A 15 leggyűlöltebb házimunka - szavazzon!

Szerkesztőségünk egyik tagja azért nem szokott porszívózni, mert nem lehet közben zenét hallgatni (összesöpör és felmos helyette), egy másik inkább takarítónővel végezteti ezt a tevékenységet, meg persze előtte az elkerülhetetlen elpakolást, és utána a visszapakolást. A porszívózást egyszerűen még a legmodernebb, legkönnyebben vonszolható, legkevésbé zajos, áramvonalasra designolt masinák sem tudják vonzóvá tenni.

A padlón levő piszok eltüntetésének a másik (teljesen zajmentes) módszere a felmosás, ami a porszívózással szemben nemcsak a por, hanem az odaszáradt foltok ellen is bevethető. Kár, hogy a lustafával csak a nagyját lehet összeszedni, a foltokhoz viszont bizony le kell térdelni és súrolni kell. Aztán meg még várni is kell, hogy a felmosás megszáradjon, és azután lehet csak visszatenni a gondosan félrepakolt bútorokat.

Leginkább megintcsak a pakolás miatt idegesítő a portörlés, főleg az olyan lakásokban, ahol rengeteg a kitett fotó, emléktárgy, váza, figura, csecsebecse, amiket egyenként kell portalanítani. Akinek nem zárt a könyvszekrénye, annak pedig elvileg a könyvek kiporolására is néha illik időt szakítani. Nem különösebben fárasztó, de roppant unalmas.

A portörléssel szemben az ablakpucolás viszont borzasztóan fárasztó tud lenni. Főleg azok számára, akik - kollegánkhoz hasonlóan - belvárosi bérházban laknak, ahol a nagy belmagasság miatt egy ablak két függőleges ablakszárnyból és egy harmadik, vízszintes, lebuktatható ablakból áll. Mindezt természetesen a dupla ablak miatt kétszer, és egy ablaknak két oldala tisztítandó, tehát egy ilyen horror-nyílászáró 12 üvegfelület és a hozzá tartozó 6 hatalmas és súlyos fakeret tisztítását igényli.

De hiába a szépen megpucolt ablak, ha koszos az előtte lógó függöny. Ezt a tevékenységet is főleg a nagy belmagasságú lakásban élők átkozzák, hiszen itt még komplikáltabb felmászni a karnishoz, ott csimpaszkodva levarázsolni a függönyt, majd a mosás után feltenni. Maga a mosás ugye nem lenne különösebben bajos, csak a levétel és a visszatétel ne lenne olyan komplikált. Arról nem is beszélve, hogy egyesek még ki is vasalják a függönyt a visszaakasztás előtt, hogy tényleg tökéletes legyen - vasalással megfejelve ez az akció is mindenképpen magas pontszámot érdemel.

A főzést eszünkbe nem jutott volna bevenni a legszörnyűbb házimunkák közé, hiszen ez alapvetően egy élvezhető, kreatív tevékenység. Sokan mondják, hogy mennyire szeretnek főzni, de azért ilyenkor nem arra gondolnak, hogy szívesen pucolnak meg másfél kiló főtt burgonyát a nagy tepsi rakott krumplihoz vagy szívesen magoznak ki egy zacskó meggyet egy jó pitéhez. Hagymafelkockázás, salátamosás, eper kicsumázása - tudnánk még folytatni. A főzésnek is van rossz oldala, ez pedig a zöldségek és gyümölcsök előkészítése, amit a menő szakácsok a kuktákra bíznak, otthon viszont életbe lép a “magad, uram, ha szolgád nincsen”-effektus.

Aki ezt istenigazából gyűlöli, az valószínűleg már beruházott egy mosogatógépre, igaz, a tevékenység egyik legundorítóbb aspektusát ezzel sem igazán lehet megúszni: az ételmaradék nagyját mindenképpen le kell törölgetni az edényekről, nehogy eltömítse a készülék lefolyóját. De persze még így is jobb géppel, mint anélkül. Vajon kesztyűben mosogasson az ember, amiben mindent könnyebb elejteni, és bűzlik utána a kezünk? Kesztyű nélkül, hogy kiszárítsa a bőrünket a mosogatószer még akkor is, ha aloe verás márkát vettünk? Mosogatáskor tapicskolni kell az ételmaradékos forróvízben, sokan még törölgetnek is utána. Van mit utálni rajta.

Vannak külön sütők belső tisztítására kifejlesztett termékek, de ez a tevékenység még ezekkel a tisztítószerekkel sem okoz akkora örömöt, mint ahogy az a reklámból tűnik. A sütőtisztításra az ember nehezen veszi rá magát, mert a 220 fokon odaégett zsír/tészta/stb. úgyse látszik kívülről, csak ha kinyitja vagy használja az ember a sütőt. De nincs mese, előbb-utóbb sikálni kell, és a sütő szokásos elhelyezkedése miatt általában jó kényelmetlen pozícióban.

A szerkesztőségi hűtőben a legutóbbi időkig uralkodó rémisztő állapotok valószínűleg egy lakásban nem fordulhatnak elő, de azért az otthoni jégszekrényt is elég utálatos kitisztítani. Kidobálni, aminek lejárt a szavatossága, biztonságba helyezni, ami még ehető, leolvasztani a fagyasztót, lesikálni, ami kifolyt. A procedúra, amellett, hogy undorító, még hosszadalmas is. Nagyon magas pontszámot jósolunk neki, bár következik még néhány igen komoly vetélytárs.

A vizes blokk takarítása általában nehezített pálya a sima takarításhoz képest, de a problémás helyiség(ek) legszörnyűbb része kétségtelenül a vécé. Gumikesztyűvel és toalettkacsával felfegyverkezve is borzasztó érzés a fajanszot térdelve súrolni, főleg akkor, ha az ember nem csak maga és közvetlen családtagjai után takarít, hanem mondjuk vendégek hagytak nyomokat a vécében, esetleg egy jól sikerült házibuli után.

Az ember mindig rutinosan úgy béleli ki a kukát a nejlonzsákkal, hogy nehogy mellémehessen valami, és amikor betelik a szeméttároló, az egészet zacskóstul higiénikusan ki lehessen emelni. Néha azonban becsúszik egy gikszer: valami kiszakítja a zacskót, aztán a dinnyehéj leve a kifolyik a lyukon, kuka aljára kicsöpögött szaft pedig a jó nyári melegben egy-két nap alatt saját életre kel. Egy ilyen balesetre gondolva adja meg alább a pontszámot.

Csempét az ember oda tetet, ahol gyakran nagyon undorító dolgok fröccsennek a falra, ebből következően a csempelemosás egy gyakran nagyon undorító tevékenység. Aki pucolt már csempét állva vizelő férfiak által használt vécé mellett, az tudja, hogy azért van abban valami, hogy jobban tennék az urak, ha ülve végeznék kisdolgaikat is. A konyhacsempéről legalább nem vizeletet, hanem mondjuk odafröccsent zsír kell levakarászni, ami kevésbé undorító, viszont sokkal nehezebben jön le. A fürdőszobában egyébként ugyan általában nincsenek gusztustalan dolgok a csempén, de a kád, illetve zuhany környékén pl. a vízkő azért tisztességes kihívás elé állíthatja a tisztaságszeretőket.

És íme még egy udorítósági aduász, aminek 10 körüli végső pontszámot jósolunk. A témáról tömören csak ennyit idézünk az idevágó szerkesztőségi megbeszélésből: “lefolyóból hajak, szőrök kiszedése - mindig iszom előtte egy felest, hátha úgy nem liftezik a gyomrom.”

Olyan munka is bekerült a legrosszabb 15-be, ami egyáltalán nem undorító, csak fárasztó, hosszadalmas, szinte lehetetlen tökéletesre megcsinálni, és ráadásul egy normális világban nem is lenne rá szükség. Miért nem tanuljuk meg beérni annyival, hogy egy ing szép tiszta - miért kell még ránctalannak is lennie? Mindent rossz vasalni, de talán az ingeket a legrosszabb. Azok a férfiak, akik maguk vasalják az ingeiket, még egy plusz bosszúságtól szenvedhetnek: a vasalódeszkákat általában nőkhöz méretezik, ezért igen nehéz olyan alkalmatosságot szerezni, amin egy 180 centi fölötti férfi kényelmesen, előregörnyedés és hátfájás nélkül vasalhat. Amit ráadásul azért csinál, hogy aztán legyen miben munkába mennie. Botrány.

És végül bónusz takarítási feladattal büntetik magukat azok, akik úgy döntenek, hogy macskát tartanak a házban. Ahhoz, hogy a lakás megfelelően szagmentes maradjon, a háziállat illemhelyét megfelelő rendszerességgel tisztítani kell, és ez semmivel sem kellemesebb, mint az emberi toalett pucoválása.