1. Plázázni kell hozzá
Régen egy moziba már csak belépni is élmény volt. Manapság a mozik zöme multiplex-rendszerű és egy pláza részét képezi, amitől már önmagában borzasztó elmenni egy filmet megnézni. Persze ha ön szereti a 100%-ig személytelen és jellegtelen, viszont emberekkel és reklámokkal zsúfolt környezetet, akkor ön valószínűleg élvezi, hogy a mozizáshoz muszáj egy bevásárlóközpont tetejére felmásznia, de valljuk be, egyre kevesebben vagyunk, akiknek a hét csúcspontja tud lenni az, hogy elmentünk a Mammutba vagy a Westendbe.
2. A többi ember
A plázák különösen vonzanak egy bizonyos embertípust, és aki ezt a típust nem szereti, annak nehéz dolga van egy multiplexben. Senki nem várja el, hogy mindenki vigyázzülésben, egy pisszenés nélkül nézze végig a filmeket, de sajnos általában a másik véglet a jellemző: beszélgetés, mobilozás, röhögcsélés, ropogtatás. Ezen cikk szerzőjének külön nehezítés, hogy émelyegni kezd a nachos-szósz savanyú szagától, úgyhogy amikor legutóbb (karácsonykor) mozizással próbálkozott, kénytelen volt elülni arról a helyről, ahova a jegye szólt, mert nem kívánta szomszédja kajáját szagolni két órán keresztül.
3. 3D
A 2010-es évek mozifilmjeiben az egyik legidegesítőbb a kifogásként használt 3D. A térhatásnak az égvilágon semmi más értelme nincs, mint az, hogy kifogásul szolgáljon arra, hogy miért kerül a jegy kétszer annyiba, és hogy miért hiányoznak a filmből az olyan apróságok, mint például eredeti történet, drámai feszültség vagy mondjuk színészi játék.
A nemrégiben elhunyt Roger Ebert kezdettől fogva a 3D ellen volt (legutóbb a Pi életére mondta csak azt, hogy az első film volt, amiben volt értelme a 3D használatának), de egyre többen jönnek rá az újdonság varázsának elmúltával, hogy az első számú filmes gurunak ebben is igaza volt.
A 3D nemcsak drága, hanem egy idő után idegesítő is, plusz fakóbb tőle a kép. Semmit nem ad, csak elvesz, viszont a mozikban mégis egyre több a 3D-s film.
4. A mozifilmeket a hülyéknek csinálják
Állítólag a válság miatt (de legalábbis a válság kezdete óta) van, hogy a világ mozitermésének zömét előállító nagy hollywoodi stúdiók nem mernek kockáztatni, és csak a biztos bevételt termelő filmekre adnak pénzt. Elvileg a válságnak odakint nagyjából már vége van, de ez a mozifilmeken egyelőre nem látszik. Még mindig csak a szuperhősös akciófilmek mennek egy-egy bugyuta vígjátékkal felváltva. Minden film valami korábbinak a második, harmadik vagy sokadik része, vagy legalábbis valahonnan már ismert szereplőkkel foglalkozik, esetleg egy valós személy életét meséli el, legmerészebb esetben egy könyvsikert dolgoz fel. Persze ennek ellenére is elkészül néha egy-egy olyan eredeti film, mint például az Eredet volt, de a trend egyértelműen nem ez. Ha ön valami újat szeretne látni, fölösleges a mozira kidobnia a pénzét.
A filmipar a kreativitáshiányt eredményező válság okát egyébként a zeneiparhoz hasonlóan gyakran az illegális letöltésekben jelöli meg: szerintük azért járnak kevesebben moziba, mert olyan sokat szedik le a webről a filmeket illegálisan. Úgy látszik, Hollywood végre rájött, hogy védje ki az internetkalózkodást: csak olyan filmeket csinálnak, amit még ingyen letölteni sem érdemes.
5. A kreativitás most a tévésorozatokban van
Persze az ember vonakodva, de el-eljárna moziba, ha nem lenne helyette más. De a helyzet az, hogy van, és most nem is a Magyarországon, főleg Budapesten világviszonylatban kiemelkedően jó és olcsó színházi kínálatra gondolunk. Bár első pillantásra a tévé sem tűnik a kultúra Mekkájának, de elég kitekinteni az RTL és a TV2 este 6 és 11 közötti műsorsávjából, és a tévészennyből máris gyémántok csillannak elő. Kb. húsz éve, a Twin Peaks óta tart az a folyamat, ami mostanra eljutott odáig, hogy a szappanopera szó már nem pejoratív. Nagyon sok, nagyon jó tévésorozat van most, csak persze ezek általában nem főműsoridőben mennek. A sorozatok eredetileg arra szolgáltak, hogy háziasszonyok üres óráit kitöltsék, mostanra viszont a mozgóképes kreativitás fő műfajává váltak, messze lekörözve a mozifilmeket.
Minek menne el ön egy plázába tömegelni ezerötszáz forintért az Amerika Kapitány 3-ra, ha otthon ingyen olyan zseniális sztorikon izgulhat, mint a Dexter vagy a Trónok harca? Tegye a kezét a szívére: látott-e ön a moziban az utóbbi 5 évben olyan átütő erejű drámai jeleneteket, amilyenekből mondjuk a Totál szívás vagy a Mad Men (Reklámőrültek) epizódonként általában többel is szolgál? Mikor látott utoljára annyi jó színészt együtt egy jó filmben, mint ahány mondjuk a Downton Abbey-ben vagy a Férjem védelmében című sorozatban van? Így jártam anyátokkal, Hung (neki áll a zászló), a Modern család – adnak-e a multiplexek mostanában annyira jó vígjátékokat, mint amilyenek ezek a sorozatok (voltak)? Ha ön izgulni, érezni vagy elgondolkozni szeretne, sokkal jobban teszi, ha moziba menés helyett valahogy előkeresi ezeket a szappanoperákat, ha még eddig nem tette volna. Ha nem talál olyat, aminek egy életre és visszavonhatatlanul a rajongójává lesz, rossz helyen kereste.