Madonna lassan már harminc éve nyomul a pop eszközeivel a szürke hétköznapok ellen, és 1992-ben azt is beígérte, hogy a médiából, illetve az egész életből kirekesztett idősebb nők mellett is ki fog állni saját példájával, ha arra kerül a sor. Most itt az idő, Madonna rég betöltötte az ötvenet, karrierje sem dőlt be, a popkultúrából azonban továbbra is hiányoznak az idősebb nők. Hogy lehet ez? Úgy, hogy Madonna ezúttal igazolja azokat az előítéleteket, amik ellen korábban harcolt: az ötvenen túl már ő sem bevállalós. Véleménycikk az ageism és Madonna viszonyáról.

Rasszizmus, szexizmus, korizmus

Ez a nyitó bekezdés a cikk alján is szerepelni fog még egyszer, hogy önnek semmi kétsége se maradjon afelől, hogy a cikk szerzője távolról sem egy Madonna-gyűlölő. A popkirálynő helye már biztos a kánonban, soha el nem évülő érdemeket szerzett egy rakás zseniális világslágerrel, illetve a körülöttük kavart hisztivel.

És nem mellesleg azzal, hogy Madonna előtt senki nem állt ki a nőkért úgy, ahogy Madonna kiállt. Ezen kívül Madonna az ezredfordulós latinzene-mániát jóval megelőzve elsőként tette mellőzöttekből láthatóvá az USA mára legnagyobbá vált kisebbségét, a dél-amerikai bevándorlókat. Madonna előtt soha senki nem ünnepelte úgy a melegkultúrát, mint annak idején a Vogue. Madonna rengeteg olyan témát bedobott a köztudatba, amihez őelőtte senki nem mert nyúlni.

Maradt-e még olyan előítélet világon, ami ellen Madonna ne küzdött volna? Madonna rengeteget tett a rasszizmus, a szexizmus, a homo- és a xenofóbia ellen, és ha önnek már nem is jut eszébe több izmus, majd mondunk egyet mi. Illetve mond egyet maga Madonna az alábbi videón. Ami eddig még kimaradt, az az ageism, nevetségesen béna fordításban ageizmus vagy korizmus, azaz a korosabbak, az idősebbek, főként az idősebb nők elleni diszkrimináció.

A fenti részlet egy 1992-es interjúból származik, amikor Madonna 34 éves volt. Arról a jelenségről beszél, hogy egy bizonyos kor után az embert mellőzik, főleg a nőket. A popbiznisz különösen kemény ezen a téren: sehol sem könnyű negyvenen túli nőként érvényesülni, de a szórakoztatóipar meg végképp nem oszt lapot a nőknek, ha már nem is fiatalok. Egy klimaxhoz közeledő nő legfeljebb MILF-ként tud érdekes lenni, de akkor is csak kivételként és titokban.

Ez a harc lesz a végső

Az idősebbek mellőzésének következtében a negyvenen túl a nők láthatatlanná válnak. Csinálhatnak akármit, senkit nem fognak érdekelni eredményeik, gondolataik, érzelmeik. Ahogy Madonna is mondja a fenti interjúban, a világ annyira érdektelennek tartja az idősebb nőket, hogy kvázi azt mondja nekik, hogy a negyvenedik születésnapján egy nő akár nyugodtan meg is dögölhet. Ahogy Madonna előtt a fiatalabb nőknek sem volt szava, hiszen csak nők voltak, ahogy Madonna előtt a melegeket még említeni sem volt szabad, ahogy a La Isla Bonitáig a latinok sem érdekeltek senkit, ugyanúgy a világ a mai napig úgy csinál, mintha negyvenen túli nők nem léteznének. Madonna a fenti videón azt ígéri, harcolni fog ez ellen.

Az egyik oldalról azt mondhatjuk, hogy harcolt, sőt győzött. Az ageism-jelenségnek megfelelően Madonnáról is azt gondolta mindenki, hogy a negyvenen túl már ő sem fog tudni újat mondani. Tudott. Madonna most már az ötvenen is túl van, és hogy mond-e még újat, arról megoszlanak a vélemények, de az kétségtelen tény, hogy Madonnát továbbra sem lehet mellőzni, őt nem lehetett félreállítani, nem hagyta abba, hanem ugyanúgy tolja magát az arcunkba, mintha mi se történt volna. Ő maga tehát legyőzte az idősebb nőkkel szembeni előítéleteket, mert 53 éves, és továbbra is szemlátomást azt csinál, amit akar.

A baj csak az, hogy amíg Madonna korábban másokért is kiállt (amiből végső soron persze maga is hasznot húzott), addig most a többi negyvenen túli nőre nem vet túl jó fényt, hogy a popkirálynő 53 évesen is rendíthetetlenül riszál. Madonna ugyanis egyáltalán nem fogadtatta el a közvéleménnyel az aktív, boldog, kielégült és megrendszabályozhatatlan, de negyvenen túli nő képét - hiszen egyáltalán nem néz ki idősebb nőnek, semmilyen szinten nem vállal közösséget a generációjába tartozókkal. Éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a korát elfelejtsük.

Ennek azonban nem az az üzenete, hogy „egy negyvenen túli nő is ugyanannyit ér, mint a többiek”, hanem az, hogy „egy negyvenen túli nő is ugyanannyit ér, mint a többiek, ha nem néz ki negyvenen túlinak”.

Az egyik legjobb barátom is negyvenen túli

Az időseket övező leereszkedéssel vegyes érdektelenség jól párhuzamba állítható a homofóbiával. A melegekkel kapcsolatban sokan így gondolkodnak: „engem nem zavarnak a homoszexuálisok, csak ne reklámozzák a másságukat, mert az nem tartozik senkire”. Akik ezt mondják, közben általában haladónak gondolják magukat, kár, hogy ez a gondolkodásmód azt jelenti, hogy bárki nyugodtan lehet homoszexuális, csak ennek semmi jele ne legyen a külvilág felé, azaz lehetnek melegek, csak ne éljenek melegként, ne akarják ugyanazokat a jogokat, mint a többiek.

Ez ugyanúgy megengedésnek álcázott nettó homofóbia, mint az az ellentmondás, amit Madonna jelenlegi imázsa közvetít: lehetsz te is negyvenen túli nő, de csak akkor, ha nem viselkedsz úgy, mint egy negyvenen túli nő. „Legyél te is bátran önmagad!” - hirdette mindig is Madonna. Ezt a jelmondatot mára sajnos kiegészítette: „legyél te is bátran önmagad, kivéve, ha már túl öreg vagy hozzá!”.

Madonna nemhogy harcolna az idősebbekkel szembeni diszkrimináció ellen, hanem éppen mintha erősítené az előítéleteket. Hiszen ő maga is szisztematikusan irt mindent munkásságából, ami a korára utalna, azaz nyilvánvalóan szégyellnivalónak tartja ő maga is, hogy már elmúlt 50. A Madonna-produkció mindig is az énekesnő személyiségének erejétől volt olyan magával ragadó - az utóbbi években azért relatíve uncsi a popkirálnyő munkássága, mert pont ez a személyiség hiányzik belőle. Ötvenen túli önmagát már Madonna sem meri belerakni a popzenébe.

Madonna meg se próbál úgy csinálni, mintha nem lenne ciki ötven évesnek lenni

A negyvenen túliak nyilván hozzá vannak szokva, hogy ők már csak nevetség tárgyát képezhetik, de mégis különösen frusztráló, hogy Madonna demonstratíve nem hajlandó tudomásul venni saját életkorát. Azért méghozzá, mert ha volt már olyan személy a földön, akinek lenne elvi esélye ötven éves nőként sikert aratni a popbizniszben, az pont Madonna. Madonna most is arat sikert, csak nem ötvenes nőként.

Az igazi győzelem az ageism jelenséggel szemben az lenne, ha Madonna nem csak kortalan, íztelen-szagtalan, légüres térben létező műcsajsziként tudná magára vonni a világ figyelmét 2012-ben, hanem egy valós, konkrét ötvenes nőként is. De ezt meg se próbálja. Ha valaki tehetne most valamit az ageism ellen, az pontosan Madonna, ám ő a cselekvés helyett csak rejtegeti a korát, és személytelen műanyagpop mögé bújik. Kár, mert Madonnát ennél bátrabbnak és bevállalósabbnak ismertük meg.

És akkor a végére még egyszer az emlékeztetés: ez a cikk nem egy Madonna-fikázás volt, hanem annak megállapítása, hogy a popkirálynő példátlan karrierjében adódott most egy világraszóló lehetőség, ő pedig kihagyja ezt a lehetőséget, pedig korábban azt mondta, hogy nem fogja. Madonna megígérte az idősebbek melletti kiállást, de ehelyett most csak az arcukba vágta, hogy költsenek ők is milliókat plasztikára és személyi edzőre, ha érvényesülni akarnak. Madonna persze így is a popbiznisz egyik leglenyűgözőbb alakja marad, minden jót kívánunk neki, és minden jót kívánunk rajongóinak is, de ezúttal a legtöbb jót a negyvenen túliaknak kívánjuk, főleg a negyvenen túli nőknek - akik jó eséllyel valamikor maguk is Madonna-rajongók voltak.

Illetve lehet, hogy most is azok, csak most már senkit nem érdekel, hogy ki iránt rajonganak.