horoszkóp

Magyar tervező, aki New York-ban ötletel, Kínában varrat és Moszkvában is kiállít

2011.02.16. 12:08
Sándor Szandra, a Nanushka tervezője már a jövő téli kollekció értékesítésén dolgozik, de volt pár perce, így kikérdeztük a tavaszi trendekről, a divatszakma buktatóiról és arról, hogyan tervez egy évre előre. Nanushkánál idén sem számíthatunk színorgiára és férfikollekcióra - rafinált szabásvonalakra, igényes anyaghasználatra és moszkvai bemutatóteremre viszont igen.

Mik a jellemzői az idei tavaszi-nyári kollekciónak (fotók a galériában!), milyen színekkel dolgoztál?

Most világosodtunk, nagyon tetszenek a pasztellszínek, földszínek, a nagyon világos színek. Nem élénk pasztellekkel, hanem inkább földszínekkel dolgoztunk.

Vannak-e olyan trendek, amiket követsz, vagy nem is hatnak rád?

Mindenképp hatnak rám a trendek, de ha nekem nem tetszik valami, akkor nem teszem be a kollekcióba, csak azért mert divat. Én direkt figyelem, mi történik, de szűröm a benyomásokat, és csak azt használom fel, ami tetszik. Egyébként iszonyatosan eklektikus most a divat, nem lehet azt mondani, hogy mondjuk egy bizonyos korszak ismétlődik. Szerintem most nagyon-nagyon vegyesen keveredik minden. Az biztos, hogy az organikus anyagok nagyon mennek. A lehető legtermészetesebb anyagok kerültek elő, akár ötvözve szintetikus, fényes anyagokkal, tehát pont az ellentétek keverednek.

01-nanushka-IMG 4580

Mikor mutattátok be a 2011-es tavaszi/nyári kollekciót és mikor kerül a boltokba?

A tavasz/nyári kollekciót a New York Fashion Weeken mutattuk be szeptemberben. Most készül, varratjuk, februárban kerül ki az itthoni és a külföldi boltokba. Egy kollekcióba 50 fazon szokott készülni, több színben, tehát összesen körülbelül 100 ruhánk van egy szezonban.

A Nanushkának van showroomja Los Angelesben és New Yorkban is. Azok mennyiben különböznek ettől a budai bemutatóteremtől?

Nagyon nagyban, mert igazából ezt helytelenül hívjuk showroomnak, ez bemutatóteremként nem is funkcionál. Akkor funkcionálna, ha ide jönnének válogatni a külföldi és magyar „buyerek”, viszonteladók. Három magyar üzlet van, ahol árulunk, az ő képviselőik is inkább a szomszédban lévő műhelyben nézik meg a kollekciót. A külföldi showroomok mindig szezonálisak, akár több márkát képviselnek egyszerre, több cég kollekcióit állítják ki. A Los Angeles-i és New York-i bemutatótermek mellett most egy moszkvai bemutatóterembe is küldünk ruhát. Ez az első szerzon, hogy Japánban és Kanadában is képviseltetjük magunkat. Igazából ezek a lehetőségek csak úgy adódtak, nem mi találtuk ki, hol nyissunk.

A budai műhely jelenleg a központotok?

Igen, de egyre nőnek a darabszámaink, lassan odébb kell állnunk. Kínában is gyártatunk már, az őszi kollekció felét már ott varrattuk. Ez az első ilyen szezonunk, nagyon izgulunk is, de láttunk már mintákat és nagyon szépek. Nem gondoljuk, hogy amiatt, hogy Kínában varratunk, romlana a minőség. Igazából Kínára már nem jellemző, hogy rosszabbak lennének az ott készülő ruhák, mert majdnem mindenki ott gyártat.

Hallottuk, hogy hamarosan New Yorkba utazol? Miért?

A jövő őszi/téli kollekciónak lesz bemutatója, egy trade-show keretein belül. A kollekciómban maradnak a földszínek és a pasztellek, csak sötétebbek, mint nyáron. Van rozsdaszín, és egy olyan, aminek nehezen találunk nevet: kicsit olyan, mint a szahara-homok, de annál élénkebb, és több benne a piros. Ez a két főszín, és marad a khaki, azt nagyon szeretjük. És persze szürke-fehér-fekete ruháink mindig vannak.

Hogy tudsz fél-egy évre előre tervezni?

Igazából azért nem annyira nehéz, mert a kollekciók egymásra épülnek, tehát nem az a helyzet, hogy van ez a szezon, és a következő már teljesen más. Ez nem csak ránk jellemző, maga a divat is így működik: egy-egy trend kicsit tovább kitart, van felfutása, lefutása, és egyszercsak megérzi az ember, hogy már elavult. Nekünk is vannak olyan dolgaink, sziluettek, motívumok, melyeket több szezonon keresztül is használunk, mert úgy érezzük, hogy még belefér. Igazából hogyha a mindennapjaid része, hogy figyeled a divat eseményeit, akkor magától értetődő lesz, hogy mi az, ami már lerágott csont, és mi az, ami még izgalmas.

Hogyan ötletelsz?

Nagyon sok minden inspirál a tervezésben. Például évente egy-egy hónapra elutazom New Yorkba, ott az utca már önmagában elég. Mindent lefotózok, ami tetszik, ha valakin meglátok valamit, akár egy zsebet, egy nyakat, ami megtetszik, azonnal lejegyzetelem. Emellett nagyon sok minden másból is tudok ihletet meríteni, például a természet motívumai, színei is tudnak inspirálni.

Kik vásárolnak nálad? Milyen nő vesz Nanushka ruhát?

Van itthon vásárlói bázisom, de az a furcsa – ez most csak úgy eszembe jutott –, hogy sokkal magasabbra pozicionálják az emberek a márkát árban, mint amilyen valójában. Ennek talán a mi helyetelen kommunikációnk az oka, mindenesetre érdekes visszajelzés. Olyan nő hord Nanushkát szerintem, aki magabiztos, és konkrét, kialakult képe van arról, hogy ő miben érzi jól magát. Nem annyira követő, mint amennyire trend-diktáló. Szeret kényelmesen, mégis csinosan öltözni.

Mikor készül férfikollekció?

Csináltunk egyszer, és tulajdonképp sikeres is volt, de sajnos még nem tudtunk újat csinálni, mert először a női kollekcióra kell koncentrálnunk, nem tudjuk még úgy beosztani az időnket. És bár cipők vannak az üzletben, ezeket csak a fotózásokhoz készítettük, konkrét cipő- és bőrárukollekciónk sincs, azt is szeretnénk majd.

Mi az, amitől a te üzleted működik, míg sok más tervező egyáltalán nem fut be?

Szerintem nagyon sokat számít, hogy egy kollekciót sem hagytam ki, folyamatosan jelen vagyok 2006 óta. Igazából a 2006-os tavasz/nyári kollekció volt az első, amivel kint voltam az Egyesült Államokban. Ez azért nagyon fontos, mert ha egy beszerzőnek megtetszik egy új márka, nem vásárol tőle első szezonban. Csak megjegyzi, hogy van ilyen, mert rengeteg fiatal, tehetséges tervező van, akik egy mintakollekiót össze tudnak rakni, de nem biztos, hogy nagy tételben le tudják gyártani ugyanazt. Ezen nagyon sokan elvéreznek az elején, mert valóban nehéz egy kollekciót levarratni nagy mennyiségben. Például egy méternyi anyagokat simán berendelhetsz, hogy elkészítsd a mintakollekciót, viszont utána vannak minimumok, mondjuk legközelebb csak 300 métert rendelhetsz, mert tudják, hogy a mintakollekción már túl vagy. Ha nincs meg a minimumod, mert pici vagy még és nem kaptál elég megrendelést, bajban vagy: például csak 80 méternyi anyag kéne, de a minimális rendelhető mennyiség 300 méter. Ilyen esetekben sokan alternatívákkal helyettesítik azt az anyagot, amiből a beszerző már megrendelt egy kollekciót, esetleg a minőség rovására keresnek olcsóbb anyagot, de abból persze nem lesz olyan az áru.

Aztán sokan az idővel úsznak el. A határidőket nagyon kell tartani. Velem is előfordult, hogy alternatív anyagokat használtam, de akkor csak úgy engedtem ki az árut, hogy nagyon-nagyon hasonlított a mintára. Tőlem is ment már ki olyan áru, ami nem volt tökéletes, mert tartanunk kellett a határidőket, és volt, hogy vissza is kaptuk, mondván, hibás, például csúnya a gomblyuk. Ilyen midnenkivel előfordul, nyilván nagyon fontos, hogy hányszor. Talán az lehet a sikerünk titka, hogy mindenre nagyon odafigyelünk.

Az elején hogy kezdted? Inkább olcsó anygaból próbálták dolgozni, vagy bevállaltál némi veszteséget is?

Nagyon drágán kezdtünk, olyan szintű menedzsment-problémák voltak az elején, hogy hihetetlen. Semmi nem volt kikalkulálva, csak úgy belevágtunk, drága anyagokkal dolgoztunk, de ahhoz képest olcsón adtuk a ruhát. Hat éve dolgozunk, az első pár év tanulópénz volt. Mondjuk az első hat...