1. Fűtés/légkondi
A hőmérséklet szabályozása neuralgikus pont mindenhol, ahol nők és férfiak együtt vannak, már egy autóban is. A nők fázósabbak, a férfiaknak viszont általában melegük van. Súlyosabb a helyzet, ha a két nem képviselői úgy vannak összezárva egy munkahelyen, hogy elegánsnak is kell lenniük, mert a hivatalos öltözék sajnos tovább rontja a helyzetet. Az öltönyben, nyakkendőben, hosszú ujjú ingben, zárt cipőben a férfiaknak méginkább melegük van, míg a nők még jobban fagyoskodnak a szoknyában, kivágott felsőben. Ebből következően a legtöbb munkahelyen állandó a vita télen a fűtésről, nyáron a légkondiról. Előbbit a férfiak akarják folyton lejjebb állítani, míg utóbbit a nők, mert miközben egy férfi a zakóját is átizzadja, addig a mellette ülő nő tüdőgyulladást kap. Béke soha nem lesz.
2. Ablak nyitva/zárva
Egyre több az olyan irodaház, ahol nem lehet az ablakot kinyitni. Ez a klausztrofóbiásoknak lehet, hogy egy kellemetlen tudat, viszont legalább egy problémával kevesebb a többieknek. Kell-e szellőztetni? Oroszlánszag van-e már a helyiségben? Elfogyott-e az oxigén? Bejön kintről a hideg/meleg? Befúj-e a szél, elrepítve az okiratokat? Behallatszik-e az utcazaj nyitott ablaknál? A nyílászárók nyitva, illetve zárva tartása mellett és ellen általában több érvet is fel lehet hozni, amik ráadásul a körülmények változásával együtt változnak. Így aztán mindig lehet egy jót vitatkozni arról, hogy adott pillanatban szükséges-e egy kicsit kinyitni az ablakot, vagy ráér később is.
Mindig lesz olyan kolléga, aki nem ért egyet.
3. Közös hűtő
Amint azt mindenki tudja, közös lónak túros a háta, és közös hűtőnek romlott a tartalma. Valamiért a munkahelyi hűtőkben annyi kaja szokott bennfelejtődni, hogy abból még egy irodát meg lehetett volna ebédeltetni. A frigóban csendesen oszladozó ételeket azonban általában a kollégáknak csak egy része tudja közönyösen elnézni, a többiek felháborodva követelik a penészes tejtermékek, félig elfolyt gyümölcsök, felpuffadt nejlonzacskók eltávolítását, és csak még jobban kiakadnak azon, hogy a romlott ételeknek valahogy sosincs gazdája. Ennél már csak abban a szintén igen gyakori esetben nagyobb a dráma, ha a közös hűtőbe helyezett élelmiszer nem megromlik, hanem mágikus módon eltűnik. Sokan valamiért nemcsak a hűtőt, hanem annak tartalmát is közösnek tekintik, amin aztán az uzsonna nélkül maradó kollégák jogosan háborodnak fel.
4. Közös mikró
A közös hűtőnek nincs értelme, ha nincs mellé egy közös mikrohullámú sütő is, amiben a munkahelyre bevitt ebédet meg lehet melegíteni. Sajnos azonban ennek a kezelése sem éppen problémamentes. Van, aki kukoricát pattogtat benne, ezzel bűzbombává varázsolva át a készüléket, más viszont egyszerűen elfelejti törölni a programot, amikor kiveszi a sütőből a már megmelegedett ételt, és az ajtót visszacsukva üresen indítja be mikrót, amitől az valódi bombává változik - amint arra a szerkesztőségünkben is volt egy névtelen példa az elmúlt hetekben. Tűzeset szerencsére nem lett a dologból. Ezen kívül aki belülről bekoszolja a hűtőt robbanósan melegedő ebédjével, az csak nagy ritkán takarítja ki a mikrót maga után, hogy legyen még egy dolog, amin a többiek bosszankodhatnak.
5. Ételek
Abban sem könnyű megállapodni a munkahelyeken, hogy mit és hol lehessen enni. Minden étel legyen száműzve a konyhába? Vagy nassolni azért lehessen ott, ahol a többiek dolgoznak? Akkor is, ha például egy zacskónyi sajtos chips sokkal büdösebb, mint egy szelet rántott hús?
Nem egyszerű kérdés ez sem, és a gyakorlat azt mutatja, hogy a súrlódásokat csak akkor lehet elkerülni, ha egyáltalán nem megengedett az evés a munkahelyen, és minden falattal el kell vonulni a konyhába, ebédlőbe, kantinba - persze ekkor meg nem a vitáktól szenvednek a dolgozók, hanem az éhségtől.
6. Biztonság
Minden munkahelyen vannak biztonsági szabályok arra nézve, hogy ki milyen ellenőrzés után léphet oda be. A legtöbb irodában azonban rengetegen félvállról veszik az ilyen intézkedéseket, például nem hajlandók a nap 24 (azaz 8) órájában viselni a nevükkel-fényképükkel ellátott kitűzőt (badge-et), vagy az elektronikus zárral működő ajtót kitámasztva hagyják, hogy ne legyen olyan komplikált a ki-bejárás. Így viszont könnyebben bejutnak idegenek az irodába, és emelnek el bármit, ami mozdítható, pénztárcától, kézitáskától kezdve laptopig. Akinek tűnt már el valamije, az nyilván rá fog szólni a felelőtlenebbekre, hogy folyamatosan zárjanak és ellenőrizzenek mindent, különben baj lesz.
7. Zene
A munkahelyi zenéről külön cikkünk is volt már pár hónappal ezelőtt: vagy áldás, vagy átok. Amint ott leírtuk, ha szól valami muzsika a melóhelyen, akkor az esetek többségében csak pár embernek (vagy az ügyfeleknek) kedvez a zeneválasztás (elvileg), de a többséget irritálja. Aki más által hallható zenét kapcsol be egy munkahelyen, az biztos, hogy kihúzza a gyufát a többieknél, még akkor is, ha ő a főnök és a többiek a beosztottai. De persze olyanok is mindig lesznek, akik ahelyett, hogy jobban dolgoznának, egyszerűen unatkoznak és elvesznek a csöndben - nekik találták fel a fejhallgatót.
8. Rinyálás
És ha már ennyi a konfliktusforrás egy munkahelyen, általában az is rátesz egy lapáttal, hogy bizonyos kollégák képtelenek helyükön kezelni ezeket a problémákat. A legtöbb közösségben van egy házisárkány, parancsnok vagy rinyagép, akinek folyton nem jó valami, és aki naphosszat a fenti témák valamelyikére hivatkozva panaszkodik. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a rinyáló kolléga nélkül az alapprobléma egész elviselhető lenne, de sajnos akadékoskódok mindig mindenhol vannak. Ráadásul általában olyanokkal vannak összezárva, akik meglehetősen arrogáns módon fütyülnek a többiekre. Miattuk is van, hogy a munkahelyeken szinte soha nincs béke.
Az ön munkhelyén miből van a legtöbb balhé?
Nyilván nem csak játék és mese az élet az ön munkahelyén sem. Ha van kedve, írja meg a Velvet email-címére, hogy önöknél rendre mi okozza a legtöbb összetűzést a kollégák között!