Kjerstin Gruys, a UCLA szociológiából Ph.D-ző hallgatója egy éves kísérletbe fogott: megpróbálja megállni, hogy tükörbe nézzen. Jól halad: szeptember 16-án a 174. napon tartott, szóval nagyjából félidőnél jár. Tapasztalatait, gondolatait blogján osztja meg másokkal – így arról is ír, hogy október 1-jén esedékes esküvőjéhez nemrég esett át a ruhapróbán.
A YouBeauty-nak adott interjújában kifejtette: a kihívásra igyekezett felkészülni, ezért például gyakorolta a tükör nélküli arcfestést. “Noha néhány olvasóm kritizált, amiért úgy döntöttem, hogy fogok sminkelni a projekt közben, úgy éreztem, hogy egy szükséges minimum – színezett hidratálókrém, pirosító, szempillaspirál, olykor egy finom árnyalatú szemhéjfejték – viselése szakmai szempontból is fontos."
Esküvői ruháját is a kísérlet előtt választotta ki, mint mondta, ez is fontos tapasztalat volt. "Órákon keresztül kritikusan szemlélni önmagam a tükörben – ez volt az egyik legnagyobb motiváló erő. Azt akarom, hogy az esküvőm a partneremtől, Michaelről és rólam, illetve a szeretteinkről szóljon, ne arról, hogy leadtam-e azt a négy-öt kilót, hogy tökéletesen álljon rajtam a ruha.“ Megjegyezte, persze aggódik amiatt, hogy nem látja magát a menyegző napján, de legalább az erre szánt időt is a szeretteivel töltheti.
Gruys egyébként is a megjelenés szociológiai vonatkozásait kutatja, ezt az ötletet Sarah Dunant "Vénusz születése" című művéből vette, amelyben a szerző leírja: egy apácarend tagjai esküvel fogadják, hogy nem néznek emberi testre, még a sajátjukra sem. Kísérlete végén arra a kérdésre szeretne választ találni: ha egy évig nem néz a tükörbe, az segítheti-e önmaga elfogadását, illetve jobban fogja-e tisztelni saját testét. A YouBeauty mellesleg statisztikákra hivatkozva azt írja, átlagosan egy nő naponta több mint hetvenszer néz tükörbe. Mi is megnéztük, hogy bírjuk, és mire vezet egy ilyen kísérlet – persze jóval kevesebb ideig.
Én annyira akartam, de tényleg
Két munkatársunk úgy döntött, beszáll a kísérletezésbe. Ladypinkman három napot vállalt. "Reggel egy plüsskutyával beszélgető kisfiú ébreszt, aki utána ellát egész nap remek programokkal, szóval ilyenkor az első utam a fürdőszobába vezet, még utoljára nyugodtan. Ilyenkor álmosan átgondolom mi is a helyzet, pisilés, kézmosás és tükörbe pillantás. Hát igen, mindhárom reggel sikerült itt elbuknom, de hamar elkaptam a fejem, de tényleg, és utána csak úgy fogtam össze a hajam, kitapogatva hogy kábé milyen lett a copfom."
A nap folyamán kollégánknak négy tükröt kellett elkerülnie, ebből a legnehezebb az előszobai volt, ami állandóan útbaesik, és amiben általában a legtöbbször csekkolja a frizuráját – "(a párnacsaták és hentergések keményen igánybeveszik), és hogy oldalról mennyire lóg
rajtam a melegítógatya, illetve indulás előtt mennyire vagyunk cukik a gyerek meg én, kézenfogva. Ez utóbbi hiányzott a legjobban." Egyébként próbált emlékezetből csinos lenni, ami simán ment neki, csak gondolkodni kellett hogy ehhez a nadrághoz melyik tornacipő is volt a jobb tegnap. "Ha pedig valamitől pecsétes lettem, azt láttam tükör nélkül is, ahogy a fogrémet a vállamon vagy a kölesgolyómorzsákat a melleim között."
Kitbits egy teljes hetet vállalt, amelyből – rögtön lelőjük a poént – egyetlen nap sem sikerült. "A hétfőn kapásból azzal kezdtem, hogy a reggeli kómában eszembe sem jutott a tükörmentes hét terve. Szóval konstatáltam, hogy püffedtre aludtam a szemem, majd a fogmosás végére azt is, hogy ezt most épp nem kéne látnom." A nap további része eseménytelenül telt, két önkéntelen mosdóbeli, illetve egy esti, lefekvés előtti tükörbe pillantással.
A kedd reggel azonban izmos kihívás elé állította kollégánkat. "Az előző hétvége óta rendületlenül fogyasztott szőlő hatására változatos méretű csalánkiütések borították el az arcomat, viszketett, muszáj volt megnéznem. Szerencsére nem volt olyan látványos, mint rossz, de ezt időről időre ellenőriznem kellett." A szerda is így telt, kollégánk úgy nyelte az ezer milligrammos kalciumot, mint rutinos diszkójáró az ekit, így a kár csütörtökre elháríttatott.
Van, aki szépen fest tükör nélkül is
Ladypinkman az arc- és hajfestés miatt hiányolta a tükörbe tekintést, a szemöldökszedést pedig elfelejtette – a tesztidőszak alatt nem is próbálkozott vele. "A nagyobb gond a smink volt, meg a hajfestés utáni állapot a homlokomon, amit nem nagyon tudtam csekkolni. A szemöldökömet is elfelejtettem a teszt előtt kiszedni, azt viszont nem próbáltam meg tükör nélkül, nem úgy a szemfestést, ami állítólag nem is lett rossz, csak egy kisit maszatos, az meg majdnem menő. Az orromat, szemem alját, államat lekorrektoroztam finoman tapogatva, az nem probléma, csináltam már kocsiban is, de a pirosítót nem mertem használni. Az esetleges pattanások miatt viszont három napog aggódtam, hogy ha a hormonok cseszekednek velem, azt hogy veszem észre, de végül megúsztam ezt is."
Kitbitsnek még ekkor is jutott szentségelnivaló: csütörtökre ugyan megnyugtatóan levonult az allergiája, viszont az utolsó bölcsességfoga úgy döntött, megbosszulja korábban kihúzott társait. "Baromira elkezdett fájni a fogam, amit muszáj volt ellenőriznem. Viszont ha már úgyis belenéztem a tükörbe, kifestettem magam." A nap további részében legfeljebb véletlenül látta magát, amikor a szerkesztőségi mosdóban időzött, ez a projekt egyik megkerülhetetlen buktatója.
Pénteken pedig sörözésen vett részt, át is adjuk neki a szót. "Kocsmázás közben van az a szint, amikor már érzed, hogy kezd hatni az alkohol, és kicsit ellazultál. Na ilyenkor kell ellenőrizni az arcodon, hogy mennyire vagy vigyorgós, és annak függvényében választani meg a további italokat. Ez egy leküzdhetetlen késztetés, amely végképp megborította a tervet." A szombatot emlékei szerint megoldotta gyakori tükörhasználat nélkül, de a fájós fogát néha ellenőrizte. A feje bal oldala diszkréten, de egyre látványosabban kezdett a duplájára nőni, ettől kicsit ideges volt.
Ladypinkmanen nem túl megnyugtató, bár bizakodásra talán okot adó érzések uralkodtak el a kísérlet végére: "a reggeleket leszámítva elég jól boldogultam, ami vagy azt jelenti hogy baromi ügyes vagyok tükör nélkül, és ugyanolyan szépre csinálom magam látatlanban is, vagy hogy valójában egy kócos trampli anyuka vagyok én is, akinek mindegy a tükör, csak ezt magamnak sem merem bevallani".
Vasárnap reggel kitbits egy hetes nyaralásra indult, ám addigra a bizalom új dimenzióit fedezte fel: elhitte a pasijának, hogy nem olyan durva a duplájára dagadt feje, és nem ellenőrizte, még fogmosás közben sem. "Aztán beültem az anyósülésre, és konstatáltam, hogy egy visszapillantó lesz mellettem, többszáz kilométeren keresztül. Feladtam."
Kibírni éppen lehet
Összegezve a tapasztalatokat, Ladypinkman a párás szemmel idillezőket rángatja le a rögvalóba, egyszersmind üzenetet is közvetítve. "Gondolhatnánk, hogy egy 1 éves gyerek anyukájának minek is úgy egyébként a tükör, a gyerek akkor is odabújuk és/vagy összeken főzelékkel, ha kócosak vagyunk, az apja bent volt a szülésnél, azon az élményen meg már nem segít a szájfény sem, dolgozni meg nem járunk, úgysem lát senki. Hát igen, van az a dolog, hogy az anyukák ápolatlan szafaládék bő rongyokban, én a magam részéről szeretem ezt megcáfolni. Sminkelek a játszótérre és szeretem ha ki van találva a hajam, az egymillió karkötőm, a körömlakkom és a cipőm összehangja. Úgyhogy ez a három nap nem is lett volna olyan könnyű, ha nem bukok bele állandóan."
Kitbits szerint a projekt legnehezebb része az, hogy tükörbe nézni az ember általában önkéntelenül szokott, hiszen tükrök mindenhol vannak. "Kibírni épp lehet ezt az életvitelt, ha letakarjuk a tükröket, mert amúgy nincs igényem arra, hogy állandóan nézegessem magam. Napi három alkalom szerintem bőven elég, annyi viszont kell is. Akkor már lehet sminkelni is, no meg ellenőrizni, hogy nem maradt-e rajtunk fogkrém, esetleg pörköltszaft."