Újabb 10 szar meló: halszállító, gyógyszerbontó, csirkeüldöző

Fejenagy néven jelentkező olvasónk szerint a prostiknak is egy fokkal jobb, mint a húsipari dolgozóknak: „Először is, sokan mennek önként prostinak, azt mondani, hogy manapság a többséget kényszerítik, szimpla baromság. Rengeteg nő csinálja, mert pénzt akar keresni, és a puncijával meg a segglyukával többet megtud, mint akár az egyetemi végzettségével. De mi van a húsüzemekkel? Dolgoztam régen húsüzemben, diákmunkaként, hogy legyen nyárra pénzt elverni. Töredelmesen bevallom, ép elmével nagyjából 1 hetet bírtam ki, de nem is számítottak többre. Nutellás és sajtos kenyeret ettem még utána is két hétig, virslit és olyan felvágottakat, ami nem színhús, azóta se szívesen, ritkán. Fagyott disznószíveket locsolni melegvizes slaggal, hogy utána kézzel szét lehessen feszegetni őket, és műanyag ládákba pakolni a vese és pép mellé, abból lesz a fini mixelt, főzött felvágott amit úgy szeretnek az aszfaltlakók hamikázni. A földről felszedett, penészes szalámirúd megy a csomagológépbe kis mocskosrongyos törölgetést követően. De ez semmi. Vannak embereknek, akiknek az a feladata, hogy a fellógatott féldisznókat tovább darabolják a főbb szervekre, hogy azok a megfelelő termékekbe kerüljenek később. Mindezt egy lezárt, szarrá hűtött helyen, természetes fény nélkül. Ehhez képest önkéntes prostinak lenni lottóötös” – és tulajdonképp a levélírónak igaza van. Ha ön szerint mégsem, adjon 1 pontot!

Zsolt volt feketemosogató is, de szerinte sokkal rosszabb meló a karácsonyi halelosztás, amit évekig csinált. Hajlunk rá, hogy igaza van: „A halat platós kocsikkal hozzák a városba karácsonyonként, és ezen ül a sofőr (egész jó meló), meg a rakodó… A rakodó a platón lévő kádakból szákolja ki szeneskosarakba a hentesboltnál a halat, eközben nyálkás, sós ízű három fokos vízzel van tele még a csizmája is. Minél nagyobb a szák, annál gyorsabban haladunk, egy igazán jó rakodó 23-25 kilót tud egy szákolással intézni, így az 50 kilós kosár 20 másodperc alatt megtölthető. Kb. 100-150 száknyi hal van egy ilyen platós kocsin, ha pótja is van, akkor 300… 20 megállással mindenhol 3 mázsa hal kiadása az úgy igénybe veszi az ember izmait/ízületeit. Ami csizma a platóra fagyott vízben nem kicsit csúszik, hanem nagyon, kb, mint az alaszkai rákhalászok munkakörülményei. Mínusz 10 fok alatt szélben az egész inkább közelebb van az extrém sportok bármelyikéhez, mint a többiek által „munka” gyűjtőfogalom körébe tartozó bármihez” – írja Zsolt. Ez ön szerint mennyire szar?

Attila sokféle munkát próbált már, de a legrosszabb szerinte a gyógyszeripar egyik megnevezetlen munkaköre, melyet röviden bemutat: „Fejkendőben, maszkban, szemüvegben, kesztyűben, köpenyben (mert ugye gyógyszerekkel dolgozunk) füldugóval (mert a gyógyszergyárban iszony hangos adagológépek folyamatosan működnek) ülünk egyedül, esetleg párban (de ugye majdnem mindegy, hiszen állig beöltözve füldugóval nem lehet beszélgetni) egy ablak nélküli, steril szobában, ahol a falon csak egy óra van, és a csomagolásnál elrontott gyógyszeres levelekből kiszedjük az ép és a sérült tablettákat. Ezt nem tudja gép végezni, mert minden levél más okból kerül ide, van, ahol a levél rossz, van, ahol a tabletta. Azaz kézzel ki kell nyomkodni és megnézni az összes tablettát. Az ilyen levelek zsákokban állnak az ajtó előtt. Egy műszak nyolc óra, amiben kettő 10 perces szünet van. A szobán van egy kémlelő ablak, amin keresztül a műszakvezető tud téged nézni, hogy dolgozol-e vagy alszol. A gyárban még számtalan szórakoztató munkakör van, de talán ez a legócskább, viszont jól fizetett”. Ön bevállalná? Ha soha, adjon 10 pontot, ha talán, akkor 4-et, ha pedig biztosan, akkor 1 pont jár a gyógyszeriparnak!

„Folyamatos szopatások közben szolgálj ki, süss krumplit, aztán takarítsd ki a vécét, mindezt kb. 450-ért óránként. Legalábbis jópár éve még ennyi volt, amikor ott voltam. Néhány "manager" (hahh tiszta vicc a megnevezés) szerzett egy érettségit, aztán azt hitte, ő ott a jani, mert óránként 20 forinttal többet kapott. Ehhez képes a pizzafutár még konszolidált munka szerintem” – írja Mario. Ön szerint?

Zoltán a fémiparban próbált szerencsét, présműben dolgozott leszedőként, 3,5 tonnás présgép mellett: „Monoton állómunka, folyamatosan 3-4 órán keresztül megállás nélkül, mocskos, olajban tocsogó, lemezhulladékok mindenütt, állandó fémes szag, ami nem is jön ki a munkásruhádból, ezért ha kirúgnak, akkor a munkaruhád megy a megsemmisítőbe, mert nincs az a mosószer vagy mosógép, ami tisztára tudná mosni. Amikor ott melóztam, nem is értettem, ezt miért nem rabok végzik. Ja, és minimálbérért gyakran 12 órázva” – írja Zoltán. Stohl András pedig most örülhet, hogy nem rabokkal végeztetik a présmunkát. Ön beállna a présgép mögé, ha nagyon muszáj lenne, vagy még mindig inkább a feketemosogatás?

„Az én legrosszabb melóm kb. 5 éve volt, amikor egy diákszövetkezet kiközvetített a város szélén lévő csirketelepre, 450 Ft-os órabérért” – írja egy névtelen olvasónk, aki kerek 2 napig bírta a csirkék közt. „Egy hosszú nádtetős hodály, az emeleten és a földszinten is több ezer csirke/tyúk. Tömény csirkeszarszag és por keveréke, csak maszkban tudtunk dolgozni, ja és persze a padláson jó meleg is volt, szóval nem volt kellemes. A feladat pedig az volt, hogy el kellett kapkodni a csirkéket és átadni őket oltásra. Szerencsére kergetni csak az utolsó párat kellett, mert addig összetereltük őket egy kis helyre ahol nem tudtak elszaladni, alapállásban 2 csirke volt a hónom alatt, 2 pedig kézben, mert négyesével vittem őket. Mindez a madárinfluenza-járvány kellős közepén volt amúgy” – áll a levélben, szerencse, hogy az olvasó különösebb betegség nélkül megúszta. Szerintünk 10 pont és vegetarianizmus, ön szerint?

A képzett munkaerőnek is adódnak kellemetlen feladatai, akit nem csak pár napra közvetít a diákszövetkezet ide vagy oda, hanem hivatásának választ valamit, mint például Márton az ipari automatizálást. „Életem nem túl csodás, ám annál jövedelmezőbb korszaka volt évekkel ezelőtt a szennyvízátemelő szivattyútelepek vezérlését a helyszínen telepíteni... Namost akkor tessék elképzelni, hogy munkából hazaérve két fürdés után is konkrétan szarszagú a bőröd… És hogy ennek tudatában milyen a koncentráció a helyszínen… Nem is értem, miért nem vittünk légzőkészüléket!” – írja az olvasó, aki legalább rendesen keresett a szennyvízteleppel. Ezt lehet, hogy ön is simán bevállalná?

Gyöngy kívülállóként ítélte meg, hogy a legszarabb állás minden bizonnyal a lovászé, elég érzékletesen leírja, miért: „Én nem voltam lovász, úrilányként (hehehehehe) viszont évtizedekig lovagoltam különböző országrészekben es különböző országokban. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy - bár imádom a lovakat - lennék-e valaha lovász Magyarországon, mondjuk egy szolnoki bérlovardában, vagy akár a cecei ménesben. Nem indokolom meg, miért, tessék elmenni es megnézni, megkérdezni a fizetést, a munkaidőt, a körülményeket. Viszont szívesen lennek lovász Németországban, Olaszországban, Svájcban, Angliában és Franciaországban, de inkább lelövetném magam, ha az ukránoknál (pontosabban Kijevben voltam egy helyen) vagy Mexikóban kellene lovászkodnom (fizetés nincs vagy alig, pszicho- és fizikai "terror", stb)”. Ha ön szerint igaza van az úrilánynak, adjon 10 pontot a lovászmelóra!

A legfurább munka, amiről olvasóink beszámoltak, nem is tűnik olyan rossznak, ráadásul csak alkalmi feladatról van szó: „Pali bácsikám igazi ezermester. Kereskedelmiben kezdett, majd (szó szerint) felborítva a tanári katedrát esztergályosként végzett. Senki nem tudta úgy centírozni a bringámat mint ő, és teljes komolysággal mutogatta elhasznált lavórját 1985. környékén, amiből parabola-antennát tervezett készíteni. Mindenki tudta, hogy mindenhez ért, ezért is kereste meg a falu friss vállalkozója egy problémával: sikerült szert tennie két kamionnyi, kővé száradt, lejárt szavatosságú darált kávéra, vákuumzáras csavaros üvegben. Ukránoknak jó lesz az - így szólt az értékesítési terv. De legalább egy kicsit fel kéne rázni valahogy” – írja Csaba. Találékony bácsikája hamar kitalálta, hogy lazítsák fel a kávét, adagonként 1,20 forintot kaptak. „Forró villanyrezsó az asztalon, mellette az asztali karos fúrógép, a tokmányban egy fúró, az aljára kávéőrlő felhegesztve. Ketten ültünk Palival, én egy mozdulattal lecsavartam az üveg kupakját, majd fejjel lefelé feltettem a rezsóra az üveget. Mire így feltettem a negyedik üveget, az elsőn már megolvadt a vákuumcsomagolás, amit leszedtem, majd átadtam Palinak, aki cigivel a szájában felkavarta a beszáradt kávét a fúróval, majd az üveget visszaadta, amire gyorsan feltettem a még forró és ragadós vákuumfóliát. És így tovább” – nekünk tetszik ez a meló, és önnek?

Gillotte Angliában dolgozott egy étterem-bár kombinációban, ahol egyszerre volt takarító, mosogató és pohárgyűjtő. „A takarítás és a pohárgyűjtés volt a legrosszabb. Ha eltört egy pohár, kézzel kellett felszednem a darabokat, mert ’a söprű nem mutat jól a vendégek között’. Ha hányást kellett takarítani, azt is kézzel kellett (kesztyű persze nem volt), mert nem néz ki jól a felmosó a vendégek körében. Kilenc órát dolgoztam éjszakánként, nem engedtek el vécére sem, egy perc szünetet nem hagytak. Én voltam az egyetlen pohárgyűjtő lány, de mégis ugyanúgy meg kellett töltenem a kosaramat, mint a fiúknak, egy teli kosár 10 kiló biztosan volt, ezeket hurcolásztuk egész éjjel. Kilenc hónapig bírtam, aztán a munkanélküliséget választottam” – lehet, hogy mi is ezt tettük volna.

Zsolt – tudják, a halpakoló –, a feketemosogatásról sincs nagy véleménnyel: „A feketemosogatásban a legszebb a halászleves üst kipucolása (300 főre főzött a konyha, úgyhogy egy ilyen üst szép nagy). Úgy 15 centi vastagon áll benne a szötty, és általában két-három harcsafej is néz ki belőle. Kétféleképpen lehet megközelíteni: kefével (ennek a hátránya, hogy nem láttam még embert, aki így sikeresen kinyerte volna ezt a konglomerátumot az üst aljáról) vagy nagynyomású vízzel (ennek az a hátránya, hogy vagy belenézel az üstbe, és akkor látod hová kell irányítani a vízsugarat, de cserében még a homlokod bőre alól is kisméretű halcsontokat fogsz bányászni napokig, vagy nem nézel bele és ugyanott vagy, mint a kefével)” – írja Zsolt, aki szerint irodai karrierjének értékelésében ezek a keserű, fiatalkori tapasztalatok sokat segítenek. Na, akkor a feketemosogatás ebben a körben hány pontot érdemel?