horoszkóp

Egy magyar viszontagságai egy kínai karaoke-bordélyban

2012.11.16. 20:29
Nagy élmény volt Kínában dolgozó olvasónknak eljutni egy hamisítatlan helyi KTV-be. A KTV-k olyan szórakozóhelyek, ahol csinos, ezért fizetett lányok férfivendégeket szórakoztatnak. Ebbe az esetek zömében nem feltétlen tartozik bele a szex, de lánya válogatja, mit enged és mit nem. Egy biztos, a hazai tehetségkutatók teljes mezőnye elbújhat a karaokeszalonok dögös pacsirtái mögött.

„A cég környékén nincs egy kocsma vagy valami, ahol lehetne iszogatni és beszélgetni, viszont minden sarkon akad egy KTV" – osztotta meg egy olvasónk kínai élményeit. A KTV-k (a karaoke tv rövidítése) a karaoke-bárok és bordélyok határmezsgyéjén mozgó lebujok, amik gombamód elszaporodtak a kínai metropoliszokban. Gyakran csillogó neonozott épületekben kap helyet a KTV. Egy ilyen szórakozóhelyen több szoba is akad, ezekben modern szórakoztatórendszeren lehet karaokézni, a baráti társaságok külön-külön szobát kapnak, a vendégek nem keverednek.

A plüsskanapékon ülő ügyfeleket fizetett csinos lányok szórakoztatják. Helytől és lánytól függ, meddig hajlandó elmenni egy vendéggel, egyesek csak buliznak velük, mások szexet is bevállalnak. Egyes helyeken méregdrágán lehet alkoholos italokat inni, és a biztonság kedvéért sok helyen fürdőszoba is tartozik a partihelyiségekhez. A ChinaSmack Diaspora blogja szerint a dekoratív, 21 év körüli KTV-s lányok elképesztően jól keresnek. Ilyen fiatalon 400-800 jüant (14-29 ezer forintot) tesznek zsebre egy éjjel alatt. Ha feltételezzük, hogy a napi 4-5 órás munkát (azaz italozás és bulizást) minden nap csinálják, úgy egy évben minimum 146 ezer jüant (5,2 millió forintot) lazulhatnak össze.

Magas árak, alacsony nyelvtudás

Olvasónk beszámolója következik, aki kérte, hogy igazi nevét ne írjuk le, így Endreként fogjuk emlegetni. Endre és barátja egy kínai nagyvárosban dolgoztak heteket, és néha ittak volna egy sört, de „a pampán, ahol voltunk (reptér környéke) nincs semmi kocsma vagy ilyesmi. Viszont a hotelünk mellett található volt egy nagy csillogó épület." Endréék sejtették, hogy valami bordélyféle lehet ott, „mivel a hotel folyosóin is lehetett néha látni flangálni prostikat, plusz minden szobában volt gyorshívó 'night club' gomb." Kiderült, hogy egy KTV az adott hely, ahova le is néztek, de a brutális árak és a helyiek zéró angoltudása elriasztotta őket.

„Fölmentunk, leültettek egy külön kis szobába, és hozták az itallapot. Minden kínaiul, persze senki nem beszelt angolul. Nézegettük egy darabig, de megijedtünk, amikor a brandyknél az 50 RMB-s tétel [az RMB a renminbi rövidítése, ez a hivatalos kínai fizetőeszköz, aminek a jüan az alapegysége. 50 RMB=1800 Ft – a szerk.] mellett egy 36.000 RMB-s [1,3 millió Ft] valami volt... Az inunkba is szállt a bátorságunk, és leléceltünk." A konklúzió egyértelmű volt: „csak kínai társaságában érdemes KTV-be menni."

Végy egy szingapúrit

A kínai társaságot nem volt nehéz összeszedni. „Egy szombat este munka után megkérdeztük a kollegákat, ki tartana velünk KTV-zni. A szingapúri 30-as, családos srác egyből benne volt, a kínai srác is, akinek éjszakai műszakot kellett volna csinálnia, ráér az később is felkiáltással." Elmentek a hotel melletti KTV-be, ahol kaptak „egy csicsás szobát, giccses kanapékkal. Úgy kell elképzelni, hogy van egy óriási kivetítő, egy érintőképernyős konzol kivalasztani a zenéket és diszkófények minden mennyiségben, ami nem tudom minek kell nekik, úgyis lassú kínai romantikus számokat énekelnek állandóan."

Hozzájuk csapódott egy lány, Sally, illetve egy pincérlány szolgálta ki őket. „Az elején benézett hozzánk a menedzserlány kicsit beszélgetni, meg néha visszanézett, hogy minden rendben van-e. Egyből beleszerettünk. Olyan gyönyörű lányt egész Kínában nem láttam... csillogó szemek, tökéletes test, fekete kis zakó és borzasztó rövid fekete miniszoknya, a magassarkú meg alap Kínában" – áradozott Endre. A nő arcáról azonban „olyan unalom és közöny sugárzott, hogy minden kedvem elvette". Sally viszont vígan énekelte a kínai sanzonokat. „Aztán a kínai kollegák is, és rájöttem, hogy Kínában MINDENKI tud énekelni!! Mi bohóckodunk itt X-faktorral meg ilyen marhaságokkal, de ott minden sarkon 5-ször tehetségesebb embereket találsz... "

A hanyatló Nyugat áfiuma

Pártlapot olvasó lányok

A hongkongi South China Morning Post szerint egy új rendeletet hoztak a dél-kínai Dongguanban, miszerint a Kínai Kommunista Párt három mérvadó napilapját el kell helyezni a helyi KTV-kben. A közösségi oldalon persze elindult a rendelet fikázása: „Arra számítsunk, hogy a prostituáltak most People's Dailyt fognak olvasni?" „Végre lesz a hoteljeinkben vécépapír".

Azért a kínai dalokból is elég lehet néhány, „haverommal meguntuk egy idő után, és beraktunk pár nyugati diszkó számot. A kollegákat nehéz volt táncra hívni, Sallyt kevésbé" – írta Endre, aki ekkor döbbenetes dolgot látott: az eddig visszafogott „menedzserlány először nem akart beszállni, de egyszer bekattant nála valami, szép gondosan leszerelte a walky-talkyját és biztonságba helyezte, majd betámasztott a falnak 2 kézzel, és irgalmatlanul elkezdte rázni a haját és a seggét... Mi is akcióba lendültünk és megtáncoltattuk. Utána szegény alig tudta összeszedni magát, hogy kultúráltan nézzen ki, mire kimegy a szobából."

„Így telt az este énekléssel, kis tánccal, de látszott, hogy a tánchoz nincsenek hozzászokva" - írta Endre, aki ekkor megpróbált közeli kapcsolatba kerülni Sallyvel. „Fél angol, fél kínai nyelven beszélgettünk. Meg állandóan fotókat akart csinálni kettőnkről, azt hiszem, kicsit hiú volt. Végül megbeszéltük, hogy találkozunk még, és amikor kettesben maradtunk, megcsókoltam. Semmi ellenállás, de különösebb szenvedélyt nem éreztem, szóval profi volt... Aztán fizettünk, Johnnynak kellett kisegítenie minket, nem volt nálunk elég pénz. Ez a pár óra énekelgetés hölgy társaságban 1400 RMB-be [50 ezer Ft] került. A tételek: szobabérlés, sör, Sally, pincér."