Mi a magyar munkahelyeken a legnagyobb probléma, ami a legtöbb bajt okozza?
Én azt látom, hogy az jelenti a legnagyobb gondot, hogy nem tanuljuk meg kezelni a konfliktusainkat. Nem tanultuk meg, hogy ha gondunk van valakivel, akkor azt hogyan oldjuk meg, hogyan adjuk ki magunkból, hogy osszuk meg a másikkal. Ilyen jellegű oktatás nem is létezik Magyarországon, mert a mi oktatási rendszerünk az IQ-ra, a lexikális tudásra megy rá. Az érzelmi intelligenciát, az EQ-t egyáltalán nem fejleszti az iskolarendszer, ezért ezt csak a szüleinktől tudjuk ellesni, miközben felnövünk. Viszont ha a szülők sem tudnak jól konfliktust kezelni, akkor egyszerűen nincs hol megtanulni ezeket a dolgokat.
Hogy tud ez egy munkahelyen gondot okozni?
Vegyünk például egy főnök-beosztott kapcsolatot. Eltelik valamennyi idő, és a főnök egyszer csak azt mondja, hogy "ez volt az utolsó! Mindig is utáltam, hogy késve adod le az anyagokat, nem igaz, hogy állandóan könyörögni kell, vége!" Ide az vezet, hogy ha valami nem jó, akkor arról menet közben nem adunk jeleket. A konfliktuskezelési készség hiánya miatt az szokott történni, hogy nincs meg a szükséges figyelmeztetés, vagy megvan, csak nem elég egyértelmű. A főnöknek azt kell normálisan elmondania, hogy "egyébként jól csinálod a munkádat, de az, hogy mindig tíz perccel később adod ide a munkádat, pedig tudod, hogy nekem is ki kell küldeni, az nem jó". Ha nincsenek meg ezek a figyelmeztetések, akkor Damoklész kardja folyamatosan ott lóg az ember feje fölött. Ezért mintha félnének az emberek boldogok lenni, mert soha nem tudhatják, hogy hátulról mi jön.
Ez csak minket magyarokat sújt, vagy más országokra is jellemző?
Más országokra is jellemző, hiszen ez valamennyire mindenhol jelen van. Kell ahhoz egy bizonyos bátorság, egy képesség, hogy valaki felvállaljon egy konfliktust és az azzal járó feszültséget. Az egész világon vannak olyan emberek, akikben ez nincs meg. De a ma Magyarországon uralkodó légkör kifejezetten kedvez azoknak, akik úgy gondolkodnak, hogy "inkább nem mondom, értse meg magától". Ez mindenhol van a világon, de nálunk még erőteljesebben van jelen.
Ez miért lehet?
A magyarok nagyon nehezen tudnak negatív visszajelzést adni és kapni. A magyarok bármi negatív visszajelzést hajlamosak magukra venni, és úgy gondolni, hogy ez a visszajelzés az ő személyüket minősíti. Ketté kell választani a két dolgot. Az egyik oldalon meg kell tanulni úgy adni a visszajelzést, hogy az valóban ne a személyre vonatkozzon, hanem a munkára: "te egy jó munkatárs vagy, de amit most beadtál, az egy kicsit hanyag". Azon nagyon könnyű elcsúszni, hogy "inkább nem mondom el, mert megsértődne", vagy "majd rájön magától", vagy "elmondom másnak, és az majd elmondja neki". A másik oldalon pedig meg kell tanulni úgy fogadni az ilyen visszajelzést, hogy ez nem egy sértés vagy kritika az én személyem ellen, hanem annak az egy dolognak a véleményezése, amit csináltam.
Az egyik legnehezebb szituáció tud lenni egy munkahelyen, ha valami hibát követtünk el. Tegyük fel, hogy senki nem vette észre. Mi ilyenkor a teendő?
Ez a probléma is a konfliktuskezelésre vezethető vissza. Ha olyan a főnök, akitől rettegni kell, akkor a hibát vétő alkalmazott nyilván nem fogja elmondani. Kettőn áll a vásár. A főnöknek az a felelőssége, hogy olyan légkört teremtsen, amiben megengedhető egy-egy hiba, ha nem fordul elő gyakran. A dolgozó felelőssége pedig az, hogy ha megtörtént, akkor minél előbb szóljon, és ne hagyja, hogy esetleg más forrásból derüljön ki. Mindenesetre akinek attól kell félnie, hogy a hibájának aránytalanul súlyos következménye lesz, az biztos nem fog szólni.
Mennyiben motiválja ma Magyarországon az emberek munkahelyi viselkedését, hogy attól félnek, hogy kirúgják őket?
Nagyban motiválja, és a munkám során azt hallom, hogy erre a munkaadók rá is játszanak. Kimondva vagy kimondatlanul, de sok helyen benne van a levegőben az, hogy dolgozni kell, mert nem könnyű kint a helyzet. És ha ezt sejtetik a dolgozókkal, akkor azok nyilván el fogják vállalni a túlórát, és nem fognak panaszkodni. Csakhogy az nagyon rossz légkört teremt, ha az ember azért dolgozik, mert fenyegetve érzi magát, és a legalapvetőbb egzisztenciális biztonságát érzi veszélyben. Az lehet, hogy egy olyan ember, aki fát pakol, az ettől gyorsabban fogja pakolni a fát, de a kreatívabb munkát végzők könnyen begörcsölnek az ilyen nyomástól, tehát lehet, hogy a főnök pont az ellenkező hatást éri el, mint amit szeretne.
Beszéljünk egy kicsit az álláskeresőkről is! Milyen tanácsokat tud adni egy kommunikációs tréner azoknak, akik állásinterjúra készülnek?
Először is fontos szabály, hogy csak az igazat mondjuk. Nagy lehet a kísértés arra, hogy az ember kicsit ferdítsen, csúsztasson, vagy az életrajzában levő lyukakat betömködje. Azért nem érdemes ilyeneket csinálni, mert úgyis kiderül. Vagy ha mégsem, és felveszik az illetőt, akkor végig ott lesz a stressz, hogy mi van, ha kiderül.
Ezen kívül?
Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy minden áron kell az a munka. Ez a "minden áron" Magyarország nagy ellensége. Aki úgy áll hozzá, hogy neki minden áron kell, az azonnal kiszolgáltatottá válik és görcsös is lesz, ez pedig nem segíti elő a teljesítmény maximalizálását. Ehelyett az egy jobb kifejezés, hogy "megteszek minden tőlem telhetőt". A mentális felkészülésen kívül a cégből is fel kell készülni, megtudni, hogy mivel foglalkozik, utánanézni dolgoknak, stb. Ezek után pedig arra kell gondolni, hogy "megpróbálom a legjobbat nyújtani, amit tudok, aztán ha kellek, kellek, ha nem, nem". Ez tud adni egy olyan nyugodtságot, ami ahhoz segít hozzá, hogy tényleg kihozzam magamból a legtöbbet. És az interjúztatónak is ez a nyugodt magabiztosság a legmegnyerőbb. Ha valaki bemegy egy állásinterjúra és elkezd izomból nyomulni és elkezdi azt bizonygatni, hogy ő milyen jó, akkor az pontosan az ellenkező hatást kelti a másik emberben.
Ha valakinek ezek a dolgok gondot okoznak, azokon hogy tud egy kommunikációs tréning segíteni?
Nagyon sok embernek gondja van azzal például, hogy nem tud nemet mondani. Ők nagyon gyakran úgy érzik, hogy kihasználják őket, mindent rájuk lőcsölnek, este ők maradnak benn a legtovább a munkahelyen. Ha egy ilyen ember eljön egy tréningre, ott gyakorolja az ilyen szituációkat, először egy színésszel. Például betesszük egy olyan helyzetbe, hogy megjelenik egy rég nem látott középiskolai barát, és pénzt kér. Nagyon sokan nagyon nehezen tudják ezeket a helyzeteket kezelni, és egy tréningen ezt egy színésszel gyakorolja, amíg rá nem érez. Ha pedig ott már megy, akkor a házi feladat az, hogy a hétköznapi életben be kell vállalni kis konfliktusokat, ahol a nemet mondást lehet gyakorolni. Például egy kávézóban másik fajta ásványvizet kell kérni, mint amit kihoztak. Ez kellemetlen lesz, mert a pincérnő vágni fogja a pofákat, stb. De aki naponta öt ilyen helyzetben valami kicsi konfliktust bevállal, az egy idő után meg fog erősödni annyira, hogy be tud menni a főnökéhez, és azt tudja mondani, hogy "nekem ez túl sok, kérlek, vegyél el ebből a munkából". Vagy: "maradhat ez a munka, de akkor több pénzt szeretnék". És ha erre ráförmednek vagy kiröhögik, akkor azt tudja mondani, hogy "de igen". És akkor van az illetőben annyi erő, hogy vele számolni kell.
Azért valamennyire kockázatos tud lenni az ilyen viselkedés...
Magyarországon arra szocializálódunk, hogy nem szabad semmi kockázatot bevállalni. Mindenki megpróbál biztosra menni. Ennek egyik oka, hogy ha hibázunk vagy megbotlunk, akkor arra nem azt mondják, hogy "jól van, nem baj, majd legközelebb", hanem ehelyett még a többiek is jól megtaposnak. Nagyon nehéz inventívnek lenni vagy kiugrani, ha ekkora ellenszél van, és tíz másik ember áll ott és várja, hogy elbukjál. De ennek ellenére muszáj kockáztatni.
(Szerémi Péter blogja itt olvasható.)
Még több a velveten
- Homokot rugdosó tévés imitált homokvihart RomániábanA román tévé stábja kiment felvenni egy homokvihart, de mire odaértek, a szél alábbhagyott.
- Radics Gigi is a médiába' akar dolgozniTalán a Megasztár 6 győztese az egyetlen, aki úgy vélte, volt vetélytársa a műsorban.
- Nicole Kidman átsejlő bimbói plusz 12 érdekesség Cannes-bólTermészetesen az érdekesség szó alatt is kebleket értünk az esetek többségében. De estélyiket is.
Kommentek
2010.03.10 12:56:17cicamatrica
Ez legalább egy jó kis cikk. Van értelme.
2010.03.10 13:05:38Nyuszko
Hm, hát igen mondott azért okosságokat...én is voltam már ilyen tréningen, de ha ebben nem találsz partnerre, akkor mehetsz amerre látsz..az én főnököm speciel lesz**ja, hogy túl vagyok terhelve. Azt mondja, hogy nem vagyok elég hatékony vagy nem jól osztom be az időmet. Mindent megmagyaráz...akkor meg hiába is adnám neki elő "megtanultam nemet mondani"-t...
2010.03.10 13:07:41Csibefogó
Tud a Velvet, ha akar, most akart.
2010.03.10 13:20:50Megvagy hadnagy
Azért ez a gyakoroljuk a konfliktusok kezelését azzal, hogy mesterségesen gerjesztjük azokat, nos ez egy kicsit erős. Miért kell tahónak lenni bárkivel, például a külföldön diplomázott kommunikációs tréner ajánlása szerint a pincérnőkkel csak azért, hogy fejlesszem magam?
2010.03.10 13:29:02kamarti
Megvagy hadnagy: udvariasan is lehet másik vizet kérni, szóval a tahóság nem kötelező elem. Amúgy meg nagyon igaza van, sok ember ha elmegy egy étterembe és szar a kaja, akkor sem meri visszaküldeni, és nem azért mert látta a Betty Blue-t, hanem mert a szülei se küldték vissza, hanem kussoltak, és örültek, hogy másfél óra várakoztatás után kaptak valamit, amiért persze súlyos forintokat fizettek ki akkor is, ha hideg vagy rossz volt.
szerintem is hasznos lenne, ha már az iskolában tanítanának konfliktuskezelést a gyerekeknek, mert jelenleg tényleg ez a két alapmagatartás a jellemző: a mindent lenyelő lúzer, meg a mindenért hőzöngő tahó. A kölkök is ezt látják mindenhol, és ezt tanulják meg. Pedig talán tényleg többre mennének a személyes életükben is, meg társadalmi szinten is hasznosabb lenne ilyesmit is megtanítani nekik, mint mondjuk Afrika hegy- és vízrajzát (remélem, ezzel nem zúdítom magamra a földrajzosokat)
2010.03.10 13:37:08kékszemű...33
Nemet mondás nekem se megy... legfeljebb ha pénzt akarnak kérni, azt ugyanis elvből nem adok! (mondjuk nem is kérek)
2010.03.10 13:41:05Thirst
tegnap az Ónodi Eszter interjú, ma ez a cikk... nagyon beleerősített a Velvet a héten
2010.03.10 13:51:12babouche
a mindenáron nem egybe van?
2010.03.10 13:52:26Mrs. Jackman
Megvagy hadnagy, te ha kérsz valamit egy étteremben, rögtön tahó móon teszed, Lehet, h neked sem ártana egy ilyen tréning.
2010.03.10 13:53:59Mrs. Jackman
Nekem meg egy normális billentyűzet.
2010.03.10 14:11:03Penta-bá
Igen, de itthon furcsán működik ez cégeknél.
Több multinál is kaptam belőle.
1,Előírják a külföldi vezetők.
2,Megtartják a Magyar vezetőkkel.( tiszta gáz hangulatban)mindíg így volt:)
3,Akiről jó véleményt adtak a tréning után a Magyar vezetők félvén tőle kikbaszták.
4,De mindenki szépen mosolyog.
Talán nem nőttunk fel még...?????????
2010.03.10 14:13:31Penta-bá
De helyesen írok:D
sorry
2010.03.10 14:33:27Hárslevelű
Értelmesebb mint az Anitás cikk..
2010.03.10 15:00:43margaritt
Tetszik ez a cikk. Pár éve gyesen vagyok, ha állásinterjún legközelebb megkérdezik, mit csináltam otthon ennyi ideig, majd azt mondom, hogy gyakoroltam a hatékony konfliktus-kezelést gyakoroltam két Miniterminátorral:) És már nagyon jól tudok nemet mondani, kínos helyzetekre reagálni, szervezni, több dologra figyelni egyszerre.
Egy rakás tréninget megspórolnak rajtam, ha engem vesznek fel:)
2010.03.10 15:01:14margaritt
na, írni közben elfejeltettem: az egyik gyakoroltam kilőve
2010.03.10 15:07:09margaritt
Mrs Jackman: szerintem Hadnagy úr rátapintott a lényegre: ha itthon másik ásványvizet kérsz a pincérnőtől, bunkóságnak tartja, és pofát vág még akkor is, ha normálisan teszed.
2010.03.10 15:21:08Marty Mcfly
Magyarországon óriási divat, hogy még az dirigál, aki a szolgáltatást adja (legyen ez pincérnő, v autószerelő, bármi); holott én fizetek bammeg!!! Amíg én fizetek, igenis kussolás van és kérem, amiért fizettem!!!
2010.03.10 15:45:28huvosvadasz
Péter pár napja odakommentelt az egyik csajozós blogra, amit én is látogatok, akkor láttam a blogját. Az nem jött be, de amit itt elmondott az tetszik és fontos és nagyon így van. Én is látom a környezetemben, valahogy szinte minden ismerősömnek vannak ilyen jellegű problémái. Azt mondja a főnök, nem lehet, kénytelen. És persze mindegyik azt gondolja, hogy nekem könnyű, mert. Holott magukat hozzák ilyen helyzetbe az emberek.
Az is érdekes, hogy pont ezzel a nemet nem mondással "majd rájön" taktikával lehet találkozni párkeresés közben is. A randioldalakon ezt csinálja a nők többsége (néha hallom, hogy a férfiak is, csak hát a nők kevesebbszer kezdeményeznek, kevesebbszer szembesülnek ezzel). Írsz nekik, nem válaszolnak. Csak a legnormálisabbak képesek arra, hogy írjanak egy egysoros elutasítást. Még ott is, ahol ez csak egy kattintás. De ugyanez van az életben is, és ott már a pasik is kiveszik a dologból a részüket. Lásd "majd hívlak."
2010.03.10 15:51:07huvosvadasz
Marty: igen, de ha összerakod azzal az általános megfigyeléssel ami az interjúban elhangzott, akkor pontosan látszik az ok - nem a szolgáltatás nyújtója dirigál, hanem az igénybevevője nem áll ki az érdekeiért. És mivel szinte senki nem áll ki, sőt, mivel azt, aki kiáll a többiek (talán félelemből) lenézik, megpróbálják elbuktatni (miért kell fletartani a sort típusú reakciók, pl.), _ezért_ a szolgáltatás nyújtója megszokja, hogy nem normális reakció szembeszállni vele és szinte biztos lehet benne, hogy nem áll senki a lázongó mellé. Már ha olyan a szituáció. De a szokásjog mindenképp mellette áll, ami szintén erős nyomás.
2010.03.10 16:10:05GGG77
2 évet húztam le egy multinál, Szerémi Péternek teljesen igaza van. De amíg nincsenek, illetve gyengék a szakszervezetek, üzemi tanácsok, addig a vezetők annyit mondanak, hogy ha nem tetszik mehetsz a fenébe...
2010.03.10 16:16:09Nyuszko
Ez a 10. évem a multicégek fedélzetén...egy dolgot nem szabad hagyni: hogy kimossák az agyadat. Illetve, munkaidőben úgy csinálsz, mintha hinnél a cég hitvallásában, aztán munkaidő végén gyorsan stop gombot kell nyomni. Különben behülyülsz...
2010.03.10 16:23:55Pong
Hát ezt egyszerübben meg lehetett volna oldani, megtalálni Bármi Áron-t, s nyilvánosan felakasztani.
Ilyen gaztevőket nem engedhetjük szabadon garázdálkodni!
2010.03.10 16:36:54cickamickamucka
Végre egy jó cikk!!! A változásmenedzseléssel kapcsolatban is lehetne valami, hiszen egyfolytában abban vagyunk, és most különösen szükség lenne erre.
2010.03.10 16:48:36Imeon
Marty Mcfly
Teljesen igazad van. Itthon, ha bemész egy boltba a plázában, előtte elnézést kell kérned az eladótól, hogy munka közben zavarod.
Bunkók, pofákat vágnak, nem foglalkoznak veled. Én mindig kiosztom őket, hogy az én pénzemből rázzák itt a pi.....at.
Lehet szidni Amerikát, de velem család azért visszaküldetett gépsonkát a supermarketbe, mert rajta maradt a héja. Egy szó nélkül visszavették és bocsánatot is kértek. Itthon próbáld ki ezt?
2010.03.10 16:49:27Imeon
Itthon próbáld ki ezt.
2010.03.10 16:54:42kvadrillio
Hmm.. és ebből a tanácsadásból ilyen jól meg lehet élni ???
Na, ez itt a baj !
A mai cégek istent jáccanak, mert ilyenné változtatták a közéletet, mert direkt leépítették, szétzilálták a szakszervezeteket, a dolgozókat direkt tették kiszolgáltatottá, akik ezt tették elmehetnének ebből az országból örökre.....nem sírna utánuk senki......
A szörnyű az, hogy akik ezt előidézték, azok is "emberek" lennének.....
Na, ebből volt már elég....
2010.03.10 17:17:49k13
tény, h van itthon mit tanulni....multiknál is...
2010.03.10 17:25:41Katarina
Először a cégvezetőket és HR-eseket utalnám be egy-egy ilyen tanfolyamra, ahol elsősorban azt kellene megtanulniuk, hogy a munkavállaló is ember, emberként kellene bánni vele, emberként megbecsülni, és ezek után jöhetnek az elvárások. Addig azonban, amíg a munkáltatók és/vagy HR-esek arra nem veszik a fáradtságot, hogy "visszaböfögjenek" valamit, ha beadsz egy CV-t valahová, nos, addig miről beszélünk???
2010.03.10 17:28:00magyar bucó
GGG77
Szerémi Péternek teljesen igaza van.
Lófaszt van igaza! (Ennyit a konfliktuskezelésről.)
Ha megfogadod a tanácsait, rögtön kezdhetsz új állást keresni.
2010.03.10 17:40:28Bambano
Katarina: ott kellene kezdeni, hogy elfogadni, hogy a hr egy szakma. Az összes ejtőernyőst, tanárként megbukott, hr-t pótcselekvésként végző fruskát ki kellene hajítani a retekbe és rendes, hr-t tanult, azt értő szakembereket kellene rakni a helyükbe.
2010.03.10 17:40:54Nyuszko
Katarina,
a napokban voltam egy interjún, ahol elmondták, hogy az állásra 350 önéletrajz érkezett be. Szerinted hogy "böfögjenek vissza" mindenkinek? Automatikus válasz e-mailt pedig nem fogsz kapni mondjuk egy kis cégtől, ahol erre nincs megfelelő marketing eszköz.
2010.03.10 17:42:14Bambano
no, eltűnt a hsz-em. szóval szerintem a "jössz te még az én utcámba" felfogás az optimális, nekem még mindig bejött...
2010.03.10 17:43:20Katarina
Bambano: egyetértek, de az egyetemet végzett HR-eseknek sem tanítanak meg sok mindent az egyetemen - empátia, elemi udvariasság, stb.
Nyuszko: úgy, hogy fontos nekik. Egy barátnőm egy icipici cégnél dolgozik, ahová szinte hetente kellenek új emberek fizikai munkakörbe. Rengeteg jelentkező van, és a barátnőm egyedül intézi ennek a cégnek minden adminisztratív teendőjét. Mégis: neki fontos, hogy senki ne várjon hiába, ha nem tudják felvenni, akkor sem, tehát igenis mindenkinek visszajeleznek. Elemi udvariasság!
2010.03.10 17:46:19Bambano
Katarina: oké, de a póthr-esnek a hr az csak toborzás, kiválasztás. Meg körömreszelés. Az ilyennél hiába próbálkozol, nem is érti, mi bajod.
Egy rendes egyetemet elvégzett rendes hr-esnél legalább tiszta, hogy van hr conrolling, és ki tudja számolni, hogyha valami baja van a beosztottnak, az mibe kerül a cégnek. Az-e az olcsóbb, ha engednek neki, vagy az, ha nem. És emellett még millió egyéb dolga is lenne a hr-esnek azon kívül, hogy jól-rosszul elolvas és értelmez egy önéletrajzot. Ezen túlmenően a hr-esek többségének lövése nincs az egészről.
Erre jönne rá az, hogy udvarias, empatikus, hogy meg tud írni egy levelet úgy, hogy az ki is nézzen valahogy, stb. stb.
2010.03.10 17:46:53Nyuszko
Katarina,
valószínűleg nekik rendelkezésükre áll a levelezőjükben egy marketing tool, amit az előbb említettem. Mert bizonyára van, ha ilyen szintű forgalmuk van. Valószínűleg nem egyesével válaszol meg többszáz e-mailt. És azt sem hiszem, hogy blind copy-zik.
Ettől függetlenül értem amit mondasz, de ha valahonnan nem jelentkeznek vissza mondjuk egy héten belül, akkor rájövök magamtól is, hogy nem én vagyok az emberük. Ha én állást keresek, nem egyetlen helyről fogom várni a reményt, hanem folyamatosan keresgélek. Ennyi.
2010.03.10 17:54:09Katarina
2010.03.10 17:46:53Nyuszko: nem baj, ha nem értünk egyet. Én sem azt mondtam, hogy ha állást keresnék - mint ahogyan erre volt már példa -, egyetlen helyre küldeném csak el a pályázatomat. De: én a munkahelyemen nem engedhetem meg magamnak, hogy legyen bárki is, akit nem tisztelettel kezelek. Az egészségügyben dolgozom, rengeteg emberrel kerülök kapcsolatba minden nap, és saját magammal szemben támasztott elvárás, hogy ha valaki megkeres a problémájával, érkezik egy e-mail, telefon, akármi, akkor azt ne hagyjam válasz nélkül. Én is rájöttem magamtól is, amikor néhány évvel ezelőtt állást kerestem, és a kb. 20 helyről, ahová beadtam az önéletrajzomat, összesen 1 - azaz egy - helyről válaszoltak. Nos, ez talán nem engem minősít.
Bambano: továbbra is egyetértünk.
2010.03.10 18:57:44Dax
Addig olvastam amíg azt mondta "a mi oktatási rendszerünk az IQ-ra, a lexikális tudásra megy rá." azt se tudja miről beszélsz, az iq nem egyenlő a lexikális tudással...
2010.03.10 19:01:42bazd meg
Ugyan ezeket kene nektek magyaroknak tanulgatni vezetes kozben is, van mit tanulnotok parej magyarok;^)
2010.03.10 19:19:02Nyuszko
2010.03.10 17:54:09Katarina: írtam én is, hogy abszolút értelek és azt is amit írsz. De egy multicéget nem teszünk egy lapra sem egy pici céggel, sem az egészségüggyel. Én sem engedhetem meg magamnak, hogy ne reagáljak egy ügyfélnek akármilyen formában is érkezik részéről a megkeresés. Nyílván, hisz az ügyfélből élünk. Sem a te, sem az én munkahelyemen ezt nem engedhetjük meg, hogy ne reagáljunk. De vannak cégek, akik olyan helyzetben (akár lehet ez monopol is), hogy egész egyszerűen nem reagálnak. Ez van. Én ezen sosem akadtam fent. Másrészt, egy egészségügyben nem is megengedhető, hogy mondjuk egy rossz leletet lustaságból ne küldj ki a páciensnek (most csak mondtam valamit). Szóval, ahány ház ugye...de zokon semmiképp sem venném. Ha nem reagálnak, hát nem, minősíti akár a céget, akár a vezetőségét. Akkor jobb talán nem is ott dolgozni. Én erről az oldaláról közelítem meg. :)
2010.03.10 21:02:35Ngelina
Szerintem meg lehet ezt okosan is oldani.
Amikor a pályázatot kiírják, van ott egy jelentkezési határidő.
Na, oda kellene biggyeszteni ezt a plusz információt (pl.) "a felvételi folyamatba bekerült pályázókat a határidő utáni X napon belül értesítjük".
ENNNYI.
Aztán innentől nem kell külön "marketingeszköz", meg magyarázkodás, hogy miért nincs így. Biztos vagyok benne, hogy sok személyzetis (na jó, HR-es) is nyugodtabban aludna így.
Nem értem, mi ennyire bonyolult ezen, hiszen amikor már az első személyes találkozásra sor kerül, ott már általában közlik, hogy meddig várja az illető az értesítést.
Érdekes, hogy az olyan ember is nagy (és divatos) mellénnyel HR-esnek nevezi magát, akinek ilyen alapvető empátia nem sajátja. Volt már nekem is olyan szériám, amikor 3 hónap alatt alig hat visszajelzésem volt és napi 3 állást megpályáztam...ahol akkoriban nem méltattak válaszra sem, oda mostanában már be sem adom mert ha a kiválasztás maga daráló, akkor a cégnél sincs valami rendben (headcount, fizu, motiváció, munkaerő minősége, stb. Nézd meg a portát, vedd meg a házat :) )
Aki nem tud emberekkel bánni, azt ne ezért fizessék...
2010.03.10 21:43:30regisztrálatlan tartós munkanélküli
Nincs valakinek egy kis aprója?
2010.03.10 21:54:44Zozi79
Na és mi van akkor, ha a pincérnő is túl van már egy "nemet mondós" tréningen? :-)
2010.03.10 22:47:14haram
Miert van az, hogy mindig akad a kommentelok kozott valaki, aki "beleakad" egy elozo hozzaszolasba es oldalakon at le sem szall rola, hiaba szabadkozik a masik fel? (Nyuszko)
Zozi79: Erdekes kerdes... valoszinuleg nem mond nemet, de jo eselyed van ra, hogy belekop az ujra felszolgalt etelbe/italba :D
2010.03.11 02:39:25Quentin vagyok Montargis-ból
Ez a magától elszállt fasz is jön az érzelmi intelligenciával...
Innentől kuka, bármi egyebet mond is.
(Vajon az EQ rövidítésben melyik betű jelenti az intelligenciát?)
2010.03.11 02:54:23Quentin vagyok Montargis-ból
2010.03.10 13:51:12babouche:
Nem.
Az EZENKÍVÜL viszont egybe van. Legalábbis "még" értelemben. Különírva azt jelenti: nem belül ezen a valamin.
2010.03.11 07:15:27magyar bucó
Quentin vagyok Montargis-ból
A középső. :)
2010.03.11 09:05:56Raszputin
Ez értelmes cikk és jó nagyon. Tovább is küldtem.
2010.03.11 16:08:58ABC21
Az én véleményem az,hogy itt Magyarországon kétféle ember létezik.Aki keveset keres,és aki sokat keres.Nincs a kettő között,akik nyomorognak nézik a többit,hogy elszáguldanak mercivel,amit ki tudja,hogyan kerestek meg,és irigyelnek mindenkit,akinek kocsija van.Kint pedig takarítással megkeresed a háromszorosát.A munkáltatók hozzáállása botrányos.Kuncsorogni kell,egy ne a legjobb állásért,csakhogy legyen munkád.
2010.03.12 12:12:54sas70
Ha valaki végignézi a gazdaságtörténetet, szervezési, vezetési technikák fejlődését rájön, hogy mi valahol a 1920-as, 1930-as éveknél tartunk. Pár modern multitól esetleg hazai mikrovállalkozástól eltekintve, a magyar vezetők képességei siralmasak. A magukat HR-esnek nevezők, meg alulról verik a bányászbéka seggét. Mindenki természetesnek veszi, hogy használja a mobilt, internetet és egyéb technikai vívmányokat, de az emberi kapcsolatainkban az ókorban vagyunk. Mintha a humán tudományok semmit nem fejlődtek volna. Sokszorosan siralmas.
2010.03.12 12:17:07sas70
Különben meg már látok magam előtt néhány a cikket olvasó vezetőt akik azt mondják: Jó, jó, de ez nálunk így nem működik!
Hát persze, mert meg sem próbálták még soha, és nem is merik, mert azt hiszik ettől aztán rögtön csorbulna a sosem létező tekintélyük.
2010.03.14 15:25:10vacsa1
Marty Mcfly - Pont az a típus vagy, akitől kinyílik a bicska a zsebemben.
2010.03.15 01:55:19Kicsi Bernáthegyi
GGG77 azt írta, gyengék a szakszervezetek, kvadrilló pedig azt, hogy szétzilálták a szakszervezeteket.
A szakszervezetek az emberektől lennének erősek. Azoktól az emberektől, akik belépnének a szakszervezetekbe, ahol hajlandók lennének a szabad idejükből néhány órát áldozni a közre, a tagságra. Ezenkívül befizetnék a tagsági díjat is.
Ma ez úgy fest, hogy a szakszervezetet szidják, hogy semmit nem csinál, mikor azt is emberek alkotják, akik sokszor és sokat tesznek. Akik azt mondják, nem csinál, sokszor olyanok, akik arra várnak, hogy más kaparja ki a gesztenyét nekik.
A kilencvenes években tömegesen léptek ki ebből az ún. gittegyletből, mondván, hogy a szakszervezet fölösleges, ameddig rendesen dolgozom, addig minek.
Az a baj, hogy az emberek nem tanulták meg rendesen a történelmet (se). Mondjuk úgy az 1700-as évek végétől a II. vilháb. végéig.
Még nem késő. 24. óra.