Az 1800-as évek
A XIX. század elején az volt az elterjedt vélekedés Angliában, hogy ha valaki fogyni akar, akkor ne egyen. Ezt mára már nagyon sokszorosan megcáfolták, a koplalásos diétáknak semmi értelmük, de ekkor még nem így vélekedtek az emberek. Az ismert költő, Lord Byron meglehetősen hiú volt és hízásra hajlamos, ezért elég komolyan sanyargatta magát, hogy kordában tartsa a kilóit.
Fogyókúrás időszakokban csak vizet, ecetet, főtt tojást és némi pirítóst fogyasztott. Ezzel a diétával volt, hogy 30 kilótól szabadult meg. Byron népszerűsége azt eredményezte, hogy egy csomóan rákaptak az önsanyargató diétára, és próbáltak úgy fogyni, hogy nem esznek szinte semmit.
Az 1900-as évek eleje
Horace Fletcherhez, egy korabeli dietetikushoz kötődik az a fogyókúrás módszer, ami igencsak elterjedt volt a XX. század elején. Ennek az volt a lényege, hogy a fogyni vágyó legalább százszor rágja meg a szájába vett ételt, majd a rágás végén köpje ki azt, ami a szájában maradt. A módszer sikeressége ma már inkább a vitatható kategóriába tartozik, de az tény, hogy az étel alapos megrágása segíti az emésztést és a súly kordában tartását.
A gyomorban lévő receptoroknak idő kell, hogy jelet küldjenek az agy felé, hogy eleget ettünk, ezért aki sokat rág, az lassabban eszik és kevesebb fölösleges ételt visz be a szervezetébe. Ha gyorsan eszünk, akkor mire megérkezik az agyba a jelzés a jóllakottságról, addigra egy csomó fölösleges ételt viszünk be. Ennyi tudományos alapja mindenképpen van Fletcher módszerének.
A ‘20-as évek
Ma már tudjuk, hogy a dohányzás igencsak káros az egészségre, de az 1920-as években ez még nem volt téma. Olyannyira nem, hogy a cigarettát még fogyókúrákhoz is ajánlották. A cigarettának ismert étvágycsökkentő hatása van, ezért javasolták a fogyni vágyóknak, hogy dohányozzanak ahelyett, hogy tömik magukat. Egészen pontosan a cigarettában található mérgező és függőséget okozó nikotinnak van étvágycsökkentő hatása. Ezért is fordul elő a dohányzást abbahagyóknál, hogy meghíznak, mert a nikotin híján megnő az étvágyuk, amit nem tudnak már a cigarettával csillapítani.
Ennek az időszaknak a másik nagyon kedvelt diétája a fokozott grépfrútfogyasztás volt. Ennek semmi tudományos alapja nem volt, elterjedt a nézet, miszerint a grépfrútban van egy enzim, ami konkrétan elégeti a zsírt, vagyis az ember fogyni kezd, ha grépfrútot eszik. A fogyasztóenzimes rész elég nagy hülyeség, de a fogyókúrázók jól teszik, ha növelik a zöldség- és gyümölcsfogyasztásukat, mert relatíve kevés bevitt kalóriáért cserébe egy csomó vitamint és fontos ásványi anyagot tudnak így a szervezetükbe juttatni.
A ‘40-es évek
A ‘40-es évek csodadiétája annyira népszerű volt, hogy a mai napig újra és újra felüti a fejét. Klasszikusan a következő módon: „a kolléganőm, az Erzsi mesélte, hogy a szomszédja úgy fogyott 8 kilót két hét alatt, hogy nem evett semmi mást, csak káposztalevest”. A diéta hiába tér vissza időről időre, sajnos semmi tudományos alapja sincs.
Annyi történik, hogy a káposztán élő személy drasztikusan csökkenti a kalóriabevitelét, mivel a káposztában elég kevés van, és emiatt fogyni kezd. Ugyanúgy, mintha nem enne semmit. A kellemetlen része viszont az, hogy nem az áhított zsírrétegtől szabadul meg, hanem első körben az izmaitól. Ha mozogna mellette a fogyni vágyó, akkor működhetne a dolog, de kinek van kedve mozogni, ha annyira kevés kalóriát visz be egy nap, hogy járni is alig tud?
Az ‘50-es évek
A legbrutálisabban hangzó diéta bő hatvan évvel terjedt el az igazán megszállott fogyni vágyók között. Maria Callas állítólag 30 kilót fogyott ezzel a módszerrel. Annyi az egész lényege, hogy az ember lenyel egy galandférget, ami aztán szépen befészkeli magát a bélrendszerébe, és elkezdi elenni előlünk a táplálékunkat, merthogy a galandféreg egy parazita. Eszünk egy csomót, mégis fogyunk, hiszen az ételek egy része az élősködőben landol.
Kár, hogy az élet nem ennyire szép és egyszerű, mert ha az lenne, akkor a galandféreg nem élősködő lenne, hanem a világ leghíresebb természetes fogyasztószerének a hétköznapi neve. A galandféreg egyrészt kb. 6 méter hosszúra is megnőhet a belekben, másrészt milliószám löki ki magából a petéket.
Ez még mindig nem hangzik tragikusan, de az már tutira árnyalja a képet, hogy a galandféreg eléggé kamikaze üzemmódban dolgozik, simán képes megölni a gazdatestét, ami neki sem tesz túl jót. Egyrészt konkrétan halálra tudja éheztetni a gazdatestet, másrészt a peték nem mindig távoznak a szervezetből, vannak kikelő lárvák, amik hajlamosak átrágni magukat a bélfalon, aztán a véráramba kerülve cisztákat és egyéb problémákat okoznak az agyban, szemben, bárhol. Ezek is lehetnek halálosak.
A ‘70-es évek
A hippikorszak és a féktelen globális drogozás elterjedése a dietetikusokat is elérte, így a hetvenes években sikerült kitalálni a legabszurdabb fogyókúrás módszert. Gyógyszerfüggőknek és beájult drogosoknak ideális a módszer, aminek a lényege, hogy az ember úgy fogy, hogy alszik. Ennyi. Hogy mi a gondolatmenet az egész mögött? Nagyon egyszerű, ha valaki alszik, akkor nem tud bevinni kalóriát, viszont egy kicsit folyamatosan veszít.
Kevés evés mellett, minél több alvással tehát sikeresen lehet fogyni. Azt mondjuk nem árt ennél a módszernél sem megjegyezni, hogy a rendszeres könnyű mozgás nélkül a kalóriacsökkentés nem elég a tartós fogyáshoz. Ráadásul alvás közben körülbelül olyan arányban használjuk az energiatartalékainkat, mint a laptopok alvó üzemmódban, szinte semennyire. Több napnyi alvás sem emészt fel annyi energiát, mintha lemennénk egy órára tornázni valahova.
A 2000-es évek
Ez már nem a régmúlt diétája, hanem napjaink egyik őrülete, de annyira abszurd, hogy ha már szó volt a galandférgekről, akkor ezt sem szabad kihagyni, mert legalább akkora hülyeség. Állítólag modellek körében volt népszerű néhány éve, talán még most is az, hogy gyümölcslébe vagy kávéba áztatott vattapamacsokat ettek, amik szépen kibélelték a gyomrukat, telítettségérzetet okoztak, így kevesebb ételt ettek, ezért csökkent a bevitt kalóriamennyiség, és fogyni kezdtek.
A Daily Mailnek nyilatkozó dietetikus szerint ennél veszélyesebb és ostobább diétát még nem sikerült eddig kitalálni, tényleg csak a galandféreg veszi fel vele a versenyt. Az emberi test nem úgy épül fel, hogy mindenféle szintetikus dolgokat emésszen meg, mint amikből a vattapamacsok vannak, a vattaevésnek gyakorlatilag beláthatatlan következményei vannak az emésztőrendszerre, súlyosan károsíthatja is azt.
Szintén népszerű a napjainkban, hogy egy terhességi hormont, HCG-t fecskendeznek a fogyni vágyóba, és azt mondják, ez a hormon kivált napi 800 kCal bevitt kalóriát, ezért elég mellé napi 500 kCal-t bevinni, és máris szépen egyenletesen fogunk fogyni. A napi ideális kalóriabevitel nemektől függetlenül 1800-2200 kCal körül van, vagyis az 500 kCal egy napra rettenetesen kevés.
Különösen, hogy a HCG-nek aztán sok köze nincs a fogyáshoz, a Brit Dietetikusok Szövetsége szerint az egészbe csak azért keverték bele a hormoninjekciót, hogy tudományosnak tűnjön a dolog. Itt sincs másról szó, mint arról, hogy extrém kevés kalóriát viszünk be, amitől értelmeszerűen fogyni kezdünk, és ahogy már sokszor említettük, mozgás nélkül először az izmainkból veszítünk.