Barnítókrémtől csillogó testű férfiak, funkcionális edzésen ájuldozó látogatók és néhány fitneszceleb között bonyolították le szombaton a II. magyar nyílt rúdfitness-bajnokságot a Fitbalance néptorna keretében, a Papp László sportarénában. Meglepő módon a verseny nem veszett el az izomszagban és a kismillió pódium között, körülbelül 60-80 érdeklődő folyamatosan ácsorgott a színpad előtt.
Ez különösen azért érdekes, mert rúdfitnesst nézni nem különösebben izgalmas, legalábbis akit az erotika érdekel, az biztos, hogy csalódni fog, de az is, akit meg az akrobatika. Az egész olyan, mint korláton versenyző tornászokat nézni, a sok színpadon párhuzamosan futó események miatt pedig az egész rendezvénynek olyan hangulata volt, mint az atlétikaversenyeknek, ahol az ember csak kapkodja a fejét, hogy mit nézzen.
A rúdtánc például valamilyen gyúróversennyel és egy megállíthatatlan lendülettel bokszoló nővel vetekedett, a közönség figyelmét pedig úgy vonta magára egy-egy színpad néhány percre, hogy hangerőben jól lenyomta a másik kettőt. Összesen 14 indulója volt a rúdtáncversenynek, 13 nő, valamint egy férfi, aki értelemszerűen meg is nyerte a kategóriáját.
A zsűriben ismert magyar és külföldi rúdtáncosok foglaltak helyet, ők értékelték egy csomó szakmai szempont alapján a látottakat, olyanokat néztek, mint művészi kivitelezés, meg technika. Egyszeri nézőként ezekre a finomságokra elég nehéz volt odafigyelni, mert egyrészt lekötöttek a mellettem lévő színpadon a testükre gumiköteleket rakó, majd ugrálni próbáló, majd levegőért kapkodó látogatók, másrészt a rúdfitness testre mért kegyetlen hatásai. Például, hogy amikor egy-egy versenyző lecsúszott a rúdon, mennyire durva, hogy a zenét túlharsogóan súrlódik a bőre, vagy hogy vajon hány kiló izomra van szükség ahhoz, hogy valaki körülbelül zsugorfejenállásban ugráljon felfele egy rúdon, hogy aztán a tetején pörögni kezdjen. Illetve, hogy ez a mozgásforma mennyire igénybe veszi a testet, hogy a produkciójuk után néhány pillanatra elcsípett versenyzők jelentős részének apró, friss sebek voltak a lábfején. Vagy a lábujjukon egy kis bőrleválás, vagy a bokájukon, vagy akár több helyen is.
A különös módon nagyon erős szilvásgombóc-szagban megrendezett versenyt végül Molnár Évi nyerte meg megelőzve két cseh versenyzőt, Stepanka Saskovicovat és Anastasia Akentyevat. Az első és a második helyezett között mindössze fél pont különbség volt. Laikusként én Saskovicovat vártam egyértelműen az első helyre, mert egészen lenyűgöző erőgyakorlatokat mutatott be, nagyon könnyedén. Mondjuk egyáltalán nem volt nőies közben, ez tény.
Az eredményhirdetés előtt a zsűri francia tagja, Doris Arnold meg is mutatta, hogyan lehet az erőt ötvözni a nőies hajlékonysággal, és előadott egy meglepetésszámot. Ezen azért már érződött, hogy évek kemény munkája után el lehet érni azt, hogy az ember ne azt érezze rúdfitness nézés közben, hogy felborult a tévéje és tornászokat lát, hanem valóban kirajzolódik egy saját mozgásformákkal rendelkező sport.
Hozzá kell tenni, ahhoz, hogy Arnold olyan könnyedén kecsesen mozogjon a rúdon, az is kellett, hogy olyan széles vállai legyenek, mint a színpad.
Az eseményen ott volt a hazai fitneszceleb és rúdtánc elit, Bódy Sylvitől Berki Krisztiánon át Rippel Feriig, akik megálltak néhány percre szemlélni a versenyzőket, valamint időről időre feltűnt néhány jól láthatóan aligruhás lányokra kíváncsi nyálcsorgató, attól függően, hogy honnan érkeztek, fekete tangában és barnítókrémtől csillogva vagy atlétában sörhassal, de ők általában hamar távoztak, hiszen az erotikára itt nem, csak az izmokra lehetett rácsodálkozni.