horoszkóp
2013.11.10. 12:41
Ritkán kapunk annyi érdekes válaszlevelet egy cikkre, mint amennyi hozzászólás a 25 dolog, amit nem lehet megszokni külföldön című összeállításra érkezett, így folytatjuk a sorozatot. Arról van szó, hogy mi az, amihez nem lehet hozzászokni, ha az ember külföldön él – nagyon érdekes, hogy országról országra hogyan változnak (vagy nem változnak) azok a dolgok, amikhez magyarként nem lehet hozzászokni. Ezek nem feltétlenül negatív dolgok, van, ami annyira jó külföldön, hogy azon az ember évek után is megütközik. De általában aki negatív megfigyeléseit sorolta, az is hozzátette a végén, hogy „ami jó: minden más”. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki írt, és elnézést kérünk azoktól, akiknek a leveléből nem jutott idézet az alábbi összeállításba, amely kizárólag olyan dolgokból áll, amiket olvasóink küldtek be nekünk. Próbáltuk a legjellemzőbb érdekességeket összeválogatni, 45 dolog jött össze 10 országról. Nézzük őket a Magyarországtól való távolság sorrendjében!

I. Ausztria

1. Az osztrák konyha – Mindig mindenhol krumpli-káposzta-disznóhus. Igénytelen menük, kivéve a külföldi éttermeket, hyposzagú ételek, drágaság. A desszertek elviselhetőek.

II. Lengyelország

2. Közlekedés – Irtó primitív emberek. Lengyel kezébe autót adni olyan, mint kisgyereknek kézigránátot. Az átlag lengyel sofőr ilyen: zebrán gázra lép, lehúzza az ablakot és üvölt rád, ha át akarsz kelni az úton. Jobbról előzni szinte kötelező, de van úgy, hogy, ha jobbra kis ívben akarsz kikanyarodni, két oldalról előznek. A hátad mögött 10 centivel rádtapadnak, és úgy követnek. Autópályák gyakorlatilag nincsenek, az utak olyan állapotban vannak, hogy vannak olyan szakaszok, hogy a kamionok tengelyig eltűnnek benne. A közlekedési szervezőképességük is a 0-hoz konvergál: 2x2 sávos utak keresztezik egymást és nincs lámpa, a kedvencem pedig, hogy minden kereszteződés telezöldes! Ha szerencsés vagy, akkor max. 3 autó a sorban képes balra fordulni.

3. Vallásosság – Egyszerűen nem lehet már követni, hogy milyen vallási ünnepnap van éppen, és mindenki zarándokol, de a mi vallási ünnepeinkhez gyakorlatilag semmi köze (szerintem). Nem értik, hogy lehet egy ország olyan ország, ahol lehet más vallásod is, mint római katolikus, és furcsán néznek, ha nálunk nem ünnepeljük II. János Pált. Lerobbant templomok előtt felállított hangszórókon bömböl a vallási ének.

4. Alkoholisták – Az átlag lengyel nem tud ésszel inni. Itt a vodka a nemzeti ital (az is furcsa nekik, hogy Kelet-Európában valaki nem vodkát iszik (pl. magyarok), ezert az alkohol nagyobb társadalmi probléma, mint Magyarországon. Parkban ivás ezerrel, mindenhol, villamoson, buszon vagy éppen megállókban alvás részegen nemzeti sport.

5. Gyönyörűszép lányok – Hiába, azt kell, hogy mondjam, a „magyar lányok a világon a legszebbek” mítoszon csak röhögni lehet. A magyar lányok nyomukba se érnek a lengyel lányoknak. Elképesztő szépek és nagyon divatosan öltöznek.

III. Németország (Berlin)

6. Időjárás – Az rossz. Hallottam egy mondást, amit Napóleonnak tulajdonítanak: Németországban 6 hónap tél után hat hónap rossz idő következik. Ezt súlyosbítja a sötétség és a szürkeség leginkább télen… ami hosszú. Nem tudom megszokni, hogy sokszor heteken át nem látni a napot,  reggel kilenckor villanyt kell kapcsolnom, hogy lássam, mit veszek fel.

7. Tudálékosság – Azt mondják, a berlini német nem német, mert nem olyan kocka és pedáns. El sem tudom képzelni, mi mehet máshol. Ha valamit félreértesz, mert rosszul hallottad, vagy mert tanulod a nyelvet, az egyszeri német rögtön azt feltételezi, hogy retardált vagy, vagy egy szatyorban éltél egy kő alatt, mielőtt ideköltöztél, nem csak egyszerűen nem ismered ezt a sváb tájszót. Az ilyen félreértéseket, félrehallásokat általában egy hosszabb monológ követi, amiben elmagyarázza neked, tudatlan külföldinek, hogy mi is például az a felmosórongy. Bármikor szívesen kioktatnak bármilyen témában ha, alkalmuk nyílik rá. Ez, gondolom, következik a széles körű társadalmi konszenzusból a normákat illetően, amikhez még buli után félrészegen is ragaszkodnak. Ilyen például, ha átkelsz az úton, amikor a lámpa piros és kisgyerekek is vannak a közelben. Kiabálást, szitkozódást és megvetést váltasz ki a körülötted állókból. Ennek a jó oldala viszont, hogy odafigyelnek egymásra, nem csak akkor, ha ki kell oktatni. Bármilyen balesetnél fél másodpercen belül tízen teremnek ott, hogy segítsenek.

8. Mosolyogj! – Ha bárkivel az utcán (akar véletlen) felveszed a szemkontaktust, automatikusan rádmosolyog. Ki kell alakítani a visszamosolygás rutinját, hogy ne nézzen zombinak, amiért bambán elkapod a tekintetét.

IV. Anglia

9. Kifelé nyíló ablakok – Azt mondják, praktikussági okok miatt van így, mert kicsik a lakások, meg így nem kell lepakolni a párkányról. Én csak arra lennék kíváncsi, hogy pl. a 7. emeleten hogy takarítják le? Merthogy lehetetlen belülről normálisan takarítani, az hótziher. Az ablakokat a helyszínen üvegezik. Külön hozzák az ablakkeretet és szárnyakat, utána helyben, porban-mocsokban rakják bele az üveget és tömítik. Azt hittem, rosszul látok, de nem. Persze, hogy nem lesz tökéletes. Az sem piskóta, hogy a 100 éves fakeretbe belerakják a műanyag ablakot. Fél centis rés, süvít be a szél.

10. Külön hideg-meleg vizes csapok – Akar felújított lakásban is. Keverőcsap? Ugyanmár.

11. Paracetamol – Akármennyire is beteg vagy, ha nem kell kórházba menned, csak influenza, mindenre megoldás a paracetamol. Akkor is, ha kiköpöd a tüdőd. Szerintük.

12. Alkoholfogyasztás – Az angol fővárosban elképesztőek az alkoholfogyasztási szokások a magas árak ellenére is. Az, hogy a londoniak minden nap söröznek, tökéletesen elfogadott, ahogy az is, hogy az ebédszünetüket is alkoholfogyasztással töltik – ezt  a munkám során figyeltem meg, és meglepő módon leginkább az üzletemberekre jellemző. Azon már meg sem lepődtem, hogy a legalapvetőbb orvoslátogatás alkalmával is az alkoholfogyasztási szokásokra vonatkozó, kötelezően átnyújtandó tesztet töltetnek ki a háziorvosok, illetve a kórházi nővérek.

13. Az angol konyha – Az angolok számomra érthetetlen módon nem használnak sót. Persze az utólagos sózást nem bünteti a törvény, de soha nem sikerült olyan készételt vásárolnom, ami nem kiáltott jó néhány gramm sóért. Étkezési szokások tekintetében megemlítendő még az a temérdek benzinkutas szendvics, amit gyakorlatilag bárhol be lehet szerezni a kávézótól a szupermarketig, és szinte mindenki ezeket fogyasztja ebéd címén, illetve a babkonzerv, amiből akkora halmokat sohasem láttam még sehol, mint Londonban. Egész babkonzerv-szekciók is fellelhetőek egy-egy üzletben. és hát, az angolok tényleg imádják a babot reggel, délben, este. Az angol gasztronómia ki is merül ebben.

14. Túlzott közvetlenség – Néha jól esik az embernek az, hogy vadidegenek dicsérik meg a cipőjét a metróállomáson, vagy kedvesen útbaigazítják kérés nélkül is, amikor nyilvánvalóan elveszettnek látszik, de a londoniak közvetlensége erőteljesen átbillen egy olyan kellemetlen mértékűségbe, ami elől az ember legszívesebben menekülne. Hogy konkrét példát is említsek: nem volt olyan nap a munkából hazamenet, amikor ne szólított volna le valaki, akinek éppen beszélgetni támadt kedve. Valahogy az nem fogalmazódik meg az ilyen emberek fejében, hogy a másik éppen akkor lehet, hogy nem vágyik társaságra.

15. A középosztálybeli értelmiség szorongása – Eleve ez az osztályrendszer elég idegesítő, mindenkiről pontosan tudni, hogy working, middle, upper-middle vagy upper class-e. A középosztálybeli fiatalok elképesztően szoronganak minden banális dolog miatt, kezdve a biokajától a megfelelő fejlesztő játékokon és hogy  milyen autót vegyenek, egészen addig, hogy hová járjon a gyerek iskolába. Szigorú keretek köré szorítják a saját létüket, valószínűleg a nagy jódolgukban persze.

16. A vidéki jelmezbálok – Az ember gyanútlanul lelátogat a virágos Dorsetba egy vasárnapi teázásra, és minden tisztára olyan, mintha egy Poirot-epizódba csöppent volna. Levendulaszínű selyembe öltözött, kalapos hölgyek mártogatják a kekszet a teába és csivitelnek. Ez furcsa, de nagyon jó.

17. Értelmező szótár kell hozzájuk – Szinte mindenki ismeri a kis táblázatot, hogy mit mond egy angol, mit gondol valójában, és mit gondol a külföldi, akinek mondja. (Példa: „El kell jönnötök hozzánk vacsorára!” A címzett azt gondolja, jaj de jó, meg fognak hívni. Az angol azt érti: „Sosem foglak meghívni.”) Na, ez tényleg így van.

V. Görögország

18. Közlekedés – Mindenki össze-vissza megy, indexet nem használnak, a belső sávból 3 sávos úton simán lekanyarodnak jobbra. Mindenki sokadik sorban parkol, még akkor is ha véletlenül van parkolóhely.

19. Szemét – Athénban van, hogy nyáron 5-6 hétig sem viszik el a szemetet, mert a szemétszállítók sztrájkolnak, ilyenkor a szag elviselhetelenné válik. De szemét van mindenhol: a tengerben, az utcákon mindenhol üres zacskók, palackok vannak, amitől a legszebb partszakaszok, régi utcák is szörnyen néznek ki.

20. Bólintásszerű biccentés – Ezt nehéz leírni, de nagyon jól be tudnám mutatni. Kérdezel valamit, és ezt csinálják. Kicsit csettintenek a nyelvükkel, és kissé hátravetik a fejüket, közben tartva a szemkontaktust. Ezt én úgy értelmeztem, hogy „várj, gondolkodom, mit lehetne tenni”, de valójában a jelentése: „NEM! NEM!” Fokozza az értetlenséget, hogy az igen úgy van, hogy NE, és hiába tudja az ember, szinte pavlovian elutasításnak veszi a NE-t, nem igennek.

21. Szúrósan néznek – Ha lassan mész autóval, babakocsival stb. a girbegurba utcán, ott áll valaki az út szélén, és szúrósan néz. Tartja a szemkontaktust. Rosszall. Kellemetlen. Az emberek nem kedvesek (kivéve, ha már kialakult valami kapcsolat, onnantól nagyon kedvesek), az ovistársak szülei nem fogadják a köszönésem. Ha görögül próbálsz beszélni, tutira angolul válaszolnak (szinte mindenki nagyon jól tud), de ha feladod, és angolul kezdesz neki a pékségben, sokszor már fordul is az eladó következő vásárlóhoz, téged leírva, te meg csak állsz ott döbbenten.

22. A fiatal férfiak idegessége – Ülnek a kávézóban, órák hosszat. (Emiatt iszonyú drága a kávé, mert mindenki egyet iszik 2 órán át.) Ülnek, és rázzák a kis golyócskákból álló füzért. Az asztalon kint vannak státuszszimbólumok: designer öngyújtó (ez talán a legfontosabb), kocsikulcs, telefon.

23. Tudálékos nénik – A kedves görög nénik mindenbe beleszólnak. Nincs gyapjúsapka a gyereken novemberben? (Mindenki naptárhoz, és nem időjáráshoz öltözködik, így novemberben 24 fokban nagy szőrös csizmákban meg kabátokban járnak, teljesen indokolatlanul.) Minekazilyennekgyerek! Engeded pancsolni (gumicsizmában) a pocsolyában? Rádszól. Nincs zokni a csecsemő lábán mondjuk egy 35 fokos szeptemberi napon? Meg fog fázni! Amennyi kritikát én ott kaptam, és nem mind volt jóindulatú.

24. Köpködés, sátán, névadás – Megköpködik a csecsemőt, hogy távol tartsák tőle a sátánt. Ez manapság szerencsére inkább szimbolikus, az én gyerekemet igazából nem köpte le senki, de azért hallottam olyat, akiét igen. A gonosz miatt 42 napig ki sem lehet vinni a gyereket a házból, rám mint ufóra néztek, hogy kivittem. (Ezt még a felvilágosult városi értelmiség is betartja.) Csak a keresztelő után lesz neve a gyereknek, amire kb. egy éves korban kerül sor, és a világ legnagyobb bulija, teljes megmerítéssel. Addig, ha megkérdezed, hogy hívják a kicsit, az a válasz, hogy „a Kosztasz nevet fogjuk neki adni” – addig nem is hívják a nevén, hanem becézgetik mindenhogy. Tőlem is mindig kérdezték a már rég meglévő gyerek esetében, hogy „hogy fogjátok majd hívni?”

VI. Spanyolország (Barcelona)

25. A katalán konyha – Ezt ritkán szokták nekem elhinni azok, akik nem töltöttek több időt Spanyolországban, de a kaja jóindulattal is középszar. Bennem is az élt, hogy mediterrán konyha, érett paradicsomok ízes pallelák és mindenféle tengeri herkentyű vár majd, de csalódnom kellett. Tengeri herkentyű van meg paradicsom is, de nekem úgy tűnik, a spanyol gasztronómia a fritőzre és az olívaolajra alapozta létét. Mindent bő olajban sütnek ki, tényleg mindent. Ott halványodott el az utolsó reménysugár is bennem, amikor egy főzőműsorban a minimalista konyhában a mesterszakács egy vastagabb szelet bacont sütött ki három ujjnyi olívaolajban. A legrosszabb mégis az volt, hogy több, mint fél évembe telt, hogy tálaljak egy olyan pékséget, ahol stabilan –  ugyan aranyárban – de friss (hűtőben tárolandó) és nem fura ízű tartós tejet árultak.

26. Nyitva tartás – Ugyanúgy, mint az olaszoknál, itt is minden zárva tart kb. dél és 3 között. Ez nyilván nem siesta, mert az az olaszoknál van csak, hanem ebédszünet. Lehetséges, ez még a fritőz előtti időkből való, amikor sokkal időigényesebb volt annyi olajat felhevíteni. A kis boltok ehhez nem mindig tartják magukat, a bevándorlók (török, pakisztáni, marokkói) boltjai folyamatosan (kivéve iszlám ünnepeken) nyitva vannak, a katalán boltok meg amikor éppen úgy gondoljak. A rapszodikus nyitvatartási bajnokai a dohányboltok (csak itt lehet dohányt venni, cigarettát lehet bárokban automatából is), megfejthetetlen a ritmus, amiben a tulajnak dolgozni van kedve. Laktam dohánybolt felett, 4 hónap alatt sem sikerült 50% fölé vinni a találati arányt, hogy mikor van nyitva… vagy igen vagy nem.

27. Pálmafák, napsütés és tengerpart – Kiskoromban nyilvánvalóan csak a pálmaházban és nyaraláskor láttam pálmafákat meg ugye tengerpartot. Két év után is, ha megláttam egy pálmafát – Barcelonában jó sok van – elérzékenyültem, és olyan hangulat kerített hatalmába, mint kéthetes vakációk közepén a napágyon olvasgatva.

VII. Kína

28. Tömeg – A terek itt hatalmasak, az utcák szélesek, az épületek égig érnek, így hat nem tapossuk egymást sarkát, de ha nemzeti ünnep van, vagy valamilyen szünet, akkor nem biztos, hogy a tömeg nem sodor el. Én a metróaluljáróban akadtam el, kétségbeesetten próbáltam kijutni, ijesztő volt. Ilyenkor empátia sincs bennük, csak túlélési ösztön. Ha meg mondjuk kórházban kell sorszámot húzni akkor ha a 100 ember van előttünk az nem is olyan rossz. Mert a vizsgálat az állami kórházakban olyan mint a futószalag.

29. A kínai konyha – A kínai koszt (és most ne a magyar kínai büfékre gondoljatok) nehezen megszokható, vagy szereted vagy nem, mert hát a sok ismeretlen zöldség és alapanyag, na meg a hús, csont és bőr nélkül nem is hús, de a legfurcsább nekem mégis az volt, hogy mennyi zöld növényt esznek, ami nekem csak gumó, fű, bokor meg fa és konkrétan mindet kisütik olajban még a salátalevelet is.

30. Hosszú körmök – Ez talán az én saját fóbiam, de kiver a víz, ha hosszú, koszos körmöt látok, főleg ha férfin, főleg ha még használja is mint eszközt... Nem is részletezem. A nyilvános orrbányászáson meg már csak jót mulatok. A takonyköpködés egy ideig zavart, de túltettem magam rajta, mint a szipogáson, nyammogáson meg a nyitott szájjal evésen.

31. Kis vékonyak – Ez talán egy 40 kilóst nem zavar, én nem vagyok 40 kiló. A kínai ruhák sokXL-je sem jön rám. Valószínű, hogy azt gondoljátok, azért ilyen pici, törékeny a testük, mert koplalnak és nincs étvágyuk, és nagyon kicsi adagokat esznek... A rideg igazság, hogy állandóan esznek és nem is keveset, és jó zsíros dolgokat is fogyasztanak és nassolnak is… szuper a genetikájuk.

32. A hangnem – Mintha állandóan vita folyna körülöttem, én meg csak kapkodom a fejem, és várom, hogy mikor lesz ebből bunyó... Soha! Csak csevegnek, beszélgetnek, én meg mindig azt hiszem hogy valami konfliktus van. Pedig itt nem panaszkodnak, hogy milyen szar az élet és milyen kevés pénz van. Elégedettek és boldogok, beérik azzal, ami van és tudnak vele élni, pedig itt aki szegény az nagyon az, és nyomornegyedek is vannak… mindenhol kiülnek a járdára beszélgetni, családi életet élni, főzni, mosni, varrni, rádiót hallgatni, zenélni és táncolni. Nekik nem kell ahhoz sok pénz, hogy jól érezzék magukat.

VIII. Ecuador

33. Közlekedés – Olaszország a köbön. Quitóban, Ecuador fővárosában nincs föld alatti közlekedés, de busz annál több. A buszvezetők itt kifejezetten élvezik a munkájukat, mert versenyt csinálnak belőle. Ha egy mód van rá, nem állnak meg, csak lassítanak a megállókban, így ugrálnak fel és le az emberek. Gyerekektől a 70 évesig. Alacsony padlós busz mozgássérülteknek? Felejtős. A napokban láttam egy buszt 15-20 métert csúszni az aszfalton padlófékkel, hogy elkerüljön egy ütközést, ami végül sikerült, de az úton keresztben állt meg. A taxisok még rosszabbak. Ha van utasuk, úgy érzik ez feljogosítja őket arra, hogy minden létező szabályt áthágjanak. Ha kell, forgalommal szemben haladva dudálnak és mutogatnak. Ennek ellenére mégis működni látszik, egy „szervezett káosz” benyomását kelti az egész.

34. Időjárás – Brutálisan erős a nap. Percek alatt leég az ember, ha nem védekezik. Most épp esős évszak van, amitől kicsit tartottam, de nem vészes. Délelőtt csodaszép napsütést van, délutánonként jön a menetrendszerű csendes eső. Quito 3000 méter magasan van, éjjelre igencsak lehűl a levegő, nem ritka a 9-10 fok.

35. Minőség – Általában elmondható, hogy a helyieknek nagyon eltérő fogalmaik vannak a minőségről, mint nekünk. Hallottam egy történetet, miszerint a vízvezeték-szerelő megjavította a csöpögő csapot a konyhában, de valahogy úgy sikerült, hogy a szekrényajtót nem lehetett becsukni utána. Fel sem merült, hogy ez probléma lenne. A napokban esett meg velem, hogy bérelni akartam egy szobát hosszabb távra. Láttam, hogy nagyon vékony fal választ el a szomszéd szobától, de mi után egész éjjel nem tudtam aludni a szomszéd horkolása miatt, tudtam, hogy nagyobb gáz van. Elhúztam a függönyt az ablak mellett, és egy 15 cm-es rést találtam az ablak teljes magasságában. Simán át tudtam nyúlni a „szomszéd szobába”.

36. Nők – A magyar nők után nem vagyok elájulva a helyi felhozataltól. Illetve nehéz megszokni, hogy időnként kicsit túlságosan is készségesek a helyi lányok. Ami persze nem személy szerint nekem szól, hanem a gringónak. Itt található néhány kép.

IX. Szingapúr

37. Csoszogás – Halálosan idegesítő, hogy mindenki csoszog az utcán. Mindenhol nagy a tömeg és olyan lassan mennek, hogy amikor az ember siet valahová, szinte gyilkos indulatokkal kerülgeti a többi gyalogost.

38. Vizet inni sem szabad – A metrón szigorúan tilos inni-enni, olyannyira, hogy még egy ásványvíz sem nagyon lehet elöl. Ez nem tudom, változott-e azóta, hogy mi ott  éltünk (10 éve), de a hőségben nehéz volt. Rágózni sem volt szabad az egész országban (ez engem ugyan nem érintett), de azóta azt hallottam, hogy fogorvosi ajánlásra mégis lehetséges.

39. Áldozati oltárok – Mindenfelé kis oltárok vannak az isteneknek, amiken a 40 fokban kedélyesen rothad a szépen kikészített virág, gyümölcs, hús(!).

40. Bámulnak – Szőke, kék szemű vagyok, ezért többen megállítottak az utcán, hogy lefotózhassanak. Ez tulajdonképpen nagyon kedves dolog, de egy idő után elég idegesítő.

41. Hideg-meleg – Kb. 15 fokra légkondícionálják a buszokat, taxikat. Kint 90% páratartalom és 40-45 fok, felszállsz a buszra, meglátszik a lehelet. Mindig volt nálam vastag kardigán, sál. A busz és taxi ablaka kívülről volt párás. Volt, hogy ültem a buszon, kint borult volt az idő, bent jeges hideg – olyan volt, mintha egy különösen kellemetlen novemberi napon lennék mondjuk Frankfurtban. Aztán leszáll az ember és arculcsapja a trópusi hőség.

Ön melyiket tudná a legkevésbé megszokni? Melyik az az ország, ahol legkevésbé szívesen élne?

  • 4454
    Kína
  • 3420
    Szingapúr
  • 1732
    Ecuador
  • 835
    Görögország
  • 687
    Ausztrália
  • 679
    Lengyelország
  • 418
    Anglia
  • 334
    Németország
  • 264
    Ausztria
  • 116
    Spanyolország

42. Csótányok – Este mindenfelé futnak a kis lábaikon, de nappal is, amikor esik az eső és megtelnek a csatornák, csapatokban áradnak ki az utcára, másznak fel a falakra. Gyűlöletes lények, óriásiak, barnák, kemények, gusztustalanok. Mindig az volt az érzésem, hogy el fogják lepni a meztelen, szandálos lábamat. Persze soha nem másznának rá az emberre, de mégis ez volt a kényszerképzetem, mindig rettegve fürkésztem a földet a lábam körül.

X. Ausztrália

43. BBQ sütők (grillezők) – Majdnem minden parton, parkban vannak sütők padokkal körülvéve, amit ingyenesen lehet használni. Az egy dolog, hogy nem kél lába a dolgoknak, de tisztán is tartják.

44. Pubok – A kocsmák többsége fogadóirodaként is funkcionál. Rengeteg kijelző a falon, jelezve a különböző futamokat és sporteredményeket. Az ausztrálok nagyon szeretnek inni, főleg sört, és a szerencsejáték is nagyon kelendő errefelé.

45. Kedvesség és multikulturalizmus – Az emberek segítőkészek és kedvesek. A boltokban, éttermekben az eladók és felszolgálók is. Különböző negyedekben laknak különböző népek. Van kínai negyed, koreai, thai, ezek a belsőbb negyedekben. Ahogy távolodunk a CDB-ből, úgy jönnek az arab, indiai, stb. negyedek. A partvidék elég vegyes, de főleg ausztrál- és európailakta területek ezek. A munkahelyen a megkülönböztetést és a rasszizmust nagyon nem kultiválják és büntetik.

Ön is hozzászólna?

Kövessen minket a Facebookon is, ahol kommentelni is lehet! De emailt is írhat a Velvet címére.
  • Keresed a számodra megfelelő eladó ingatlant? Itt megtalálod
  • budapesti eladó lakások a térképen
  • Kiadó albérletek, lakások a budapesti egyetemek környékén!