Freire Szilvia és Polgár Krisztina, a 2008-as Királynő győztesei az idei Miss World Hungaryvel, Dobó Ágnessel összefogva közreműködnek egy modellügynökség indításában. Dobó és az exszépségkirálynők azért vállalták a feladatot, mert remélik, hogy a felhígult szakmába minőséget tudnak vinni, és mert saját bőrükön tapasztalták, hogy átvágják, becsapják a modelleket. Interjú Dobó Ágnessel.

Több tucat modellügynökség, - iskola van országszerte, de a modellek között is akad olyan, aki szkeptikus velük szemben. Miért érzitek szükségét egy újabb ügynökségnek, iskolának?

Szeretnénk megadni a lányoknak az alapokat, támogatni őket, bizalommal fordulhatnak hozzánk. Ugyanonnan indultunk, mint akárki más, a semmiből. Nekünk évekbe telt, amíg belerázódtunk ebbe a szakmába, szeretnénk, ha nekik nem tartana ilyen sokáig, és ne csak a harmincadik, hanem már akár a 3.-4. casting után kapjanak munkát. Oktatunk majd járástechnikát, beszédtechnikát, megtanulják, hogyan mozogjanak a kifutón, a viselkedést alapjait, szabályait. Fotózást fognak tanulni, elméletben és gyakorlatban. Stílust fogunk oktatni, hasznos tanácsokat adunk nekik, hogy megismerkedjenek akár az aktuális tervezőkkel, akár a legismertebb divatházakkal vagy az aktuális trenddel, illetve jogot fogunk tanítani. Ismertetjük velük azokat a csapdákat, módszereket, amelyekről mindenképpen tudniuk kell, amiket mi a saját bőrünkön tapasztaltunk, amivel esetleg minket is átvágtak, becsaptak, kihasználtak.

Téged hogyan, mivel vertek át?

Kezdő modellként többször is előfordult velem, hogy nem kötöttem szerződést. Volt rá példa, hogy bár egy hatórás munkát beszéltünk meg, 12 órát vagy még többet kellett dolgoznom, és az előzetes információkkal ellentétben mindent nekünk kellett csinálni. Arra is akadt példa, hogy egy kétnapos reklámfilm-forgatás után nem fizettek ki, mert a megrendelőnek nem tetszett a reklám, és mivel nem volt szerződés, nem panaszkodhattam. Rengeteg ilyen van, ráadásul most már a tapasztalt, referenciával rendelkező modelleket sem honorálják megfelelően, mert a lányok alálicitálnak egymásnak. Szeretnénk megakadályozni a szakma hígulását, mert előbb-utóbb mindenki ingyen fog dolgozni. Persze, ez csak Magyarországon működik így.

Ez egy szép cél, de egy friss, még referenciával nem rendelkező ügynökség nem fogja megváltani a világot, ehhez szükség lenne a szakmai összefogásra, nem?

Így van, ez egy nagyon kis kezdeményezés, de igyekszünk úgy nevelni a modelljeinket, hogy ha nem akarják megadni a megfelelő összeget, akkor böjtöljék ki azt az időszakot, akkor mondják azt, hogy rendben, egy félévig vagy akár egy évig sem dolgoznak. Ezt nagyon nehéz belátni, mert a legtöbb lány ebből élni akar, pénzt akar keresni, és nem ismerik be, hogy a legprofibb modelleknek is szüksége van egy végzettségre, egy hivatásra, amibe kapaszkodni lehet.

Az elvi okok mellett azért anyagilag is megéri nektek ezzel foglalkozni.

Jelenleg csak az invesztálás van és nyomják bele, rakják bele a pénzt, a reklámokat. Ez hosszú távú befektetés. Ez a része egyáltalán nem a mi kezünkben van, tehát túl sok mindent nem tudok mondani róla, de igen, mi is fogunk kapni egy órabért azért, ha oktatunk, de egyelőre mindhármunk részéről jótékony, akármilyen hihetetlen is. Csak reméljük, hogy ennek hamarosan lesz valamilyen anyagi vonzata is, de első körben most nem az volt a cél.

Az ügynökségetek hoszteszekkel is foglalkozik majd, amiről szakmaként beszéltek. Mitől szakma a hoszteszség?

Ez egy nagyon jó kérdés. Teljesen más jellegű dolog, mint a modellszakma. Az, hogy ez mikor nőtte ki magát vagy kinőtte-e magát szakmává és nevezhetjük-e ezt így, annyira nem merem kijelenteni, de én úgy látom, hogy mindenféle OKJ-s tanfolyamok és képzések indulnak hosztesznek tanuló lányoknak. Szeretnénk megtanítani nekik mindent, onnan, hogy hogyan kell megjelenni, addig, hogy hogyan kommunikáljanak vagy hogy miképpen kezeljék a negatív visszajelzéseket.

Számtalan modell küzd önértékelési problémákkal. Mennyire tartjátok fontosnak a lélekgondozást?

Ez az egyik elsődleges pillére lesz a tanfolyamnak. Nem akarunk szemfényvesztőnek tűnni, ezért már az első alkalommal közöljük, hogy a külsejüket felmérve mire alkalmasak. Nem fogjuk azt mondani egy testesebb, 160 centis lánynak, hogy ő kifutómodell lesz a Versacénél, hanem megmondjuk, hogy ő egy reklámfilmben nyugodtan szerepelhet, elmehet reklámmodellnek, reklámarcnak vagy mondjuk hosztesznek. Valóban sok modell szenved attól, hogy kisebbségérzete van, nem elég magabiztos. Próbálunk bennük egy olyan mértékű önbizalmat építeni, ami, ha nem is a szépségipar területén, de bárhol máshol az életükben jól fog jönni. Sokszor érthető a csalódottságuk, de fel kell nőni ahhoz, hogy megértsék, nehéz ez a szakma, sokszor van fent és lent, és ez nem azért van, mert nem elég jók hozzá, hanem mert egy másik karaktert kerestek az adott munkára.

Úgy, hogy mindannyian szerepeltetek már férfimagazinban, mennyire lesztek hitelesek oktatóként?

Remélem, hogy ez nem lesz visszahúzó erő. Egyikünk sem egy közönséges magazinban, önmagát teljesen megmutatva pózolt. Ízléses körülmények között dolgoztunk, ízléses képek kerültek ki rólunk.

Freire Szilviről köztudott, hogy megnagyobbíttatta a mellét. Ha odamenne hozzád az egyik tanítványod, hogy szeretné plasztikáztatni magát, mit javasolnál neki?

Azt fogom mondani neki, hogy ha valóban ezt szeretné, és teljes mértékben biztos benne, hogy ő ettől boldogabb lesz, akkor csinálja. Mert én tényleg láttam már ennek a pozitív és negatív oldalát is. Pozitív példának ott van Szilvi, aki megcsináltatta a mellét, és imádja, szereti, és mutatja, de van olyan barátnőm, aki zárkózott volt, önbizalomhiánnyal küzdött, amit a kis mellével magyarázott. Megcsináltatta a mellét, és azóta is csak garbóban jár már évek óta. Ettől ugyanis még kevesebbnek érezte magát, még inkább befordult. Nekem is kis mellem van, és néha én is rosszul érzem magam miatta, például, ha három nagymellű nő társaságában napozok a strandon. De tudom, hogy sohasem csináltatnám meg, mert ez nem egy műszempilla, amit felteszünk, kipróbáljuk, és ha nem áll jól, levesszük. Alapvetően nem vagyok a plasztika híve. Ha nem muszáj, és nincsenek kóros elváltozások, betegségek, amit szépíteni kell, akkor szerintem felesleges kés alá feküdni.

Hogyan lehet kiszűrni azt, hogy a jelentkezőt az anyja beszélt-e rá a modellkedésre vagy ő maga is ezt szeretné?

A szem nem hazudik, nem lehet megjátszani a lelkesedést és a csillogást. Ha mégis, akkor nagyon jó színész. Ha úgy ímmel-ámmal, de azt mondja, hogy ő akart jönni, az hiteltelen, és mi sem fogjuk elhinni, és neki vagy az ő anyukájának azt fogjuk tanácsolni, hogy gondolja át még egyszer.

A te karriered mennyire állhat példaként előttük? Hogyan alakultak a munkáid A Királynő óta?

Ez nagyon kettős, rengeteg munkám volt, és nagyon sok reklámfilmben szerepeltem az elmúlt egy évben. Intenzíven másfél éve dolgozom modellként, így valamennyire megélek belőle. A Királynő óta sok helyre azért nem kellek, mert egy bizonyos réteg ismeri az arcomat, amivel így nem lehet millióféle terméket eladni. Viszont nagyon sok helyre meg pont azért kellek, mert ott van az a korona a fejemen, és ez vonz egy közönséget, ez egy nagyon jó reklám.