Péntek este a White Angel nevű obskúrus szórakozóhely néhány órára high-tech körülmények között megidézte az ókori rabszolgavásárok és gladiátorharcok hangulatát. A szórakozóhelyre érkező vendégek a tükrökkel, színesen világító lépcsőkkek körülvett küzdőtérről bőrkanapés lelátóikra sétálhattak, ahonnan később jó rálátásuk volt a Főiskolák szépe elődöntőjének eseményeire, amelyek alatt kiválasztották a verseny nyári döntőjébe jutó 12 fiút és ugyanannyi lányt.
A szórakozóhely arénaszerkezetének egyik részén ültek a szabad polgárok, velük szemben ült a megszámlálhatatlanul sok tagú zsűri, versenyzőnként nagyjából egy, a versenyzők meg a magasan ülő zsűritagok alatt sétálgattak.
A jelentkezőket Zola, majd később Debreczeni Zita szólították a színpadra. A Viva Tv műsorvezetője, Zola jól megadta az eseménynek a hangulatot. Folyamatosan mondta a szöveget a színpadra libbenő lányok bemutatása alatt, de mivel a legtöbb duma arról szólt, hogy melyik lányt melyik zsűritag miért vihetné haza, de leginkább a szintén a helyen zsűriző Majkának miért jöhetne be valamelyik lány, Zola szép lassan elkezdett egy kifejezetten színvonalas, felkészült aukciós kikiáltóra vagy inkább lókupecre emlékeztetni.
A zsűri meg közben fél szemmel a versenyzőket nézve, egymással diskurálva, röhögcsélve követte az eseményeket. Az igazi rabszolgavásáros, kicsit alázós hangulat az első kör után kezdődött, innentől kezdve ugyanis a versenyzők az egész esemény végéig fehérneműben voltak, úgyhogy mehettek rendesen a megjegyzések a fiúk hasizmaira, a lányok fenekeire, a minden körülmények között szuperáló pöcsökre. Az emelvényen ülő Batiatusok figyelme szép lassan lankadt, egyre inkább egymással voltak elfoglalva, de azért szorgalmasan pontoztak, keresték a legjobb alapanyagokat.
Végül nagyjából három óra alatt kiválasztották a legjobbnak ítélt versenyzőket, a Budapesti Gazdasági Főiskola és a Budapesti Kommunikációs Főiskola diákjaival felülreprezentált mezőnyből. A versenyzők nagy része kommunikáció, média vagy marketing szakról érkezett, a fiúk között ehhez csatlakozott még a testnevelés vagy annak valamilyen mutációja.
A birodalom legpotensebb 24 fiatalját végül még utoljára felsorakoztatták a zsűri alatt elterülő kifutón, hogy a féltérdre ereszkedő fiúk mögé beállhassanak a lányok egy közös csoportképre, majd közösen levonultak a szórakozóhely küzdőtérre emlékeztető, nagyjából kihalt középső részére megismételni ezt. Csak nehogy felkelés legyen a verseny végére.