Egy szakállnál mi sem hétköznapibb dolog, feltéve, hogy jól ápolt és megfelelően rövidre nyírt arcszőrzetről van szó. Ennek a cikknek a szerzője azonban azt a típusú, hosszúra engedett szakállt vállalta be, ami a huszadik század eleje óta kiment a divatból (vagy legalábbis annak fősodrából). Mint kiderült, hat hónapja folyamatosan növő szakállal élni bizonyos szempontból nehezebb, bizonyos szempontból pedig könnyebb, mint ahogy azt az ember gondolná. Íme öt állítás, amit a legtöbb ember magától értetődőnek vesz a szakállnövesztéssel kapcsolatban, ám amiknek a gyakorlat éppen az ellenkezőjét igazolja.

1. Szakállat növeszteni szabad - NEM IGAZ

Szilveszterkor beteg voltam, és amíg az ágyat nyomtam, nyilván a legkisebb gondom is nagyobb volt a borotválkozásnál. Mire mindenen túl voltam és újra elérkezett az ideje, hogy emberek közé menjek, már kéthetes szakállam volt. Úgy döntöttem, végülis nem kötelező borotválkozni, szabad ember vagyok, új év kezdődött, 2012-ben szakállt növesztek. Ez volt az első nagy tévedés: a jelek szerint a férfiak arcszőrzete attól még, hogy teljesen természetes, lassan ugyanolyan tabunak számít, mint a nőknél a hónaljszőr vagy a szőrös láb.

Top 5

Aki szakállas, azt kényszeresen hasonlítgatják más szakállas férfiakhoz. Miel a hajam sem rövid, engem a következő személyekhez hasonlítottak a legtöbbször.

  1. Jézus
  2. Rumcájsz
  3. A számkivetett
  4. Tarzan (ezt ketten is mondták, pedig Tarzannak nincs is szakálla)
  5. Raszputyin

Amikor először elkezdtem szakállasan járni, hetekig nem volt olyan beszélgetésem, amit a partner ne a „nahát, szakállt növesztesz?” felütéssel kezdett volna meg. A nyilvánvaló válasz az volt, hogy igen, szakállt növesztek, de hogy ebben mi annyira meglepő, azt valószínűleg a kérdezők sem tudták. Rövid szakállam volt már korábban is. Kb. a harmadik hónapja nőtt a szakállam, amikor ezt a kérdésnek álcázott felkiáltást felváltotta a „mikor vágod le a szakálladat?” kérdésnek álcázott felszólítás. Amikor pár hete egy külföldi utamról fotót posztoltam a Facebookon, ismerőseim kommentjeinek 100%-a a szakállra kérdezett rá, nem arra, hogy milyen volt, hogy éreztem magam, stb.

Ha ronda a ruhám, nem érzi mindenki kötelességének, hogy beszóljon („mikor dobod már ki ezt a pólót?”). A közmegegyezés azonban a jelek szerint az, hogy egy pár centisnél hosszabb szakállra szabad egyértelműen lesajnáló megjegyzéseket tenni. Ha egy nőnek ugyanígy beszólnék, hogy nem tetszik a haja, soha többet szóba se állna velem. A szakállasoknak azonban valamiért el kell tűrniük, hogy folyamatosan mindenki kritizálja őket.

2. A szakáll viszket - NEM IGAZ

Ez egy kevésbé komplikált tévhit: sokan megkérdezik, hogy nem viszket-e a szakállam. Hát nem viszket, miért viszketne, nem vagyok se tetves, se bolhás. Persze amikor közvetlenül borotválkozás után serken a szakáll, az viszket, de ez a fázis pár nap alatt elmúlik, így hat hónap távlatából már alig emlékszem rá. Szóval nem, a szakáll nem viszket, mint ahogy a haj vagy hónaljszőr sem viszket.

3. A gyerekek félnek a szakállas emberektől - NEM IGAZ

Az, hogy a nők megközelítőleg 100%-ának nem tetszik a szakáll, az teljesen biztos, de a gyakorlatban azt nem igazán vettem észre, hogy a többi férfi tiszteletet parancsolónak tartaná az arcszőrzetet, pedig egy kutatás ezt állítja. A kisbabákról/gyerekekről mindenesetre azt szokták tartani, hogy ha meglátnak egy szakállas férfit, azonnal elpityerednek a félelemtől - na, ez sem igaz.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy az elmúlt fél évet folyamatosan gyerektársaságban töltöttem volna, de hat hónap alatt találkoztam kb. egy tucat hat év alatti személlyel, akiknek a fele ismert már korábbról is, a fele akkor látott először. Egyikük sem ijedt meg, egyikük sem pityeredett el, sőt, kifejezetten élmény volt a gyerekekkel játszani, mert a felnőttekkel szemben egyikük sem szólt be a szakáll miatt, sőt, a kisebbek egy idő után érdeklődve huzigálni kezdték. Úgy látszik, a többségből hat éves kora után veszik ki a szakálltolerancia.

4. A szakáll melegít, körülményes és kényelmetlen - NEM IGAZ

Mindenki biztosra vette, hogy legkésőbb nyárra levágom majd a szakállamat, mert amellett, hogy ronda, egyébként is biztos milyen kényelmetlen, pl. az arcmosást milyen körülményessé teszi, de nyáron emellé még melegít is. A körülményesség olyan szempontból tényleg nem tévhit, hogy a szakáll valóban gondozást igényel, olyan szempontból viszont mégis tévhit, hogy nap mint nap borotválkozni sokkal körülményesebb, mint egy szakállt ápoltan tartani.

Továbbá részemről nem vettem észre most a júniusi kánikulában sem, hogy az államnak melege lett volna a szakálltól, az egyetlen valódi hátrány az, hogy ha lesülök, a nyakam fehér marad a szakáll mögött.

5. A szakáll öregít - NEM IGAZ

A közmegegyezés úgy tartja, hogy a szakáll öregít. Én ehelyett azt mondom, hogy nem a szakáll öregít, hanem a borotválkozás fiatalosít. Egy férfi alapesetben, magától szakállas. Ugyanúgy, ahogy a testszőrzet nem öregít, a szakáll sem öregít. A csupasz bőr a gyerek- és kamaszkor jellemzője (kivéve persze a szőrtelennek születő ázsiaiakat), a borotválkozással-szőrtelenítéssel egyszerűen csak próbáljuk visszavarázsolni magunkat a pubertás előtti időbe. Egy férfival szemben (egyelőre) nem elvárás, hogy pl. a karjáról eltávolítsa a szőrzetet a fiatalosabb megjelenés érdekében, az viszont igen, hogy a szakállát folyamatosan borotválja, azaz ne öregítse magát. Rosszul teszem, ha logikát keresek ebben a gondolkodásmódban? Mert nem találok.

Lehet, hogy a velem egykorúaknál öregebbnek tűnök szakállal, lehet, hogy borotvált önmagamnál is öregebbnek tűnök szakállal, de azt fenntartom, hogy annál, hogy egy férfi hogyan néz ki az én koromban, annál nem tűnök öregebbnek. Ha önnek is volt már szakálla, vagy dolga szakállas emberre, ha valamit nem ért, vagy valamivel nem ért egyet, csak egyet tehet: írjon a Velvet email-címére!