Nagy felháborodást váltott ki az anyukák körében egy háromgyerekes fitneszlédi, aki nemrégiben azzal provokálta a jónépet, hogy hiányos öltözékben pózolt gyerekeivel, kockahasát villogtatva. „Neked mi a mentséged?” - tette fel a könyörtelen kérdést Maria Kang a Facebookon, Rubint Réka sem tehette volna ezt szebben. Kang fotóját azóta több mint 16 millióan látták. Miért zavarják az anyákat ezek a terhesség utáni képek és ha felidegesítik őket, mégis miért nézegetik? Ezzel a kérdéskörrel foglalkozott a CNN egyik cikke minap, szakembereket és anyákat kérdeztek a dologról.
Már nemcsak a modellekkel kell felvenni a versenyt
„Szerintem ez azért őrjít meg minket, mert te valamelyik csapatba tartozol a kettő közül: vagy van energiád, képességed és időd, hogy ledolgozd a terhesség alatt felszedett felesleget rögtön szülés után, vagy genetikailag vagy megáldva vele. De nem sokan tartozunk ebbe a két táborba” – mondta Stephanie Dulli, aki két kisfiú washingtoni anyukája és a Stephanie megmondja című blog alapítója.
Dulli, aki étkezési rendellenességgel küzdött fiatalabb korában, azt állítja, a frusztráció egy része abból származik, hogy már nemcsak a modellekkel és színésznőkkel kell felvenni a versenyt, akik, úgy tűnik, hogy szinte azonnal talpra állnak szülés után. Már nyomás nehezedik az anyukáktól is, a szociális médiából. „Mintha a pokol hetedik bugyra lenne ez a hely, hogy rosszul érezzük magunkat” – mondta Dulli, aki szerint ez a viselkedés kicsit középiskolás szintűnek tűnik. „Nehéz lehet elviselni, de szerintem többet mondd el rólam, ha ideges leszek emiatt, mint arról, aki a képet készítette.”
Claire Mysko, a Táplálkozási Zavarok Országos Szervezetének szóvivője úgy nyilatkozott, nem gondolja, hogy hasznos olyan magánembereket megszégyeníteni, akik képeket tesznek ki magukról a netre. „De átérzem a frusztrációt, és szerintem ez ebből a terhesség utáni alak miatti strapáltságból származik” – mondta Mysko, a „Does this Pregnancy Make Me Look Fat?" (kb. Nem kövérít ez a terhesség?) című könyv társszerzője. „Nagyon túllövünk a célon, hogy folyamatosan a fogyás legyen a célunk kismamaként, ez egy nagyon, nagyon elferdült látásmódja a dolgoknak.”
A fiatalokra is káros
Maggie Baumann – aki extrém súlymegszállottságtól szenvedett a második terhessége alatt, amit úgy nevezünk: pregorexia – azoktól az üzenetektől tart, amiket ezek a képek közvetítenek a nőknek és lányoknak. „Nem csak anyukák nézik ezeket a képeket” – mondta Baumann, aki ma egy táplálkozási rendellenesség-szakértő és traumaterapeuta. „Tinédzserek is, akik látják a képeket és azt gondoljak ’Na, akkor így kell kinéznem azután, hogy gyermekem született.’ Ez táplálkozási rendellenességekhez vezethet."
Baumann azt állítja, a kismamák 99,99 százaléka nem fog úgy kinézni, mint egy fitneszlédi a szülés után, de ez a nők nagy részét nem fogja megállítani abban, hogy összehasonlítsák a testüket az övével. „Automatikusan összehasonlítgatunk. Ha látunk egy ilyen képet, azt érezzük: Akkor mi a baj velem? Miért nem tudom ezt megcsinálni?"
A rádiós műsorvezető és televíziós személyiség Jenny Hutt véleménye szerint a hajtóerő a saját bizonytalanságunk. „Ez ugyanaz a bizonytalanság, ami miatt más Facebook oldalait nézzük és csodálkozunk, hogy az életünk miért nem jön egyenesbe” – mondta Hutt. „Azért hasonlítunk össze, mert azok az emberek, akik vékonyabbak, dögösebbek, boldogabbak, jobbak a kapcsolataikban, megvilágítják a mi hiányosságainkat.”
„Kulturálisan van belénk ivódva az, hogy az értéket a szépség alapján osztályozzuk” – tette hozzá még Dulli, aki szerint, amikor öregszünk, logikusan rájövünk, hogy többek vagyunk, mint a kinézetünk, de azt is elismeri, hogy könnyű visszaesni a rossz szokásokhoz.
„A legnagyobb tanulság számomra az, hogy nincs őszinteség” – mondta Hutt, a rádió és tévés személyiség és két gyerekes anya. „Ha legyőzzük a saját bizonytalanságunkat és kétségeinket, talán akkor tudunk gratulálni egymásnak. (...) Ha arra összpontosítunk, ami minket egyénivé tesz, talán az ösztön, hogy gonoszak legyünk valakivel, akinek van valamije, ami nekünk nincs, köddé foszlik.”