horoszkóp

Kánkános lányok lábai alatt hevert a csúcsgasztronómia

nsz
2009.07.16. 13:58
A Bastille ostromának 220. évfordulója alkalmából egy Michelin-csillagos francia étterem séfje főzött a magyar vendégeknek, többek közt Bochkor Gábornak és Várkonyi Andreának. Csak az a baj, hogy az étterem már megszűnt, a séf nyugdíjba ment, Bochkor meg finnyás. Amíg a táncosnők a fenekükkel közelítettek a tányérok felé, mi az asztalon kerestük a csúcsgasztronómia jeleit. Francia nemzeti ünnep a magyar valóságban.

Első alkalommal rendeztek különleges francia nemzeti ünnepi bulit Magyarországon – tudtuk meg a French Connection Gastro Night nevű rendezvény sajtóanyagából (és ez az állítás egyébként nem igaz), amiből még arról is tájékozódhattunk, hogy a francia Michelin-csillagos étterem, a Les Abbesses séfje, Jean-Claude Aiguier készíti el az ötfogásos delikát-jellegű menüt speciális borokkal. Michelin-csillagokat látva magunk előtt elindultunk a Symbol nevű szórakozóhelyre, ami legalább létezik, nem úgy, mint az említett franciaországi étterem. Később pedig azt is megtudtuk, hogy a bezárt étterem itt megjelent séfje is nyugdíjba ment már.

Jean-Claude Aiguier

Az egyórás csúszás miatt terepszemlével kötöttük le magunkat, bár túl sokat nem kellett szemlélődni, hogy észrevegyük az este legkiemelkedőbb szereplőjét, aki a fehér zakó-nadrág-nyakkendő, fekete ing-napszemüveg variációval messze kitűnt a tömegből, akárcsak színben hozzá passzoló asszonya, aki később legyezővel a kezében próbálta enyhíteni a meleget. Az már sajnos nem jutott az eszébe, hogy levegye a blézert. Őket nem ismertük, nem celebek.

It's all right: mákos libamáj

Az első fogás, amelyet étvágygerjesztőként szolgáltak fel a Bastille ostromának évfordulóján, csak ránézésre volt étvágygerjesztő. A mélyebb vizsgálat után rájöttünk, a libamájat is el lehet rontani. Nem kell hozzá más, csak egy kis mák. Próbálják csak ki. A félig megtelt sajtóasztalnál - ahol fotósunk azért nem foglalhatott helyet, mert korlátozott volt a létszám – ülő francia kolléga is hasonló véleményen lehetett, mint mi, ugyanis a tört angolsággal elhangzó mondatai között egyszer sem szerepelt a „very delicious", helyette inkább csak az „it's all right"-ot emlegette gyakran.

A welcome drink győzött

A Bastille ostromának 220. évfordulójára meghívott Jean-Claude Aiguier egy ötfogásos menüt állított össze a nemzeti ünnepre, amelyet 18.500 forintért fogyaszthattak a gasztronómiai élvezetekre vágyók. Amíg megérkezett az első fogás, a welcome drinkként felszolgált Cointreaupolitan koktélokban tobzódhattunk, ami annyira jó volt, hogy gasztrokibicként még a borokat is arra cseréltem volna.

Étvágygerjesztőként libamáj pohárkrémet kaptunk fűszerezett karamellel, ami nem okozott különösebb gasztronómiai élményeket, sőt. A pohár tetejére illesztett mákos kiegészítő kesernyés ízével a számomra legreménytelibb ételt rontotta el. Az étvágygerjesztőhöz 2006-os Tokaji Mylittát szolgáltak fel.

Tanga és tányér

Ugyanilyen rendszerességgel sóhajtott fel hangosan, hogy jelezze, mennyire nem tetszenek neki a hangulatfestésre szolgáló francia sanzonok. Amikor épp nem azok szóltak, akkor egy vak zenész, Weszely Ernő játszott tangóharmónikán, vagy épp a következő ételhez kiválasztott borról tájékozódhattunk. Persze csak addig, amíg fel nem lépett a kb. 2,5 x 4 méteres színpadra Erdőhelyi Brigitta 6 fős tánccsoportja, hogy legjellemzőbb nemzeti szimbólumként 3 percben előadják a kánkánt. Ez is majdnem jól sikerült, leszámítva, hogy a színpad és az ahhoz legközelebbi asztal között egy méter távolság volt. Persze az ott ülők biztosan élvezték, ahogy a lányok beletolják tangával fedett feneküket a tányérjukba.

Bochkorék ínyencek

Miután egy vacsora alatt sosincs megfelelő alkalom az interjúra, ezért két fogás közt rohamoztuk meg az egymással szemben ülő Bochkor Gábort és asszonyát, Várkonyi Andreát. Megtudtuk, szerintük külföldön nem csak a minimalista éttermek kaptak eddig Michelin-csillagot, hazánkban pedig egy vendéglátóhelyet sem tartanak arra érdemesnek, hogy kitüntessék ezzel a díjjal. Bochkor gasztronómiai ötleteit is megosztotta a nyilvánossággal. Jól figyeljenek. „Az lenne nagyon kívánatos, hogy Magyarországon - vidéken - a különböző régióknak megfelelően a helyi alapanyagokkal alakítsanak ki jó éttermeket és konyhákat. És itt van a kulcsszó: az alapanyag. Minden szakács, akivel beszélgettem, az alapanyagra panaszkodik" – jegyezte meg a gasztroközhelyet Bochkor.

Homár cappuccino langyosan

Az előétel aratta a legnagyobb sikert, ami a homár cappuccino zöldspárgrakémmel nevet kapta. Az állaga leginkább a francia hagymalevesre hasonlított a benne úszkáló spárga – és fűszerdarabok miatt. És bármennyire is jó volt, lehetett volna egy kicsit melegebb. Bor: Szőlőskislaki Sauvignon Blanc 2007. Az előételt a lazac soufflé langusztapáncélban coulis-val követte, ami felejthető élmény volt. Melegíthették volna ezt is egy kicsit még, mert épp csak langyos volt. Bár biztosan nem könnyű 150 embernek ugyanazt ugyanolyan hőfokon kitálalni. Bor: 2007-es Tokaji Furmint

A kukoricalepénnyel felszolgált galambfalatokról nem igazán tudunk beszámolni, mert – sokakkal harmóniában – nem volt gusztusunk megkóstolni. Igen, finnyásak vagyunk. Bor: 2007-es Zempléni Pinot Noir . Desszertként málnás tiramisut kaptunk, amit a kihagyott galamb után boldogsággal fogyasztottunk. Sok kivetnivalót nem találtunk benne, de azért a hagyományos recept még mindig jobb. 2003-as 6 puttonyos Tokaji Aszút választottak mellé. Az ételekben egyébként a molekuláris konyha extremitását is kutattuk, de nem találtuk - helyette egyszerű, könnyen tálalható fogásokat kaptunk.

A vendéglátóhely legismertebb személyiségei arról is beszámoltak, hogyan osztoznak otthon a fakanálon. Persze, most is bebizonyosodott, a nőknek a konyhában a helyük – na meg a férfiaknak is. „Én is nagyon szeretek főzni, de Gábor mellett egy kicsit alábbhagytam" – reagált Várkonyi Andrea párja „én vagyok a minőségi, ő a mennyiségi szakács" – felvetésére. „Azt viszont, amit én nagyon szeretek - keleti konyha, olasz ízek – zseniálisan csinálja. Azt szoktam mondani, én minden este étteremben vacsorázok. Amikor ő főz, akkor általában csak két adagot készít, én pedig rendszerint nagyobb mennyiségben tálalok, amit Nóri is megeszik" – tette hozzá Bochkorné, aki a homár cappuccinótól elájult, de a galambot nem ette meg.

Miután túljutottunk a szerelmesek hagyományos „te jobb vagy – nem, te vagy a jobb" – évődésén, kitértünk a hétköznapi élvezetekre, mint amilyen a munkahelyi kajálás a szomszéd menzán. Így tudtuk meg, Bochkor Gábor nem hajlandó a Sláger Rádió épületének büféjéből fogyasztani, mert finnyás. „Nem tudok mit kérni, mert nem akarom megenni azt a félig félbevágott zsemlét, az abból kilógó szalámit meg azt az egy darab paprikát. Vaj nélkül. Ez az utasellátó szint. Tudom, hogy ez finnyásságnak tűnik, pedig nem az, lehet egyszerű dolgokból is jót csinálni."

Varga Győző szimplán hülye

A következő utunk a szórakozóhely harmadik legismertebb emberéhez, Varga Győző Irigy Hónaljmirigy-taghoz vezetett. Varga Latte rendelése után kifejtette, azért kért kávét, mert „egész éjszaka fönt akarok maradni. A feleségemmel vagyok itt, és a gyerekek nincsenek otthon" – utalt szabadidős elfoglaltságára a vendéglátóipari főiskolát végzett előadóművész, akit neje fenyít, ha főzni akar. „Érdekel az ételkészítés tudománya, de otthon nem főzhetek, mert az a feleségem reszortja, és ha főzni próbálok egy tojásrántottát, akkor megver" – viccelődött Varga. Neje később leszögezte, tényleg nem hagyja ténykedni férjét a konyhában.

Sok galamb maradt

„Övé a kerti grillezés, a borjúpörkölt, még tojásrántottát és tükörtojást is csinálhat, de ezen kívül minden más tiltott terület. Nem a főzőtudománya miatt, mert nagyon jól főz, hanem a rendetlenség miatt. Tipikus férfi a konyhában: nagyon jól főz, de én takaríthatok utána" – mondta Varga asszonya. Az előadóművésztől azt is megtudtuk, régen történelemtanár szeretett volna lenni, mert „akkor azt hittem, hogy okos gyerek vagyok, de mostanra rájöttem, hogy sima hülye."

A francia zene nem menő

Persze a Symbol nem akarta, hogy egy ötfogásos vacsorával záródjon a Bastille ostromának ünnepe, így a delikát-jellegű Michelin-csillagos konyha bemutatását követően DJ-ket is meghívtak a helyszínre. Például a Rádió1 francia hangját, Cookyt, aki szabadidejében haknizni jár. A rádiós már a buli kezdete előtt tudta, nem fog egész este francia zenét játszani, azt pedig csak sejtette, hogy nagyon finomak voltak a kaják. Merthogy ő egészen este 8-ig melózott. „Mindenki szereti a jó kaját, szóval, amikor olvastam, hogy milyen vacsora van, akkor kicsit irigykedtem. Egyébként nem eszem túl sokat" – mondta a Velvetnek a rádiós. „Szeretem például a töltött káposztát, töltött paprikát, csirkepaprikást. A húsleves is nagyon finom. Mivel nem nagyon bírja a gyomrom a zsíros kaját, inkább lightosat eszek itt" – tette hozzá Cooky, aki a nemzeti ünnepre nem jár haza bulizni.

„Nem szoktam hazamenni a nemzeti ünnepre, mert a munkám nagyon lefoglal, nyáron ráadásul többet is dolgozunk. Karácsonykor szoktunk visszamenni, mert az egy fontos ünnep. De néztem ma reggel a tévében a felvonulást a Champs-Elysées-en" – tért át hazai frontokra, bár ilyen esték után mi elnéznénk Párizsba, hogy ott vajon milyen a helyi Symbolban a tangás kánkán.