Egy dupla pakolási maraton (régiből ki, újba be) rengeteg tanulsággal szolgál. Az ember sok mindennel kénytelen szembesülni, amikor egy költözés miatt az egész életét be kell dobozolnia, és ki kell ürítenie azt a valahány négyzetmétert, ami addig az otthonául szolgált. Megpróbáljuk összegezni ennek tanulságait és érdekességeit, az első öt pontban a dolog jó oldalával kezdve, a 6-10. pontok alatt viszont a hátrányokra koncentrálva. Ön költözött már életében? Ha igen, hányszor? A cikk tele van szavazógéppel, kattintson bele mindegyikbe!

1. Életleltár

Miközben kipakol az ember a régi lakásból, kénytelen minden egyes tárgyat egyenként kézbe venni, és ezáltal óhatatlanul is kicsit visszagondolni a történetére. Máskor sosincs alkalma az embernek arra, hogy ilyen pontos leltárt készítsen saját életéről, vagy legalábbis annak tárgyi vonatkozásairól. Általában mindenki azon döbben meg a leginkább, hogy több ruhája, tárgya, mütyürje van, mint gondolta volna, de jóleső dolog tud lenni ezeket mind egyenként egy-egy dobozban biztonságba helyezni, miközben segítségükkel helyek, események, személyek idéződnek fel az emberben. A költözés egy tükör, hasznos egyszer-kétszer az életben belenézni.

Ön hányszor költözött már életében?

2. Jó alkalom a purgálásra

Sőt, nem csak végignézni érdemes az évek során felhalmozott tárgyakat, hanem értékelni is őket. Ennél jobb alkalom nincs a már régóta nem használt kacatok kipurgálására. Ami nem kell, azt nem érdemes költöztetni - mehet a szomszéd néninek, a hajléktalanoknak, a segélyszolgálatnak, vagy ha annyira rossz állapotban van, akkor a kukába. Sokan az évek során „pont most dobjam ki?”-felkiáltással nehezen válnak meg bizonyos lomoktól, csak azért, mert régiek. Erre a költői kérdésre azonban a költözés érvényes válasszal szolgál, mert ez ésszerű apropóval szolgál a kacatoktól való végleges megváláshoz.

3. Fejlődnek az ezermesteri készségek

Az embernek rengeteg praktikus dolgot kell megoldania az összepakoláskor - a kipakoláskor és az új lakás berendezésekor meg még többet. A csomagolási technikától a csilláreltávolítás módjáig rengeteg téren fejlődhet az ember. Sokan csak költözésekkor frissítik abbéli tudományukat, hogy hogyan kell a számítógépet, hifit, tévét „összedugni”, hiszen a szetteket először a régi otthonból el kell távolítani, aztán az újban újra össze kell állítani.

4. Lehet kreatívkodni

Aki szeret lakberendezni, annak remek alkalom, egy izgalmas kihívás a költözés. Egy új lakásban, új elrendezésben a régi bútorok is teljesen máshogy hatnak, frissebbeknek tűnnek, új arcuk lesz, talán használni is máshogy fogják őket ezentúl. Érdemes és érdekes ezzel egy kicsit eljátszadozni, meg költözéskor valamilyen szinten muszáj is. Ha meg úgyis csinálni kell, akkor meg miért ne élvezné az ember?

Mi a legjobb a költözésben az alábbiak közül?

5. Megcsináltam!-érzés

Egy költözés meglepően sok munkával és erőfeszítéssel jár, ezért különösen nagy sikerélménnyel ajándékozza meg az embert a végén. Kevés ahhoz fogható érzés van, mint amikor az ember végre ott van az új lakásban, körbenéz, és látja, hogy minden megvan, minden a helyén van, minden az új helyén van, és megelégedéssel nyugtázhatja, hogy ezt az egészet (többé-kevésbé) saját kezűleg ütötte nyélbe.

6. Idő-, pénz- és kényelemveszteség

Persze a sikerélmény éppen attól olyan intenzív, hogy keservesen meg kellett szenvedni érte. Nézzük tehát most a költözés rossz oldalát. Oldalait. A legegyértelműbb: akinek nincs egy csomó pénze költöztető cégre és lakberendezőre, annak rengeteg kétkezi munkát kell belefektetni a lakásváltásba. Erre rámegy egy csomó idő, és ami a legbosszantóbb, költözni még úgy sem olcsó mulatság, hogy az ember közben halálra is robotolja magát. Ráadásul szinte elkerülhetetlen, hogy ne kelljen legalább egy pár éjszakát vagy félig már kipakolt, vagy teljesen még be nem rendezett lakásokban tölteni, kényelmetlenül, matracon aludva, folyton dobozok között lavírozva.

7. Pár dolog óhatatlanul elveszik

Az rendben van, hogy az ember egy csomó mindent direkt kidob költözéskor, Murphy azon törvénye viszont elég bosszantó tud lenni, hogy nincs költözés eltűnő tárgyak nélkül. Persze az ebédlőasztal a legritkább esetben veszik el két lakás között, de az embernek a beköltözés után még hetekkel is eszébe juthat, hogy volt egy jó öve is, ami a költözés óta nem akadt a kezébe, vagy hogy nincs meg a naptár, ami régen a konyhában a falon lógott, esetleg rejtélyes módon megcsappant az evőeszközök száma. Egy dologban lehet csak reménykedni: esetleg a következő költözéskor majd előkerül.

Mindent összevéve jó vagy rossz dolog költözni?

8. Szemétgyár

Az első kellemetlen probléma ezen a téren az, hogy az ember honnan szerezzen dobozokat és egyéb csomagolóanyagokat. Viszont aki nagyobb tételben kezdi kidobálni a nem költöztetendő lomokat, annak - ha nincs éppen lomtalanítás - ezután már az okozhat gondot, hogy hogyan szabaduljon meg a rengeteg szeméttől. Mint ahogy a költözéshez csomagolóanyagként felhasznált dobozokat, béléseket, nejlonokat, szatyrokat, újságpapírt, ragasztószalagot is el kell valahova tüntetni beköltözés során. Nem éppen környezetbarát műfaj a költözés (sem).

9. Konfliktusözön

Ez a pont nyilván csak a családostul költözőket érinti - aki egyedül megy át másik lakásba, annak nincs kivel összeveszni. De ha már ketten vannak, akkor biztos, hogy mindenkinek más lesz a véleménye arról, hogy hova kéne tenni az ágyat, hogy melyik szoba kié legyen, vagy hogy melyik irányból nyíljon a hűtő ajtaja. Közhely, hogy házaspároknak tilos építkezni kezdeni, mert az ezzel járó sok nehézség annyira megviseli őket, hogy jó részük elválik, mire kész lesz a ház. Egy költözés azért rendszerint nem okoz annyi konfliktust, hogy a feszültség váláshoz vezessen, de rengeteg olyan helyzetet idéz elő, ahol több lehetséges megoldás közül kell kiválasztani egyet, véglegesen. Ez azért rendesen egymásnak tudja ugrasztani a családtagokat. Veszekedni meg ugye nem túl jó.

Mi a legrosszabb a költözésben az alábbiak közül?

10. Véglegesség-érzés

És a sok fáradság, munka, kiadás, vita meg kényelmetlenség mellett mégis talán az a pillanat a legrosszabb, amikor az ember a kipakolás bevégeztével bezárja maga mögött régi lakásának az ajtaját, kihúzza a kulcsot a zárból, és utoljára jön el egykori otthonából. Kicsit olyan ez, mint a halál - abból a szempontból mindenképpen, hogy egy pillanat alatt lepörögnek az ember szeme előtt a régi lakásban töltött évek eseményei. Minél tovább éltünk egy helyen, minél jobban szerettük, annál mostohább érzés onnan végleg eljönni, annál nagyobb szomorúság lezárni azt a fejezetet, még akkor is, ha egy (még) szebb helyre megyünk tovább. A véglegességet, az idő visszafordíthatatlanságát ilyen mélységesen személyes dolgokban megtapasztalni a legerősebb lelkeknek sem könnyű. Abba belegondolni pedig, hogy ami régen az én szobám volt, ahol éveken keresztül minden az enyém volt, és ahol annyi fontos és szép dolgot éltem meg, oda soha többet nem mehetek már be, sőt, mostantól egy idegen fog lakni benne - na, ebbe belegondolni meg végképp borzasztó.

Dehát pont az maradt ki, ami a legrosszabb az egészben!

Nem kizárt, hogy ön most azon bosszankodik, hogy pont az maradt ki a listából, ami ön szerint a legjobb, legrosszabb, legfontosabb, legviccesebb vagy legjellemzőbb. Ha valamivel nem ért egyet, valami kimaradt, vagy van egy jó sztorija egy katasztrofális vagy kész kálváriával felérő költözésről, készséges vagy éppen bunkó költöztetőkről, esetleg egy olyan ebédlőasztalról, ami mégis eltűnt két lakás között, kérjük, írja meg tapasztalatait, véleményét erre az e-mail címre!