Ki a XXI. századi Budapest legmenőbb arca?

Ha belegondolunk abba, hogy az utóbbi bő 20 évben milyen dolgok születtek Budapesten, akkor elég csalódottak lehetünk, kb. keresni kell az igazán nagyszerű vállalkozásokat. Az egyik ilyen a Sziget Fesztivál, ami ugyan már 1993 óta létezik, de igazán nagyot az ezredforduló után durrantott, ráadásul Gerendai szerepe is ezután lett egyre fontosabb. Amellett, hogy Magyarország egyik legfontosabb turistavonzó rendezvényének ő a kitalálója és a főszervezője, hozzá köthető az is, hogy Budapesten lett Michelin-csillagos étterem.

A nevük annyira talán nem ismert, de a cégük nevéről egészen biztosan hallott már mindenki. A Tóth-testvérek alapították a Hajtás Pajtás biciklis futárszolgálatot, ami mára Budapest talán legkultikusabb cége lett. Nemcsak azért, mert hogy mekkora sikert futott be az évek alatt, és hogy mennyire laza csávók a biciklis futárok, hanem például azért is, mert ez a cég hangosan kiáll olyan dolgok mellett, mint a feketemunka felszámolása, rendszeresen beszámolnak arról, hogy a különféle rendeletekkel, adóváltozásokkal éppen mennyire próbálja tönkretenni egy-egy kormány a hazai vállalkozásokat. Az alapítók egyébként zenélnek is, most éppen a Puszi együttesben.

Folytassuk a listát egy duplaszereplővel, mert ahogy a Tóth-testvéreket sem lehet külön emlegetni, úgy Sinyát is Küküt is igen nehéz. Mindketten a már említett Hajtás Pajtásnál dolgoztak, dolgoznak ma is, de arról híresültek el, hogy az ő nevükhöz kötődik a Critical Mass, az a biciklis felvonulás, ami óriási lökést adott a budapesti városi biciklizés fejlődésének. Budapesten az utóbbi 20 évben az egyik legjobb dolog, ami történt, egyértelműen a városi biciklizés elterjedése, és ebben Sinyának és Kükünek akkora elvitathatatlan érdemei vannak, hogy nem értjük, miért nem választották még őket budapesti díszpolgárokká.

Kénytelenek vagyunk ismét egy több emberhez köthető vállalkozással folytatni. Budapesten mostanában nagyon kevés az olyan ember, aki egymagában meghatározó alakja valaminek, jellemzőbbek a baráti összefogások, és ez talán így van igazán jól. A fent olvasható négy úriember neve szintén lehet, hogy nem túl ismert, de ha azt mondjuk, Szimpla, akkor még az egyetemet csak most kezdő, szabadon választott európai, potenciális erasmusos is tudja, hogy egy budapesti kocsmáról van szó. Romkocsmából annyi van, mint a tenger, a Szimpla előtt is voltak már ilyen próbálkozások, de akkor még nem tudták az üzemeltetők, hogy romkocsmát visznek. A 2001-ben nyitott Szimpla örökre megváltoztatta a Budapestről kialakult képet, alig 10 év alatt sikerült feltenni Budapestet az európai bulitérképre, és lehet, hogy ennek vannak hátulütői, de hogy alapvetően iszonyatosan menő dolog, az egészen biztos.

A fiatal modell olyan természetességgel válik szép lassan világsztárrá, hogy az embernek szinte alig tűnik fel. Merthogy Palvin Barbara annak ellenére, hogy szakmája leghíresebb alakjaival mozog együtt rendszeresen, amikor hazalátogat Budapestre, ugyanaz a cuki fiatal lány, mint aki azelőtt volt, hogy felfedezte magának a divatvilág. Ráadásul az elég követett Twitterén rendszeresen posztolgat Budapestről, szóval viszi a város hírnevét rendesen. Például elment megnézni a róla készült grattitit a Filatorigátnál található legálfalon, és pózolt vele egyet.

Ha volt már külföldön színházban, akkor el kell ismernie, hogy a budapesti színházi élet nagyon alulértékelt. Sokszor fanyalgunk, hogy így a darabok, úgy a darabok, pedig egy csomó országban a színházkedvelők a fél karjukat odaadnák egy-egy Budapesten lesajnált darabért. És ha színház, akkor Alföldi Róbert személye megkerülhetetlen. Persze, mondhattunk volna más rendezőt, szerencsére dúskálunk a fontos és jó rendezőkben, de mégiscsak Alföldi az, aki amellett, hogy rendszeresen rendez külföldi színházaknak, sikerre vitte a kis józsefvárosi színházat, a Bárkát, ami a kétezres évek közepén talán Budapest legmenőbb színháza volt, aztán pedig a Nemzeti Színház igazgatójaként olyan határozott művészeti elképzelések mentén irányította az ország legfontosabb színházát, hogy olyat már régen láttunk. Akadtak botrányai szép számmal, de azt elvenni tőle, hogy nagyon határozott, és a nézői igényeket ismerő elképzelései lennének színházról, művészetről, rendezésről, nem lehet.

Till Attila nagyon érdekes figurája koruk Budapestjének, alapvetően három dologról lehet ismerni. Az egyik a harsányan röhögő, műsorvezető/celeb, amivel nem biztos, hogy felkerülhetne a listánkra, hiába nagyon népszerű ebben a szerepben. Ami miatt viszont mindenképpen itt a helye, az a Propaganda című műsora, ami nagyon ötletesen, frappánsan mutat be olyan fontos embereket, akiket ritkán látni a kereskedelmi csatornákon. A harmadik pillér sajnos mára megszűnt, de jó tudni, hogy Tilla nevéhez fűződik a Supergroup Művészeti és Kommunikációs Kft, ami tévéműsorok gyártása mellett olyan nagyszabású köztéri eseményeket szervezett Budapesten, amelyektől mindig jobb hangulatú lett a város egy-egy időszakra. A Supergrouphoz köthető a Szabadság híd befüvesítése, néhány épület, köztük az Erzsébet híd fényfestése, valamint a híd jelképes hajóvá alakítása is, valamint a Dunán átívelő ideiglenes pontonhíd összehozása.

Fenyő Miklós munkásságán lehet fanyalogni, de teljesen egyértelmű, hogy neki köszönhető, hogy Budapesten van egy kis Amerika a 70-es évektől kezdve. A Hungária együttes vezetőjeként nagyon sokat tett azért, hogy a vágyott nyugati életérzés megtelepedjen Budapesten, a Hungária után pedig szólóelőadóként az egyik legsikeresebb előadó vált belőle. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs Fenyő Miki, nincsenek sulidiszkók és házibulik a mai napig a Hungária valamelyik bugyuta, de kitörölhetetlen slágerére.

Már volt szó arról, hogy Budapesten kifejezetten felüdítő a színházi élet, annak ellenére, hogy ebbe nem szoktunk túl sokszor belegondolni. A híres és fontos rendezőink közül Alföldi Róbertet emeltük ki, és ha a híres és fontos, klasszikus társulataink közül ki kell emelni egyet, akkor Pintér Béla és Társulata az. A társulatnak és a rendezőnek a Szkéné színház ad otthont, a darabok pedig egyfajta klasszikus, régen elmúlt színházat idéznek fel, amikor a rendező írja a darabot, a színészekkel közösen formálódik előadássá, a darabok kifejezetten a társulat egyes tagjainak erősségeire íródnak, de ami a legjobb az egészben, hogy a magyar nézőkön felül a külföldiek is nagyon kedvelik Pintér Béláékat, rendszeresen turnéznak, viszik a magyar színház jó hírnevét.

Nagyobb térképre váltás

Listánk talán legmegosztóbb figurája Finta József építész. Korábbi cikkeinkben is foglalkoztunk építészekkel, hiszen egy-egy épület emblematikus pontja lehet egy városnak. Ilyen épületekből pedig Finta nem is egyet tervezett az elmúlt évtizedekben. Csak hogy néhány, mindenki által ismert épületét említsük: a Dózsa György úton a Hotel Ibis, a Váci utcában a Hotel Mercure, az Apáczai Csere János utcában a Hotel Inter-Continental, az Alkotás utcában a Budapesti Kongresszusi Központ, az Erzsébet téren a Kempinski, a Szabadság téren a Bankcenter, a Nyugatinál a Westend City Center. A fém és az üvegfelületek rajongója tehát szerte Budapesten alkotott, épületei jellegzetesek, kérdés, hogy mennyire szerethetőek.

Volt már itt szó a biciklis szubkultúrához köthető figurákról bőven, de mit csináljunk, ha a jelenkori Budapesten rengeteg jó dolog köthető a biciklizéshez? Buppa neve viszonylag ritkábban szokott előkerülni, pedig legalább annyira megkerülhetetlen az úgynevezett urban szubkultúrákban, mint a már fent említett Spenóték vagy Sinyáék. Buppa alapította a budapesti biciklis futárkodás hőskorában a City Cycle Banditos nevű futárcéget, de nem erről a legismertebb. Egyrészt az IMMC nevű rövidéletű, de azóta is legendaszámbamenő hiphopzenekar alapítója volt, másrészt az utóbbi évek egyik legszimpatikusabb biciklis szolgáltatását találta ki, a Bringangyalt, ami az autós sárga angyalhoz hasonlóan működött, csak biciklisták számára. Azóta a Bringangyalból elég nagy bicikliszervíz lett, Buppa a saját becenevén kezdett rappelni, és annyira archetipikus arca annak, hogy hogyan lehet a XXI. században Budapesten a biciklizés szeretetéből megélni, hogy lehetetlen kihagyni az összeállításunkból.

A mi a menő jelenleg Budapesten témában nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Budapesten egy pár éve lehet jókat enni, és ami az egészben a legjobb, hogy a pénztárca vastagságától függetlenül is lehet jókat enni. Ahogy nyílnak az egyre menőbb, és egyre komolyabb nemzetközi minőséget produkáló éttermek, úgy nyílnak, és próbálnak megmaradni az olcsóbb utcai, de mégis a megszokottnál jobb minőséget produkáló falatozók, kifőzdék. Budapesten úgynevezett gasztroforradalom vagy mi van, de legalábbis komoly elmozdulás a nem túl jó emlékű, csak annak beállított magyar vendéglátástól. Lehetne itt sorolni séfeket, mert vannak jó séfek, lehetne mondani mérföldkőnek számító helyeket, mert ilyenek is akadnak, de az egész nem lenne valószínűleg, ha nincs Molnár B. Tamás, akinek nem ízlett a kaja, amikor hosszú éveken át tartó külföldi tartózkodás után 1995-ben visszaköltözött Magyarországra. Azóta folytatja hadjáratát, hogy minél színvonalasabb legyen a magyar vendéglátás. Blogot vezet, könyvet ad ki, kulináris chartát írt és gasztronómiai egyesületet hozott létre.

Nem tisztünk eldönteni, hogy Gattyán György milyen figura, az biztos, hogy a felszín alapján egy csomó jó dologhoz köze van. Az állítólag kicsit szektás hangulatú, Livejasmin.com pornóoldalból meggazdagodó Gattyán a Docler Holding nevű cégcsoport tulajdonosa, de ami fontosabb, hogy egyfajta mecénás a magyar közéletben. Támogat egy csomó sportcsapatot, Rapport Richárd sakkozót, és ő az egyik alapítója a Prima Primissima Alapítványnak. Ezeken felül pedig nemrég átadták a luxusáruházát, az Il Bacio di Stilét az Andrássy úton, amihez teljesen felújították az egyik Andrássy úti palotát, és olyan fényűző luxust hoztak a híres sugárút életébe, amilyen utoljára talán csak a századfordulón volt rá jellemző.

Valószínűleg már érzik, hogy listánk leginkább a budapesti, urbánus életérzést kialakító alakok körül forog, így nem hagyhatjuk ki a budapesti hiphop-szcénát sem az összeállításból. Itt is mondhatnánk egy rakás nevet, akik sokat tettek azért, hogy legyen Magyarországon és Budapesten működő hiphopkultúra, de szerintünk Bankost érdemes a leginkább kiemelni. Nem olyan ismert, mint Dopeman vagy Ganxsta Zolee, viszont nem is ugyanaz a célja a zenéléssel, mint a két legismertebb magyar rappernek. Az underground hiphopban Bankos megkerülhetetlen alak, első szólólemeze a mai napig hivatkozási alap, és a műfaj legfontosabb alakjaival zenélt együtt. Nagyon sokat köszönhet neki a szakmája, ami mára úgy szivárgott be a zenei tévékbe, ahogy az néhány évvel ezelőtt teljesen elképzelhetetlen lett volna.

FIlep Ákos vállalkozása eredetileg fél évig élt volna, amikor 2002-ben megbízták, hogy kezdjen valamit a Nemzeti Színháznak ásott gödör helyén lévő területtel, ami akkor leginkább egy mélygarázsból és egy nagy teremből állt. A hat hónapból aztán több mint 9 év lett, és egy, a budapesti éjszakát alapvetően meghatározó szórakozóhely, a Gödör klub. Lehet szeretni, nem szeretni, de az biztos, hogy a Gödör amellett, hogy kinevelt egy, a helyhez kötődő zenei szcénát, a Gödörben játszó tipikus zenekarokkal, teret engedett egy csomó, máshonnan addig kiszorult kulturális vállalkozásnak, nem utolsó sorban pedig állandó találkozóhelyet biztosított a budapestieknek, a tizenévesektől kezdve a negyvenes korosztályig. A Gödör mára megszűnt, pontosabban más helyen üzemel, de Filep és a csapata munkásságát nem lehet kitörölni a budapesti mindennapokból.

Volt már itt szó zenészekről, szórakozóhelyekről, úgyhogy nem hagyhatjuk ki a budapesti szórakoztatás egyik nagy öregjét, Palotai Zsoltot sem, művésznevén Dj Palotait. A 80-as évek végén az egyik akkori legendás szórakozóhelyet, a Tilos az Á-t üzemeltette, aztán 1991-től kezdve a szintén legendává váló Tilos Rádió zenei főszerkesztője lett. Akár már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy a listára kerüljön, de nem szabad elfelejteni, hogy ha nincs Palotai, akkor nincsenek Budapesten menő drum and bass és breakbeat bulik, meg úgy általában egy hatalmas űr tátongana az elektronikus tánczenei életben.