHA) alapfokú DJ-tanfolyamán, hogy megismerjem a szakma elméleti és gyakorlati alapjait, de leginkább azért, hogy megtudjam, milyen tanárok Magyarország legismertebb diszkósai, és mégis mi a jó a meglehetősen sok vitát kiváltó Jeszenszky Zsolt-féle DJ Szövetségben.

DJ-k szeretnének lenni

Az alapfokú kurzus 24 órás, amit négy alkalommal, alkalmanként hat órában tartanak. Ez az idő mérhetetlenül hosszúnak tűnik, ha valaki hozzám hasonlóan nem DJ, nem kíván DJ lenni, és még csak nem is hallgatja a house egyik változatát sem. De szerencsére ilyen alakokból viszonylag kevés volt, rajtam kívül gyakorlatilag senki.

A szélhárfától Bárány Attila autótöréséig

Az első órám az iskolában egy kétórás zeneelméleti, zenetörténeti óra volt Majsa Tiborral, az MTV és a Viva egyik szerkesztőjével. Remek indítása ez az iskolának. Legalábbis én nagyon élveztem, ami talán nem mondható el azokról az osztálytársaimról, akik várták, hogy "na, mikor lesz már akció", mikor rakhatják be az értő közönségnek a lemezeiket. Merthogy természetesen bármerre néztem, hangfalakat, keverőket, cd-lejátszókat, húszezer forintos lemezjátszótűket láttam. De ez mondjuk elvárható egy gyakorlati oktatáson alapuló iskolától.

A zenetörténet órán a távoli indítás után (őskor, törzsi kultúrák, sámánok, szélhárfa, víziorgona) végül egész gyorsan elértünk az első kislemez listához (1952), ami a "modern értelemben vett szórakoztatózene megjelenése", majd néhány öles lépéssel máris a Kraftwerknél voltunk, ami a "technokultúra alapja".

A Kraftwerk után eljutottunk a korai hip-hophoz, DJ Kool Herchez, Grandmaster Flashhez és Afrika Bambaataahoz. Megtudtuk azt is, hogy a hip-hop szó arra utal, hogy a DJ egyik lemezről átvált a másikra, és "áthúzza a fadert" (áthúzza a kimenő jelet a keverőpult egyik feléről a másikra). Egy kis jamaicai kitérő után, amikor elmagyarázták, hogy az úgynevezett remixelés, a reggae-dj-k egyik szokásából indult ki, már el is érkeztünk a korai kilencvenes évekhez és Giorgio Moroder olasz zeneszerzőhöz.

Moroder amellett, hogy nyert egy csomó Oscar díjat filmzenékért, és felfedezte Donna Summert, a remixőrületért is felelős. Ő készítette el 1991-ben a Sweet Dreams című szám első remixét, amit azóta nagyjából mindenki feldolgozott. Az olasz zeneszerző után a kívülállók számára lényegtelen technikai, ráadásul apróságnak tűnő dolgok jöttek, mint a lemezjátszók. A Technics SL-1200 (1972) kifejezésre egyöntetűen biccentettek a hallgatók, én meg akkor még nem értettem, miért olyan fontos ez. Ez a lejátszó volt az első, ami nagyjából alkalmas volt a DJ-k munkájához. Lehetett vele szkreccselni, meg bírta a gyűrődést, és egész jól tartotta a sebességet, ráadásul tempót is lehetett vele állítani, ami elengedhetetlenül fontos a jó mixeléshez – de ezt persze csak később tudtam meg. Ennek a lejátszónak egy későbbi változata volt a szintén legendaszámba menő SL-1200MK2.

A további szakmai adalékoktól mindenkit megkímélnék, aki jobban el szeretne mélyedni az elektronikus zene rejtelmeiben, menjen DJ-iskolába, vagy olvassa el a Mennyek kapui, az elektronikus zene évtizede című könyvet.

A zenetörténeti óra után megjelent az alsóörsi Dexion királya, maga Bárány Attila, hogy a saját – érzékeny léleknek bárdolatlannak tűnő – stílusában beszéljen "a DJ-élet rejtelmeiről". Itt megtudtam, ha DJ akarok lenni, akkor türelemre, tiszteletre és kitartásra lesz szükségem, valamint egy idősebb mentorra a szakmából. Bárány elmesélte, hogyan kapta meg első önálló estjeit. Egy rendezvényen segített a mentorának egy, a BNV területén található diszkóban, amikor elment a mentor kocsijával a közeli benzinkúthoz, ahonnan egy vagány rendőrkanyarral nem az útra, hanem egy lámpaoszlopnak sikerült kifordulnia. Ezután a főnöke megkérte, hogy talán fizesse ki a károkat, úgyhogy szervezett neki esteket, amikor játszhatott, és a tiszteletdíja javát odaadta a mentorának. Ezt a történetet választékosan igyekeztem visszaadni, a DJ-re azonban nem jellemző a választákosság, sokkal inkább a káromkodás.

Kellemesen indusztriális a környezet

Bárány Attila fontosnak tartotta hangsúlyozni, a DJ Szövetség, aminek ő is jeles alakja, nem kisajátítani akarja a szakmát, hanem azt akarja, hogy a diszkózásra manapság kifejezetten jellemző kifúrások, hátbaszúrások, gerinctelenségek száma csökkenjen. Említette még, mennyire fontos ismerni a testünk határait, és sose feledjük el, a DJ egyfajta példakép a mai fiataloknak, ez nagy felelősséggel jár.

Az első nap még nem volt gyakorlati oktatás, aminek örültem. Ugyanis hiába akasztottam indulás előtt otthon a fogasra minden méltóságomat, az ember nem vágyik a nyilvános égésekre, amit a gyakorlati oktatás hiányában sem tudtam teljesen elkerülni.

Tűzvédelem és az első égésem

Bárány Attila kicsit lélekölő monológja után mikrofonos bemutatkozás nevű órán vettünk részt, mert a régivágású diszkós DJ-knél szokás, hogy a számok között, alatt mikrofonba beszélnek. Akkor is jól jön, ha az ember nem idegenkedik a saját hangjától sok hangfalból, ha azt kell bemondani, hogy tűz van, vagy a tomboló tömeg ájult embereken táncol.

A bemutatkozás abból állt, hogy mindenki elmondta a nevét, mennyi ideje DJ, és milyen stílusban utazik. Mivel nem akartam kellemetlen hazugságspirálba keveredni, bevallottam, hogy nem vagyok DJ, nem is akarok az lenni, ráadásul még house zenét sem igazán hallgattam. Bejelentésemet kisebb döbbent csend követte, de szerencsére kezdődött is a következő óra, ami a biztonságtechnikai és tűzvédelmi oktatás volt.

Két tanár: DJ 5vös és DJ Newl

Megtudtam, a habparti amellett, hogy iszonyú veszélyes üzem – mert könnyebb benne meghalni, mint a sima diszkóban –, még a technikát is nagyon igénybe veszi. A hab nedves, és ha megszárad, akkor meg kíválóan gyűjti magába a port, ami kifejezetten rossz a lemezjátszóknak, az erősítőknek és a keverőknek. De a legfontosabb tanítás, hogy "ha nagy gáz van a tánctéren, akkor sem érdemes egyből lehúzni a mastert". A zene hirtelen megszűnése ugyanis csak fokozza a káoszt. Ilyenkor halkítani kell és bemondani a mikrofonba, hogy mi a helyzet.

Az órák végeztével zsongó fejjel és kétségekkel telve indultam haza, hogy a következő alkalom előtt mindenképpen felkészüljek néhány alapvető dologból, például a house zene különböző műfajaiből.

Sorozatunk következő részében megtanuljuk, hogyan jussunk DJ-ként médiaszerepléshez, mik a keverés alapjai, és miért történik minden a négyes szám bűvöletében.