A Fekete Lyuk és még 9 fájó hiány Budapesten

A legtöbben egyértelműen a Fekete Lyukat hiányolták az első listáról, amit mi sem felejtettük el, de balga módon nem gondoltuk, hogy olvasóink közül ennyien megfordultak arra anno. Rég tévedtünk ekkorát: csak a Fekete Lyukkal kapcsolatban beérkezett levelekből összeállíthatnánk egy külön cikket.

Következzen négy kiragadott idézet négy levélírótól. „Ide járt rémüldözni a pesti sznob elit” - összegez Dér András, aki ’89-’93 között filmet is forgatott itt Az árnyékszázad címmel. „Életem első emlékezetes bulija a Fekete Lyukban volt, 14 évesen jutottam le Vaszlavik Gazember ... koncertjére. A közönség körökbe kapaszkodott össze, és ugrált a ritmusra. Az egyik ilyen körben ugráltam, amikor azt vettem észre, hogy egy teli szájjal ordító srác felém repül. Bele is állt a homlokomba a metszőfoga. Még ma is látszik a nyoma” - írja CLS.

„Itt is fellépett a Kispál és a Borz, még nagyon amatőr együttesként, bár egy néző felismerte, hogy pécsiek (egy másik néző viszont a turháját Lovasi nadrágjára pöccintette az első sorból, amin azért ejnye-bejnyéztem)” - teszi hozzá Mityu. „1990-94 között jártam oda, volt ott komoly koncert: Henry Rollins, Einstürzende Neubaten (vagy hogy írták?)(van benne még egy u az a után - a szerk.), meg az összes tiltott magyar alter. Nem okozott problémát ha ittál, drogoztál, elájultál stb. Az igaz, hogy a KÖJÁL talált volna némi javítanivalót az ottani helyzeten, de mondjuk oda ritkán jártak kényeskedő arcok” - emlékezik elpadrino.

Gábor egy linket küldött, a hol a Fekete Lyuk történetét részletesen el lehet olvasni, úgyhogy akinek ez e pár emlékfoszlány nem elég, nosztalgiázzon tovább a Facebookon.

Akit nem riasztott a metróaluljáróban bulizás gondolata, az nyilván aranykorként tekint vissza azokra az évekre, amikor a Cha Cha Cha nyitva volt a Kálvin téren.

Egyik levélírónk - Sándor - Csacskának becézi a helyet: „nekem a Cha Cha Cha, az első Csacska a Kálvinon hiányzik a legjobban. Hogy miért is? Jó zene, jó társaság, nekem kellemes nők, sőt több éves szerelmek is onnan lettek. Jó pultosok, jó zene: pl. csütörtökön lement éjfélkor a Himnusz, majd a Cimbora, majd Nekem a Balaton a Riviéra, Love Is in the Air, Reptér Kordától. Kint állni a falnál sörrel a kézben, dumálni, csajozni, nézni a partit, a táncolókat, azon a zsebkendőnyi helyen pörögni. A Csacskában azt szerettem a legjobban, ha mondjuk lementél szerda este, egy teljesen szokványos napon, és akkor simán lehetett, hogy 4-5 ember olyan bulit tudott elkezdeni, hogy a végén az aluljáró is tele lett. … [A hely bezárásakor] az utolsó partira sokan eljönnek, érezni a mohóságot, hogy még gyorsan kiélvezzék utolsó pillanatokat, persze már évek óta nem volt az igazi a hely, de mégis, én nagyon szomorú lettem, rosszabb volt, mint egy szakítás. Azóta se buliztam olyan jókat, mint akkor.”

A Ráday klub a Közgáz Ráday utcai kollégiumában működött, és természetesen nem csak közgazdaságtan-hallgatók jártak oda.

Kitbits például meglehetősen bizarr személyekre emlékszik vissza a Rádayból: „a hely tele volt szavalósokkal, akik állandóan szavalták a dalok szövegét, még gesztikuláltak is hozzá, meg eljátszották, ez pl. egy Edda-szám esetén elég szórakoztató volt. Egy másik csávó állandóan vörös rózsákkal rohangált, és random csajok kezébe nyomta, de sose akart tőlük semmit (elrohant). Ja, és ott láttam életem legundorítóbb női vécéjét: valaki a használt tamponját a vécélehúzó láncának végére kötötte.” Ha önnek is könny szökik a szemébe az elérzékenyültségtől ezen sorok olvasásakor, mindenképpen a tízesre szavazzon!

És akkor következzen a lista egyetlen nem szigorúan véve budapesti szórakozóhelye, bár ez is vonz magához fiatalokat a fővárosból - ráadásul nem is zárt be, de olvasónk mégis nosztalgiával gondol vissza rá.

Noémi így emlékszik vissza a gödöllői Trafóra: „rockzene volt itt is többnyire, viszont a hely ismeretlensége miatt inkább házibuli jellege volt. Helyiek és néhány pesti járt ide, a pestieknek külön találkozópont volt 9 órakor az Őrsön. Reggel az első hévvel zárt a hely, kerülték az ellenőrök a kocsinkat, de olyan is volt, hogy állt 20 percig, mert valaki nem akart jegyet venni. Viszont soha nem lázadtak fel a normál utasok, egész idilli állapotok voltak ezek. Fél 5 első metró, háromnegyed 5 Moszkva tér hamburger.” Hogy ez még most is így van-e, azt bárki kipróbálhatja.

Noémi a gödöllői Trafón kívül a Totalcart is hiányolja, és ezzel távolról sincs egyedül. Ő így írta le ennek a klubnak a történetét: „A Krúdy Gyula utcából indult, majd Nyugati tér - ekkor volt a csúcson - , Újpest (ide külön Totalcar-buszok mentek a Nyugatitól! Volt, hogy innen mentem iskolába), végül talán Akácfa és Csengery utca volt, de már erősen hanyatlott.” Rajta kívül például Gy is megemlítette levelében ezt a helyet. „Ma már én sem értem, mi abban a szórakoztató, hogy sokszáz ember csápol egész este. Utána meg Richtofit krémmel kenegettük a nyakunkat” - emlékszik vissza, de azért akkoriban nyilván ő is remekül érezte magát a Totalcarban.

Szuki több szórakozóhelyet is említ levelében (pl. a Fekete Lyukért ő is reklamált), ezek közül, úgy döntöttünk, hogy a ZGY-t emeljük ki. Akinek nem rémlik, hogy mit takar ez a rövidítés, olvassa el ezt: „a kilencvenes években legendás hely volt még a ZGY, alias Zöldség Gyümölcs, ami egy kocsma/találkozóhely volt a Király utcában volt, közel a Dob utcai átjáróhoz, sokat gyűltünk ott is.

Mindenki oda járt volt, aki akkoriban számított, aztán átköltözött a hely a Kresz Gézába, és ezzel a varázs is odalett.” Ehhez a klubhoz is kaptunk egy facebookos linket, tavaly télen volt ugyanis nosztalgiaeseményük.

Rengeteg egyetemi klub volt és van Budapesten, ezek közül a Ráday után még a SOTE klubot is kiemeljük, hiszen a Nagyvárad Téri Elméleti Tömb (rövidebb nevén NET) hosszú évekig fogadta szombat éjszakánként a szórakozni vágyó fiatalokat, körülbelül az ezredforduló környékén zárt be.

Akik jártak oda, tudják, hogy a szokásos diszkón kívül koncertek is voltak néha, meg mozi is. Álljon itt Zsolt rövid emailje teljes egészében: „SOTE, ott nőttem fel, minden hétvégén ott lógtam 16-tól. Az elején még kellett tagságit is váltani, csak úgy nem lehetett bemenni, és marha nagy volt.” Neki biztosan mond valamit az a név, hogy DJ Rákász.

A Jailhouse csak hajszál híján maradt le az első tízes listáról, így igen megörültünk neki, hogy volt olyan levélíró, aki említette ezt a Tűzoltó utcai pincehelyiséget, aminek a bejárata (vagyis inkább lejárata) a Trafótól nem messze volt. Így most a második listából már végképp nem marad ki.

A fent már idézett Szuki azt mondja, hogy „egyetemistaként sok hétköznap estét/éjszakát töltöttünk el ott, akkor már az elektronikus zenék bűvöletében”, míg Jani úgy gondolja, hogy „a kétezres évek legjobb budapesti partisorozata volt a Lollipop, mi arra mentünk mindig a Jailhouse-ba”. Ha egyetért - 10 pont. Ha azt se tudja, miről van szó - 1 pont.

Bár többen említették az E-klubot, a Népliget híres diszkóját azért hagyjuk ki ebből a listából, mert bár elméletileg bezárt, a zárás nem tűnik véglegesnek, hiszen például ebben a hónapban is lesz ott egy buli. Helyette az E-klub tervezőjének (Csikós Mihály) egy másik szórakozóhelyét választottuk, a Rockokót. Zsumeginek például van egy szép emléke ezzel a hellyel kapcsolatban: „a bejáratnál volt egy hatalmas tükör a falon. Kifelé kicsit kapatosan elnéztem az ajtót, nekimentem magamnak a tükörben, bocsánatot kértem magamtól, majd megpróbáltam kikerülni és továbbmenni. A kidobók röhögtek mint állat” - írja, igaz, azt is hozzáteszi, hogy lehet, hogy ez nem is Rockokóban volt, hanem a Rocktogonban.

És tizedikként emlékezzünk még a Banán Klubra, ahova, hírneve ellenére, szerkesztőségünkből soha nem jutott el senki sem.

Még szerencse, hogy András írt nekünk egy figyelmeztető emailt azzal a szöveggel, hogy „azért a Banánt se felejtsétek Csillaghegyen, volt az év klubja is”. Ha ön megfordult annak idején a Banán Klubban, adjon alább valami szép osztályzatot!