A második óráról majdnem elkéstem, mert otthon az Ishkur's Guide-ot bújtam - egy meglehetősen szubjektív, viszont remek leírást a legfőbb elektronikus zenei stílusokról -, hogy ne nézzek még egyszer annyira hülyén, mint az első alkalommal, amikor kisebb vita alakult ki a progresszív house jelentése körül.
Az álca teljes elvesztése
Végül pont időben érkeztem Barok Tamás kommunikációs tréningjére, ahol alapvetően arról volt szó, hogy egy DJ hogyan bánjon az újságírókkal, hogyan próbálja meg promózni magát, hogyan jusson médiaszerepléshez. Barok, a Viva Hip és az MTV Blokk korábbi szerkesztője, mindenkiben jó alaposan nyomatékosította, csináljon blogot, podcastot, netrádiót, reklámozza magát Facebookon és Wiwen. Aztán az egyik hallgató javaslatára helyzetgyakorlatot tartottunk: szervezzük be magunkat DJ-nek egy italpromóciós hakniba. A feladat során megtanultuk gyorsan, közérthetően bemutatni a stílust, amit játszunk, és néhány alapvető udvariassági formulát.
Ugyan a beszélgetéshez még ártatlan hallgatóként szóltam hozzá, és mindennapi emlékeimre támaszkodva adtam néhány tippet az osztálytársaimnak arról, hogy milyen sajtóközleményekkel, és miért érdemes szerkesztőségeket bombázni. Elmondtam, abban a reményben küldjék a sajtóközleményeket a mainstream médiáknak, hogy ezzel időről időre jelezni tudják, még léteznek. Itt még talán csak jól informáltnak tűntem, de felszólalásom után a korábban már beavatott Spigiboy "és neki kell majd csupa jót írnia rólunk" mondatával nyilvánvalóvá vált mindenki számára: nem elég, hogy még csak DJ sem akarok lenni, de az egész tanfolyamból cikk lesz.
Szerencsére ez a momentum semmilyen negatív hatással nem volt a későbbiekre, sőt DJ 5vös pont ugyanannyira szivatott a keverőpultnál, mint bárki mást. Aztán másnap szabadkozott egy sort, de végül maradt a teher alatt nő a pálma felfogás mellett.
A négyes szám bűvöletében sem hallom a különbséget
A második napon az órák közötti rövid szünetekben már rendesen dübörgött az elektronikus tánczene, a hallgatók örömmel pakolgatták be a lemezeiket a felállított keverőpultokba. Nem igazán értettem, mi a jó ebben az egészben. Azt meg pláne nem, hogy a kicsi potméterek állandó csavargatása a menőzésnek szól-e alapvetően, vagy tényleg kulcsfontosságú szerepük van. Ennek megértésében az sem segített igazán, amikor DJ Newl technikai bemutatóját néztük az éles gyakorlás előtt: nagyon sok dolgot csavargatott, és nyomogatott szinte egyszerre, a zene viszont nekem úgy tűnt, változatlan maradt. Aztán szép lassan rájöttem, ez azért van, mert fogalmam sincs a játszott zenéről, de erről majd később.
A valódi DJ-zés rövid, tényleg nagyon rövid, viszont abszolút érthető szolfézsoktatással kezdődött. Az alapfokú tanfolyamon azért kevertünk house zenét, mert ez a zene nagyjából annyira bonyolult, mint elszámolni négyig. A house négy negyedes zene, ami vázlatosan azt jelenti, hogy egy ütem négy darab negyedhangból áll. Ha ezzel megvagyunk, már nagyjából könnyű dolgunk van. A house-ban ugyanis minden akkor történik, amikor a szám eleje óta eltelt ütemek száma néggyel osztható, de jellemzően nyolc vagy tizenhat ütem megy le egy számban, mire újabb hangszer, motívum csatlakozik. A nehezítés a következő: mivel pontosan lehet tudni, mi mikor történik, ezért nem illik egyik számot a másikkal akkor összekeverni, amikor az ütemek száma éppen nem osztható néggyel, mert úgy a szakavatott füleknek nem jó.
A kezdőket mérhetetlen türelemmel oktató DJ Newlnál tehát az első feladatban elindítottunk egy számot, majd mindenki leszámolta a nyolc ütemet, és igyekezett a megfelelő pillanatban elindítani a pontosan ugyanolyan tempójú következőt. Ha egy kis csúszás volt az indításnál, akkor a cd-lejátszón található tárcsával utána kellett igazítani, hogy az összemosott számok ütemei pontosan passzoljanak . Olyan zenéknél, ahol percenként nagyjából 130-at üt a dob ez egy picit nehezebb, mint amilyennek első hallásra tűnik, de azért nem vészes. Miután elmagyaráztattam, hogy melyik tekerő mit csinál, melyik gomb mire jó, még én is meg tudtam csinálni második próbálkozásra. Csak az ütemszámolós mantrát kellett ismételgetnem: egy-kettő-három-négy, kettő-kettő-három-négy, három-kettő-három-négy és így tovább. Nyolc után indítottam a számot, és azt vettem észre, hogy a lábammal is dobolom a ritmust.
A zenét olyannyira nem éreztem magaménak, hogy amikor sikerült a tárcsával összeillesztenem a két számot, csak bambán álltam, nem értettem, mitől jó, amit csinálok. "Amikor elkezd dübörögni, mint az állat, na akkor van együtt" - oktatott DJ Newl. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megszűnik a jellegzetes lódobogásszerű hang, és az együtt szóló dobok veszik át a helyét. Az alábbi oktatóvideón nagyjából 2:40-nél hallhatja, milyen a lódobogás, és hogyan kell megszüntetni.
Mielőtt bárki is minimálisan elbízná magát, a tanári végzettségének köszönhetően tényleg jó pedagógusnak bizonyuló DJ Newl mindenkit biztosított, egy profi DJ ösztönszerűen űzi már ezt a dolgot, ugyanis munka közben nincs idő néhány másodpercnél többet fordítani az összepasszintásra.
Mindenesetre sikerélményekkel távoztam DJ Newltól, de szerencsére a haladókkal foglalkozó DJ 5vös letörte a kezdeti lelkesedésemet. Ha nem zenél éppen, a haladó DJ-t akkor is egész könnyű felismerni, mert a legelképesztőbb módokon van ráaggatva a fejhallgatója. Nagyjából, mint a haladó rockzenésznél, aki pengetőt hord a nyakában és dobverőt a farzsebében. DJ 5vösnél már két különböző tempójú szám tempóját kellett összehangolni, majd beállítani a megfelelő indítási pontot, és végül összekeverni a két számot, persze együtt szóló dobokkal. Hiába hallgattam meg külön külön is a számokat, egész egyszerűen nem hallottam meg, amikor összekevertem az egyiket a másikkal. Nekem ezek a zenék túlságosan is hasonlítottak egymásra, hiába bólogattak a többiek, hiszen az egyik szám valami nagy sláger volt. Ráadásul, ha valaki véletlenül sikeresen végrehajtotta a feladatot, DJ 5vös gyorsan elállította az egyik szám sebességét, hogy az egészet kezdhessük előről. Végül még nagyobb zavarban, és ha lehet, még fáradtabban hagytam el az oktatás helyszínét, mint az első alkalommal.
A következő részben megismerkedünk a DJ-szakma jogi alapjaival, megtudjuk, a kitalálók szerint mi a jó a DJ Szövetségben, de a lényeg, hogy tovább sikerül csiszolnom a szakmai felkészültségemet.
Búvár zsebkönyvek: Lemezlovasok - akik tanítottak
Jeszenszky Zsolt: A DJ Szövetség elnöke, Jeszi néven a Zöld Pardonban rockzenét szokott keverni.
Bárány Attila: DJ Bárány a magyar house-élet egyik meghatározó alakja, a '90-es években az alsóörsi Dexion rezidens dj-je, mostanában a Dokk Caféban játszik.
Spiegelhalter László: Spigiboy az iskola egyik koordinátora, a Carpe Diemből ismert Erős Attilával alkotta az Erős vs. Spigiboy duót, az E-Klub állandó fellépője volt.
Nyújtó Sándor: DJ Newl punkzenekarok dobjai mögül váltott a siófoki Flört Diszkóra. A szintén siófoki Palace péntek esti rezidense volt.
Ötvös László: DJ 5vös 1983 óta lemezlovas Magyarországon, a legtöbb nagynevű diszkóban játszott már: Fortuna , High-Life, Hully Gully, Dexion, Citadella, Club Heaven, Buddha Beach. A house-t nem kedveli, a funky áll hozzá közel.
Tóth István: DJ Hangya a fiatalabb generáció tagja, a budapesti B7 látogatói valószínűleg ismerik, house-t disco house-t játszik.
Mózsi Tamás: Spy The Ghost Spigiboy szerzőtársa, barátságuk az E-Klubban mélyült el.
Náksi Attila: DJ Náksi leginkább a Náksi vs Brunner duóból lehet ismerős, amit Brunner Zsolttal közösen visznek évek óta, legismertebb számuk a Budapest Parádé Himnusz.
Rozmann András: Andy Sole igazi látványmániás, amit más DJ számokkal csinál, azt videóklipekkel játssza kütyühegyek mögött.
Sorozatunk következő részében megtanuljuk, hogyan jussunk DJ-ként médiaszerepléshez, mik a keverés alapjai, és miért történik minden a négyes szám bűvöletében.