1. A videóklipek érdektelenek lettek
Amikor a VMA-t 1984-ben kitalálták, mind az MTV zenecsatorna, mind a díjkiosztó fókuszában a videóklipek voltak. Ez a műfaj a ’80-as és ’90-es években élte virágkorát, és hogy mennyire érdektelenné vált mostanra, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy már az MTV is realityket sugároz videóklipek helyett. Már kevesebb videóklipet néznek az emberek (és azt se a tévében, hanem a neten), a videóklipekre ezzel együtt kevesebb pénzt költenek a zenekiadók. Egyszerűen már nem olyan fontosak a videóklipek, mint régen, így egy velük foglalkozó díjkiosztó sem tud olyan érdekes lenni.
2. A díjazottak is érdektelenek
Annak idején az REM-ből többé-kevésbé ez a díj csinált világsztárt, ugyanígy Lauryn Hill vagy Eminem számára is a csúcsra érkezést jelentette, hogy itt kitüntették. A mostani jelöltek közül holnap valószínűleg Rihanna fog nyerni, csak sajnos már nem sokat oszt vagy szoroz az ő szupersztárságán, ha adnak még egy díjat az egyébként tényleg zseniális We Found Love-nak. Nem mintha nem érdemelné meg, csak pont ezért nincs benne semmi érdekes.
3. Nincsenek már jó fellépések
A VMA-t régen azért is érdemes volt nézni, mert a sztárok általában valami frenetikus fellépéssel próbálták lekörözni egymást a színpadon. De hol van az már, amikor a Nirvana basszusgitárosa fejbedobta magát saját hangszerével, amikor Madonna bugyit villantott a menyasszonyi ruha alól, vagy amikor Britney Spears egy albínó kígyóval incselkedett? A legutóbbi igazán emlékezetes fellépés 2003-ban volt, amikor Madonna lesmárolta Britneyt, azóta csak az az egy fellépés kapott még visszhangot, amikor szintén Britney Spears 2007-ben visszatérést kísérelt meg, de csúnyán lebőgött. Újabban már csak akkor érdekes a VMA, amikor valaki elront valamit.
4. Nem ájulunk el a sztároktól
Volt valami bizsergető a ’80-as és ’90-es években önmagában annak, hogy ennyi popzenei sztárt együtt láthatott az ember. Ritkán voltak ők a képernyőn, csak ugyanazt az évi 2-3 videóklipet lehetett tőlük újranézni végtelenszer. Ehhez képest hatalmas felüdülés volt a VMA-t nézni, ahol végre nem a klip ment, hanem ott voltak maguk a sztárok. Manapság azonban annyit látjuk ezeket a figurákat, hogy önmagában az már senkit nem varázsol el, hogy láthatja őket még egy díjkiosztón. A 2012-es műsorban Rihanna fog fellépni, valamint többek között a One Direction, a Green Day, Pink, Taylor Swift és Nicki Minaj. Nehéz elképzelni, hogy van olyan popfogyasztó, aki úgy érezné, hogy még nem látta volna őket éppen elégszer az utóbbi hónapokban/években.
5. Kevesebben randalíroznak
Annak idején az MTV VMA egyik fő vonzereje az volt, hogy az ember úgy érezte, itt minden megtörténhet. A ’80-as és ’90-es évek rocksztárjai bármit megengedhettek maguknak, 1995-ben például Courtney Love sminkcuccokkal dobálta meg az éppen interjút adó Madonnát (lásd alább). Az ilyen epizódok is egyre ritkulnak, és ami van, valahogy az is kevésbé fergeteges: az utóbbi 10 évben csak egy ilyen mozzanat volt, amikor Kanye West félbeszakította Taylor Swift beszédét.
6. Nem feccölnek bele annyi kreativitást
Amíg az MTV VMA volt az év fő eseménye, addig a sztárok jól tudták, hogy elég ezen az estén valami nagyot villantaniuk, és gyakorlatilag az egész évre elintézték maguknak a promóciót. Ez ma már nem így van, nincs már akkora befolyása az MTV-nek, nem nézik annyian a műsort, így a sztárok sem veszik a fáradságot, hogy egy-egy húsdresszen kívül valami különösebben extrémet csináljanak pont itt. Megtartják a legkreatívabb húzásaikat a saját koncertjükre, vagy egy olyan műsorra, ami csak róluk szól. Mivel a zenészek is kevesebb energiát feccölnek az egészbe, legfeljebb egy haknifellépést nyomnak le itt a sok közül, a műsor kevésbé érdekes, ezért kevesebben nézik, és így még kevesebb értelme lesz bármi különlegeset idehozni. Úgy tűnik, ez egy önmagát erősítő ördögi kör, kíváncsiak vagyunk, hogy az MTV talál-e belőle kiutat, mielőtt a VMA végképp totális érdektelenségbe fullad.
7. Egy idő után minden unalmas, főleg a pop
És persze azért sem lehet könnyű a VMA-t rendezők számára fenntartani a nézők érdeklődését, mert egyszerűen egy idő után minden unalmassá válik. Ez a díjkiosztó olyan erős felhozatallal indult az első 10-15 évben, annyira újnak, forradalminak és frissnek hatott, hogy annak a fiatalos, rebellis lendületét egyszerűen lehetetlen lett volna a végtelenségig fenntartani. Annyira erősen kezdték, hogy ahhoz képest gyakorlatilag minden folytatás silánynak tűnne − hát még ez. A pop műfajában minden attól jó, hogy folyton megújul, hogy mindig új. Miért kéne akkor elviselnünk, hogy az MTV VMA már 28 éve mindig ugyanolyan?