1. Szállodából tusfürdőt, szappant
A nyolcvanas években közhelynek számított, hogy a magukat élelmesnek gondoló, először nyugatra szabadult magyar turisták általában begyűjtötték a szállodákban rendelkezésre bocsátott törölközőket. Nyilván szegény magyarok úgy érezték, nekik nagyobb szükségük van a törölközőkre, mint a hoteleknek. Manapság azért már csak igen kevesen vetemednek törölközőlopásra, és nincs is kétség afelől, hogy a törölközőt a szállodából elvinni lopás. De mi van a többi fogyóeszközzel? Ha megmarad a kisszappan, a minitusfürdő, elegánsabb szállodában testápoló, varrókészlet, azokat magunkkal szabad-e vinni? Végülis ezeknek az ára benne volt a szoba árában, azért vannak ott, hogy a vendég elhasználja őket.
2. Levédetlen wifit
Ha telefonjával vagy laptopjával talál egy jelszó nélkül is használható wifit, ön rákapcsolódik? Ezért az internetkapcsolatért nyilván valaki más fizet, és ebből a szempontból valóban nem túl ildomos csak úgy igénybe venni.
A másik oldalról nézve azonban felmerül a kérdés, hogy ha valaki nem szeretné, hogy wifijét más is használja, az roppant egyszerűen levédheti a kapcsolatot egy jelszóval. Ha valaki nem alkalmaz jelszót, akkor ezt a gesztust úgy (is) lehet értelmezni, hogy az illető nem bánja, ha idegenek is rákapcsolódnak az internetjére. Ön hogy gondolja, valóban az engedély megadásának számít a jelszó hiánya?
3. Internetről ingyenes tévéműsort
A zenék és mozifilmek internetes kalózmegosztása a szerzői jogokat védő szervezetek szerint rengeteg kárt okoz a művek készítőinek a bevételkiesés miatt, hiszen kevesebb CD-t, DVD-t, mozijegyet vesznek az emberek. De sokan erre azt mondják, hogy mi van azokkal a tévéműsorokkal, amiket úgyis ingyen meg lehet nézni a tévében. Ezekért azok sem fizetnek, akik a tévében nézték meg a sorozat adott részét, hát akkor annak miért kéne fizetni, aki lemaradt egy epizódról (vagy az összesről) és az internet segítségével pótolja be, ami kimaradt?
Ha azzal ért egyet, hogy egyébként is ingyenesen fogható csatornákon bemutatott tévéműsorokat skrupulusok nélkül le lehet tölteni, hiszen ez ugyanolyan, mintha felvettük volna az adást videóra, akkor egy pontot adjon, ha ön szerint ez ugyanúgy lopás, mint mondjuk zenét vagy mozifilmet letölteni, akkor a tízesre kattintson!
4. Blogba képet
Tapasztalataink szerint olvasóink közül sincs mindenki tisztában azzal, hogy ide a Velvetre nem a Google képkeresője segítségével gereblyézzük össze az illusztrációkat, hanem a fotókért bizony fizetünk az ezzel foglalkozó ügynökségeknek. Rengeteg blogger van azonban, akik úgy gondolják, hogy ők nyugodtan összeszedhetnek és újra leközölhetnek jogvédett fotókat az azokat készítő fotósok vagy a forgalmazó ügynökségek, magazinok hozzájárulása, illetve jogdíjfizetés nélkül is.
5. Közterületről virágot
Ami úgyis az enyém, azt következésképpen ellopni sem tudom - ez a gondolatmenet az alapja annak, hogy sokan jogosultnak érzik magukat közterületen nyíló virágok csokorba szedésére.
6. Svédasztalról maradékot
Szállodai étkezéseknél, illetve ünnepélyes eseményeken gyakran csak úgy ki van téve az étel-ital, hogy mindenki annyit egyen-igyon, amennyit akar. Az természetesen nincs benne a hallgatólagos megállapodásban, hogy a résztvevők nyugodtan szedjék itt össze egy hétre előre a betevőt, és a szendvicseket, hússzeleteket, sütiket, gyümölcsöt szalvétába csomagolva menekítsék haza. Sokan mégis visznek magukkal étkeket a svédasztalról, talán arra gondolva közben, hogy amit ők nem tesznek el, azt az esemény végén úgyis csak kidobják.
7. Munkahelyről irodafelszerelést
Tűzőgép, filctoll, nyomtatóba való papír, olló, és a többi. Ha ön dolgozott már nagy irodában, jól tudja, hogy a dolgozók értéktelen fogyóeszköznek tekintik az ilyesmit. És ami értéktelen fogyóeszköz, abból miért ne lehetne hazavinni valamennyit?
8. Ingyen vizet
Az utolsó pontban pedig bevalljuk, hogy ennek a cikknek álcázott minifelmérésnek az adta az apropóját, hogy Budapesten a napokban ért véget az ingyen vizet adó automaták akciója. Az ingyen vízért a szervezők önkéntes adományokat vártak a palackok elvivőitől, amit egy alapítvány javára juttattak el, de természetesen benne volt a pakliban, hogy valaki semennyi pénzt sem hagy a becsületkasszában a frissítőért.
Az akció végén kiadott sajtóközlemény szerint a kezdeti lelkes fizetés után az egész akcióra nézve egy olyan átlag jött ki, hogy 60% nem dobott be semmit a becsületkasszába. Ön mit gondol azokról, akik fizetség nélkül vittek magukkal az ingyen vízből? Most szavazatával megmondhatja!