Leteszteltük a ParaParkot, de nem leszünk spoileresek
A ParaPark létezéséről eleinte csak azok vehettek tudomást, akik látták a bejáratot a Harminckettesek tere mögötti, Gondozó nevű romkocsmában. Aztán a ParaParknak lett Facebook-oldala, így találtuk meg mi. Majd volt róla írás a Kocsmablogon, és egy augusztus végi tesztjáték után a Velvet közli az első riportot erről a rendkívüli helyről és annak kitalálójáról-működtetőjéről.
A játék kezdetén négyen egyszerre záródtunk be a ParaParkba, a társaság fele egyáltalán nem tudott magyarul, de a nyelvtudás nem feltétel ehhez a játékhoz. Tudtuk, hogy meglepő lesz, mégis annak ellenére meglepődtünk, hogy számítottuk a meglepetésekre. Tudtuk, hogy kicsit para lesz, és mégis annak ellenére kellemesen borzongtunk bizonyos rejtekhelyek megtalálásakor, hogy azt hittük, minket azért már nem lehet olyan könnyen megborítani.
A legalapvetőbb szabályokon kívül (nincs belőlük sok - a lényeg a bevezetőben olvasható) nem ildomos többet mesélni a ParaParkról, mert az élmény akkor a legjobb, ha minden meglepetés benne a résztvevőknek. Később a fényképeket is úgy készítettük a helyszínen, hogy valamennyit sejtessünk az élmény hangulatából, de egyetlen poént se lőjünk le: a ParaParkról nem olvasni kell, inkább ki kell próbálni. A teszttel persze nemcsak mi próbáltuk ki a rejtélyes játékot, hanem a játék is kipróbált minket: ezzel kapcsolatban azzal a kínos vallomással tartozunk az olvasónak, hogy a velvetes különítmény hajszál híján ugyan, de nem jutott ki a ParaParkból a rendelkezésre álló 60 perc alatt. Nem baj, hamarosan nyílik a második pálya, talán majd ott idejében megtaláljuk a megoldást.
Olyan még nem volt, hogy játékosok egymásnak estek volna
Gyurkovics Attila, a ParaPark megalkotója egyébként később meg is nyugtatott minket, amikor a játék után pár nappal visszatértünk riportozni: azért nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek nem sikerült kijutnia, hiszen a nyerési esély kb. 50%. Mint megtudtuk, a kisebb létszámú (2-3 fős), csoportok vannak hátrányban ebben a játékban, de a négyfős csoportoknak sem könnyebb, ha nem forrnak össze egy csapattá: “ha négyen mennek négyfelé, akkor biztos nem jutnak ki. Ez az egy óra nagyon jól összekovácsolja az embereket. Olyan még nem volt, hogy egymásnak estek volna, pedig ilyen csoporthelyzetben akár az is előfordulhat.”
A ParaPark gazdája mindezt két hónapnyi tapasztalat alapján mondja, ennyi ideje működik ugyanis a hely. Gyurkovics Attila tavaly nyáron kezdett foglalkozni egy ilyen játék/szórakozóhely létrehozatalának ötletével, de csak 2011-ben fordultak komolyra a dolgok. “Ez év februártól már csak ezzel foglalkoztam, először volt két hónap, amíg a helyet kerestem, és április közepén találtam meg a Gondozót, ami május közepén nyitott meg. A játék tesztelése egy hétig tartott júniusban, napi átlag 2-3 csoporttal. A ParaPark június végén nyitott, és a visszajelzések alapján most kezdek megnyugodni.”
Az igazi agyrobbanás
Gyurkovics Attila egyébként győri, és a következőképpen mesélte el, hogyan jutott el tanulmányaitól a ParaPark ötletéig és megvalósításáig. “A szociális szférában dolgoztam; poszt-graduális képzésben úgynevezett szupervíziós képzést végeztem el, ez szakmai személyiségfejlesztés, ebben dolgoztam korábban. A tanulmányaim segítettek a ParaPark összerakásában: Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete épült bele, és ez, úgy tűnik, működik is.”
A flow, azaz az áramlat egy olyan állapotot jelöl, amit Csíkszentmihályi a tökéletes élményként definiált, ezt próbálja a ParaPark is előidézni. Az ilyen élmény kritériumai közé tartozik például, hogy legyen benne valami kihívás, de se nem túl nehéz, se nem túl könnyű. Legyen benne sikerélmény, legyen benne pozitív visszacsatolás, és kösse le az embert annyira, hogy az áramlat teljesen magával ragadja a résztvevőt. “A flow élmény jelei az időérzék és az én elvesztése” - mondja Gyurkovics, és mivel mi már végigjátszottuk a ParaParkot, pontosan tudjuk, hogy mire gondol. Odabent egyszerűen nem lehet másra koncentrálni, csak a játékra. Az a 60 perc semmi másról nem szól.
“Ha valaki úgy megy be, hogy nagyon éhes, az ezt ez alatt az egy óra alatt elfelejti. A ParaPark tényleg teljesen kikapcsol, és főleg akkor hatalmas flash, ha a játékosok az utolsó pillanatig nem tudják, hogy ez mi lesz. Úgy van a játék kitalálva, hogy mindenképpen vannak benne sikerélmények menet közben is, de az igazi agyrobbanás a kijutás: volt olyan, aki a nyakamba ugrott, amikor kijutott.”