1. Kéregető punkok
A Szigethez egy időben hozzátartoztak az igénytelenségből példát mutató punkok, de manapság már csak egy pár olyan lézeng a kijáratnál, aki félrészegen próbálja meg összetarhálni a jegy árát. Fikusz nevű olvasónknak pont ők hiányoznak: “nekem hiányoznak még a kéregető punkok, akik már nem tudják, vagy nem is akarják kifizetni a nem magyar pénztárcához mért jegyet” - írja.
2. Éjszakai metál
Amikor a zárt metálsátor színpaddá avanzsált, a változtatásnak fontos következménye volt, hogy a nyitott színpadon már nem lehet egész éjjel zúzni, mert az túl hangos lenne a környékbeli lakosoknak. Sokan emiatt visszasírják a sátras formátumot, közülük Nándor írt nekünk egy lakonikusan rövid levelet, amelynek a szövege mindössze ennyi volt: “egészéjszakás metálsátor, nem is kétség”.
3. Tizenöt évvel ezelőtti árak
Mi kicsit triviálisnak tartottuk ezt megemlíteni a korábbi cikkben, de Terror Dzsoni nem hagyta ki ezt a valóban húsbavágó kérdést. A következőket írta: “nekem az rémlik, hogy egy hét együttlét nem került egy átlagos magyar fizetés két-háromszorosába, illetve, hogy voltak olyan rendezvények és helyszínek - a legtöbbről ti is írtatok - ahol az ember valami értelmeset is hallott, nem csak a bebaszott külföldi kretének makogását. Ez a fesztivál már nem magyaroknak kerül megrendezésre, hanem a nyugati fiataloknak, akiknek ezek az árak nem jelentenek anyagi csődöt.”
4. Napilap
Mi ezt már majdnem elfelejtettük, de tényleg volt ilyen. “Régebbi fesztiválokon volt egy "Sziget Sun" (?) nevű napilap az előző nap eseményeiről, érdekességekről, interjúkkal, talán várható időjárással, stb. Az nagyon klafa volt. Igaz, a nemzetközi közönség és az okostelefonok korában ez már nehezebben kivitelezhető (többnyelvű újság), és talán idejétmúlt is, de a maga idejében nagyon népszerű volt - legalábbis nagyon hamar elkapkodták a kirakott példányokat” - emlékeztet Balázs.
5. Frankó reklám
Van, aki szerint a vicces reklám is hozzátartozik a fesztiválhoz. A Kistehén minket csak eleinte szórakoztatott, de a 2004-es rajzfilmeket most is kedvtelve nézegetjük. Egy olvasónk szerint a 2011-es reklámfelhozatal nem üti meg a mércét: “nekem azok a frankó szigetreklámok hiányoznak, ami a prodidzsájjal meg a nem tetszetőssel véget értek. Az idén már nem is láttam reklámot vagy olyan silányt hogy nem is emlékszem rá.” Emlékezni mi sem emlékeztünk, de van például az alábbi hörcsögös (több nyelven) meg ez a külföldieknek szóló reklám is.
6. Kordonmentesség
Ahogy nőtt a tömeg az évek során, egyre több kordonra lett szükség. Fikusznak, akit már feljebb is idéztünk, ez sem tetszik. Szerinte régen “még nem voltak, vagy csak elenyésző mennyiségben kordonok, és nem terelgették az ott lakókat mint egy jól nevelt birkacsordát.”
7. Magyar fellépők
Terror Dzsoni sem állt meg egy dolognál, hiányolja a magyar zenekarokat is. “Az idei fellépők listája pedig messze áll a korai Sziget fellépőihez képest. Akkoriban - az első Szigeten is ott voltam, akkor még Diáksziget néven futott a dolog - még egy-két külföldi név volt, akik viszont vonzották a műértő közönséget, most meg ha a Prodigy nem jön el a Szigetre, nem is fesztivál a fesztivál! Ugyanazokat az előadókat hívják évek óta, s ugyanazok a szar alakok mennek rájuk évek óta.”
8. Milli tejbár
Többen is hiányolták a Milli tejbárt. Ugyan tejtermékeket, tejes ételeket azóta is lehet kapni a Szigeten, mindenki arra a verzióra emlékszik a legélesebben, amelyik az első volt a műfajban. Olivér szerint szinte ez volt a legjobb az egész fesztiválban: “a Sziget feelinget egyértelműen az jelentette, amikor egy véresre pogózott heavy metal koncert után az ember bemehetett a Milli tejbárba kérni tejbepapit... ki ne hagyjátok a listáról!”
9. Sziget feeling
És ha már a feelingnél tartunk, sokan pont ezt hiányolják úgy általában, anélkül, hogy konkrétumokhoz kötnék a dolgot. Tamás például úgy fogalmazta ezt meg, hogy “hangulat-emberek-kultúra”, más a spontán módon összeverődő dobolásokat, poénokat, játékokat hiányolta. Ilyesmiből tavaly is láttunk egyet, de van, aki szerint régebben több ilyen volt.
10. A Magic Mirrorból a tükrök
Kisebb meglepetés idén, hogy az egyik klasszikus partihelyszínt, a Magic Mirrort is kissé átvariálták. A vurstlihangulatú, belül ülőhelyekkel és tükrökkel felszerelt sátorbelső eltűnt, és az egész átkerült az út túloldalára. Így belülről már ez a helyszín sem különleges, és aki idén van először a Szigeten, biztos nem érti, hogy miért tükrökről van elnevezve, ez már csak egy a sok puritán sátor közül. De talán ennél rosszabb, hogy lett vele szemben egy folyamatosan jellegzetes kajaszagot árasztó McDonald's. Akikkel eddig a Szigeten idén beszéltünk, nem nagyon örültek annak, hogy a McDonald's is betette a lábát a Szigetre, bár az esemény váratlannak sem mondható.
+1
Plusz egyként pedig álljon itt Emőke levele, amiből őszintén szólva nem sokat értünk, vagy legalábbis nekünk ezekből nem minden rémlik - bár kétségtelen, hogy a Sziget mindig mindenkinek más. Emőke mindenesetre a következőkben sorolta fel, hogy neki mi hiányzik a legjobban a Szigetből: “tortadobálás, harkály ember lábnyom vadászat, Zsidó-Krishna jamboree, AZ A BIZONYOS 50.000 EMBER!!! (Üllői úti Fuck-koncert után), Csókkirály (Balaton, Menyhárt Jenő után)”.