Négy fedőt is a levesbe főzött a dédnagymama

"Dédimama már elmúlt kilencven, de ha eljött hozzánk, mindig ő főzött. Persze finomakat, de volt két hibája. Az egyik, hogy kezdett kicsit szenilis lenni, a másik, hogy nem tudott kis adagokat főzni. Neki egy leves a tízliteres fazéknál kezdődött. Nos, így történt, hogy rakta a födőt a levesre, de a födő kisebb volt és beleesett. Mikor mégegyszer odanézett, eszébe jutott, hogy födőt kéne rakni a levesre. Megint elővett egyet és rátette, de az megint kicsi volt és elsüllyedt. Amikor az asztara tette a levest, vagy négy fedő volt benne. Az ízével viszont nem volt gond." - nosztalgiázik a fórumon Chavo.

"Egy ismerősömmel esett meg, hogy a kisgyereke nagyon korán ébresztette, és félálomban állt neki, hogy a szokásos reggeli kakaóját elkészítse. Benyúlt a szekrénybe, és az instant kakaós doboz helyett az azonos méretű, őrölt kávét tartalmazó fémdobozt vette ki. Kicsit furcsállta, hogy nem oldódik fel a por a meleg tejben, el is határozta, hogy más márkát fog vásárolni. A gyerkőc jóízűen megitta a keserű, szemcsékkel teli löttyöt, majd egész nap nem aludt." - osztotta meg történetét Totalcaros kollégánk.

"Nálunk egyszer hurka, kolbász volt ebédre. Anyukámnak el kellett mennie, így egy tepsiben előkészített mindent, és meghagyta a faternak, hogy adott időpontban öntsön rá olajat, és tegye be a sütőbe. A használt olaj mindig beffőttesüvegben volt a spejzban. Ahogy a méz is. Eljött az időpont, a fater gondolkodás nélkül fogta a mézes üveget, és elkezdte önteni a hurkára. Mire feltűnt neki, hogy az olaj nem ilyen sűrű, már késő volt." - emlékszik vissza 4ndr3w, a fórumlakó.

"Gimis koromban anyukám előfagyasztott hamburgert hagyott otthon, hogy süssem meg. Nem nagy cucc, kis olaj a serpenyőbe, pár perc, utána meg kell nézni, ha jó, ehető. Közben valami büntetés volt kilátásban, ha nem takarítom ki a szobámat, így azt is meg akartam csinálni. Serpenyőben a hamburgerej kis olaj, alágyújt, van pár percem. A szobám a lakás másik felében volt, becsuktam az ajtókat, hogy ne legyen kajaszag, előszoba, gardrób, onnan nyílt a szobám, azt is becsuktam, zene rá nagy hangerővel, porszívó. Ez egyszer kivételesen alapos voltam, jó zene mellett belefeledkezik az ember a munkába, no. Amikor már nagyon, de tényleg nagyon alaposan felporszívtam a szobát, és arra gondoltam, milyen büszkék lesznek rám a szüleim, eszembe jutott a hamburger.

Félve nyitottam ajtót, semmi, a gardróbban tiszta a levegő. Nyitottam az előszoba felé. Sötétség. Lejjebb hajoltam, ott tiszta volt a levegő. A füst milliméteres határvonallal rétegződött, na, onnantól felfelé radíroztam a tapétát heteken át, de most kicsit elébe mentem az eseményeknek. A konyhában még sötétebb, csak balra, ahogy beléptem, a tábortűz fénye tűnt fel. Lobogott, különben harapni lehetett a szenet a levegőben. A többit el lehet képzelni. Egy kosárlabdányi tapétaradírt elhasználtam, a következő hetekben nem mentem sehová. Radíroztam. A mennyezet festését és a serpenyőt árát állták a szüleim. " - újabb remek történet a Totalcar egy másik munkatársától.

"Történt egyszer, hogy anyukám karfiollevest főzött. Szépen kitálalta, a férjem meg nézte, hogy mi az a sok apró fekete dolog a leves tetején. Szóvá is tette abbéli aggodalmát, hogy netán tetves lenne a karfiol, és az anyu nem mosta meg rendesen. Anyukám már a feltételezéstől is őszintén felháborodott, és közölte, hogy az csak a feketebors. Nos, közelről és alaposan megszemlélve sok apró pici lába volt a borsszemeknek. Azóta is emlegetjük az anyu híres tetűlevesét." - mesélte a többi fórumozónak Raggi.

"Kivételesen a férjem főzött, bográcsba készítette elő a halászlevet. Mikor férj a konyhában, jobb, ha mindenki menekül. Én ledőltem, és el is aludtam. Körülbelül egy óra múlva álomittasan kivánszorogtam a konyhába és megláttam a csatateret. Felment bennem a pumpa. A konyhában senki, csak véres kések, asztalra tapadt pikkelyek, mosatlan edények és egy nagy tál tele undorító, büdös lével. Felkaptam és kiöntöttem a mosogatóba. Abban a pillanatban belép a férjem a teraszról, rám mosolyog és megkérdi: -Hol a halászlé? - kérdeztem vészjóslón, mert én nem láttam, csak ezt a hatalmas kupit és a szörnyű mosogatólevet, amit kiöntöttem. Na, lehervadt a mosoly az arcáról! - Te a halászlevet öntötted ki, amit egy órán át passzíroztam! - mondta mélyről, halkan. Nem tudom hogy úsztam meg." Kösz a történetet, Jucócica.

Íme Chimney egyik szívszorító napja. "Párolt káposztát akartam csinálni. Olajban cukrot karamellizáltam, aztán gondoltam, hogy nem a drága konyhagéppel reszelt káposztát teszem rá, hanem előbb ráöntöm az ecetet. Megtettem. Az olajos karamelldarabok körülbelül 70 centi magasan kezdtek köpködni, beterítve mindent a konyhában. A falat, szekrényt, szóval mindnent. Benyúltam a szekrénybe, hogy előkapjam a fedőt, de kirántottam a teáskancsót, ami ezer darabra tört. Fedőt rácsaptam a lábasra, üvegeket összeszedtem, majd amikor már nem köpködött annyira, rá akartam önteni a káposztát. Fedő le, öntöm, erre pukkant egyet és felrepült egy karamelldarab. Kiejtettem a kezemből a robotgép műanyag tálját, amiből lepattant egy, az indításhoz nélkülözhetetlen darab. Sírva fakadtam. Ekkor kijött a párom, és közölte, hogy pizzát rendelünk.  A romokat kint hagytam, és bementem megnyugodni a tévé elé,  de egyszerre feltűnt az égett szag. Elfelejtettem lekapcsolni a gázt."